Pár hónappal ezelőtti coming out-om, melyben ország-világ előtt felvállaltam, hogy balkezes vagyok, és büszke vagyok rá :-), elindított bennem valamit.

Akkor ezt írtam:

A mi jogainkért nem kell küzdeni, bár ebben a jobbkezesek számára tervezett világban mindig is egy kicsit másodrendűek leszünk. Van ugyan ma már lehetőség arra, hogy balkezesek számára tervezett használati eszközökkel vegyük körbe magunkat, de gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy nem vagyok én fogyatékos, nincs szükségem gyógyászati segédeszközökre.

És ezt most is tartom, de mégis van valami, ami már annyiszor bosszantott, hogy eljutottam oda: tenni kéne már valamit ezügyben. Első látásra apróság, de egy többségi társadalomhoz tartozó jobbkezes el se tudja képzelni, hogy hány ilyen bosszantó apróság van, ami számára észrevehetetlen.

Hogy mégis, konkrétan miről volna szó?

Elmegy az ember ügyeket intézni, bankba, postára, hivatalba, bárhová. Ez már alapból frusztráló, azt jelenti a legtöbbször, hogy el van szúrva az ember napja. Sorbanállás, bürokrácia, bunkó ügyintézők, bunkó ügyfelek, miazmás. És van valami, ami mindezen felül még plusz feszültségforrás a balkezes ügyfelek számára.

A toll.

Az írás amúgy is egy neuralgikus pont számunkra. Nem tudom, hogy ma mi a helyzet (az én gyermekem még nem tart ott), de amikor én kisiskolás voltam (1980 után) kötelező volt töltőtollat használni az íráshoz, mondván, hogy attól szebb lesz az íráskép. A golyóstoll, mint olyan, tiltólistán volt (nesze neked magyar büszkeség) egészen a felső tagozatig, ha jól emlékszem. Gondolom nem én voltam az egyetlen balkezes gyerek akkoriban, akinek a szétkenődött tinta volt a különös ismertetőjele, akár a bal kézfejét, akár a bal ruhaujját, akár a füzetét nézte az ember a szerencsétlen lurkónak. Utáltam írni, megváltás volt számomra a tiltás feloldása, és még később a számítógép használata a hosszabb írásoknál.

No de a szignó nem megkerülhető dolog, nem tart még ott sajnos az elektronikus ügyintézés, tehát az aláíráshoz toll kell. És ott is van, minden ügyintéző pultján. Rögzítve. A jobboldalon.

És bizony a legtöbbször elég rövid pórázra eresztve tartják ezeket a tollakat. A jobbkezeseknek általában kézre áll, de nekem... Eleve át kell húznom a papír fölött, aztán hogy kényelmes legyen, úgy kéne tartanom, hogy a toll vége balra álljon. A papír fölött, az orrom előtt keresztülhúzódó zsineg/lánc/műanyag tekercs még akkor is zavaró, ha benne van az a plusz 20-30 centiméter, amire szükségem van, de általában nincs. Így marad a kifacsart kézzel írás, a ráncigálás, esetleg egy másik toll kérése megvető pillantások kereszttüzében.

Pedig nagyon egyszerű lenne a megoldás. Odáig rendben van, hogy a tollat rögzítik, hisz anélkül pillanatok alatt eltűnik (és itt nem kell rögtön rosszra gondolni, elteheti azt valaki szórakozottságból is). De miért csak a jobboldalon? Legyen az esélyegyenlőség jegyében mind a két oldalon egy-egy rögzített toll! Oké, elismerem ez némi költséggel jár, de őszintén: pár száz Ft-ot nem érne meg pultonként, hogy megkönnyítsük többszázezer ember életét?

Aki most azt hiszi, hogy viccelek, annak csak félig van igaza. Persze, nem muszáj ezt a felhívást komolyan venni, én se gondolom, hogy ez most a legfontosabb dolog világon, de az emberben benne mocorog azért, hogy talán mégse olyan nagy hülyeség ez az egész. Van, ahol már arra is figyelnek, hogy a gyalogos közlekedési lámpák sematikus ábráin egyenlő arányban szerepeljenek férfi és női alakok, hát ennél azért olcsóbb és hasznosabb lenne az én ötletem megvalósítása :-)

Egy kis odafigyelés, egymással törődés kéne. És nem csak ezen a téren.