Nagyon vacillálok holokauszt-tagadás ügyben, mármint, hogy jó lenne-e, ha büntethető lenne. Egyrészt a szólásszabadság nagyon fontos számomra, hisz ez a demokrácia alapja. Másrészt viszont a holokauszt-tagadás nem szimplán egy vélemény, hanem egy sokkal súlyosabb dolog tünete, esszenciája mindennek, ami a demokrácia-ellenes.
A holokauszt tagadása a legritkább esetben azonos valamifajta kiérlelt „véleménnyel”. A zsidók kiirtásának tervbe vétele, az ennek szolgálatába állított procedúra precízen dokumentált folyamat volt, az elpusztított emberek száma, illetve maga a bizonyított pusztítás dokumentálása könyvtárakat tesz ki. Ráadásul történelmileg nem is olyan régen volt, így bajosan nevezhető mendemondának. Aki ezt vitatja, az vagy nagyon tájékozatlan – ilyen is előfordul –, vagy azért akar mindenáron hinni egy történelmi hazugságban, mert más okokból szüksége van erre a hitre. Az ilyen ember tényekkel nem meggyőzhető.
A holokauszttagadás ugyanis ma az antiszemiták komfortérzetét szolgálja. A holokauszt olyannyira szalonképtelenné tette az antiszemitizmust, hogy aki ma antiszemita akar lenni, annak bizonyítania kell, hogy az antiszemitizmusból nem következik a zsidók kiirtására való törekvés. A holokauszttagadás az antiszemitizmus újralegitimálására, elfogadtatására tett kísérlet.
A hvg.hu-n most megjelent cikk - ahonnan a fenti idézet is származik - jól körüljárja ezt a kényes problémát:
A tilalom és büntethetetlenség melletti érvek egymásnak feszülnek. Valki László nemzetközi jogász és a Holokauszt Emlékközpont vezetője, Harsányi László azzal érveltek, az ország nemzetközi jogot sért azzal, hogy nem bünteti a vészkorszak elvitatását. Valki és Harsányi az 1965-ös, hazánk által is ratifikált New York-i egyezményből vezetik le a büntethetőséget, miután ennek 4. cikkelye szerint a részes államok büntetendő cselekménnyé kötelesek nyilvánítani a faji gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését, a faji megkülönböztetésre való izgatást, továbbá törvényellenesnek nyilvánítani és betiltani minden olyan szervezetet, amely faji megkülönböztetésre izgat.
Igen ám, replikáz erre a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), de a hivatkozott 4. cikknek megfelelő büntető tényállás évtizedek óta létezik a magyar jogban: a gyűlöletre uszítás bűncselekmény, a diszkrimináció pedig tiltott. Az aláíró államokkal szemben támasztott követelményekről pedig megjegyzik, hogy az ENSZ monitoring bizottsága nem állapított meg kifogást azon államokkal szemben, amelyek nem tiltják a holokauszttagadást, így azt nem kötelességük tiltani.A TASZ kifejezetten veszélyesnek tartja a szólásszabadság "tartalomalapú" korlátozását, a kifejezésre juttatott témák, eszmék tiltása helyett azok hatása alapján kellene a jogszerűséget vizsgálni. „Nem arról van szó, hogy az uszító beszédeket, amelyek akár holokauszttagadást tartalmaznak, ne kellene büntetőjogilag üldözni, hanem arról, hogy ha valaki tagadja a holokauszt tényét, őt – ha csak ennyit tesz – ezért börtönnel ne fenyegessük” – mondta a hvg.hu-nak Simon Éva. A jogvédő szervezet programvezetője szerint nem is volna taktikus dolog mártírt faragni az efféle eszméket hirdetőkből.
Liberális énem elvi alapon a TASZ-szal ért egyet, ugyanakkor bár távolról sem szeretnék Demcsák Zsuzsa hibájába esni, de a napi gyakorlat azt mutatja: a mai Magyarországon mintha ez egy kicsit naiv álláspont lenne. A gyűlöletre uszítás valóban bűncselekmény ma is, de mondjatok már akár egy olyan esetet is, amikor ebből büntetés lett, köszönhetően annak a kitételnek, hogy csak akkor számít, ha tett is követi. Akit eddig ilyesmiért perbe fogtak, azt vállon vitték el a hívei diadalittasan, mert felmentették. De ettől függetlenül is: továbbra se gondolom azt, hogy kevésbé lennének demokratikusak azok az országok szerte Európában, mint mi, csak azért, mert ott büntethető ez a cselekmény.
Érdekes megközelítés jelent meg nemrég a Sárdobálón, mely szerint a becsületsértés minősített eseteként kellene a holokauszt-tagadást és általában a gyűlöletbeszédet kezelni:
...hogyan lehetséges az, hogy ha egyetlen emberről állítom azt, hogy az illető bűnöző (rágalmazás) vagy nagy nyilvánosság előtt hazaárulónak, idegenszívűnek nevezem (becsületsértés), akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható vagyok, ugyanakkor, ha azt mondom, hogy minden cigány bűnöző, minden zsidó hazaáruló, idegenszívű, akkor az égvilágon semmilyen retorzióra nem kell számítanom? Nem sérül ugyanúgy egy cigány vagy zsidó identitású ember méltósága, ha ilyen minőségében becsmérelik, mint ha más okból? Dehogynem! Csakhogy a gyűlöletbeszéd nem egy, hanem több ember méltóságát sérti. Ebből azonban, a józan ész szerint, nem enyhébb, hanem súlyosabb szankciónak kéne következnie.
Az Alkotmánybíróság, az SZDSZ, a Fidesz szerint nem. Persze ha ők egy az egyben elvetik a tartalom szerinti korlátozást, az védhető álláspont. Ez esetben azonban követeljék a másik két tényállás eltörlését is, és soha többé ne indítsanak becsületsértési, rágalmazási pereket az őket becsmérlők ellen.
Persze lehet azt mondani, hogy ez csak pótcselekvés. Talán még igaz is. Lehet azt is mondani, mint Tóta W., hogy felesleges, és hatástalan:
Ott lesz a külföldi szervereken, ahogy a legaljasabb uszítás és a lincselési felhívások, eddig is. Meg a sorok között, ahonnan ma már maga Lendvai Ildikó sem gyomlálhatná ki.
Hát ez meg 100%, hogy így van. De talán mégse mindegy, hogy mennyire nyilvánosak és elfogadottak ezek az eszmék, mert lassan már ott tartunk, hogy szégyenlenem kell azt, hogy én elítélem a holokausztot, és hiszek a történelmi tényeknek. Viszont gondolatrendőrséget se szeretnék.
Vitatkozom magammal, és nem jutok dűlőre sehogy sem...
