Mivel igen nagy csodának kéne történnie ahhoz, október harmadika után ne Tarlós Istvánnak hívják a budapesti főpolgármestert, nem érdektelen, ha minél többet megtudunk a terveiről. Épp ezért lehet minden fővárosi számára érdekes a Figyelőneten megjelent mai interjúja, ahol többek közt a leendő csapatáról is beszél:

György Istvánra számítok a városüzemeltetésben, a pénzügyi kérdésekben pedig azzal az Atkári Jánossal működnék együtt, akivel kerületi polgármesterként nem voltam túl jóban, de elismertem a munkáját. Pénzügyi-gazdasági kérdésekben meghatározóak lesznek az ő elképzelései.

 Azért ebből le lehet vonni egy-két következtetést.

Atkárit így mutatta be az Index a Demszky-érát összefoglaló cikke részeként:

Később legfontosabb támasza Atkári János lett, aki egy évtizeden át a város pénzügyeit vitte. „A János egy jakobinus volt” – mondta valaki, utalva az egykori főpolgármester-helyettes keménységére. Az 1994 és 2004 közti Atkári-korszakot a pénzügyi vasfegyelem jellemezte. Budapestnek lényegében nem volt adóssága, de éppen emiatt nem jutott elég fejlesztésekre sem.

Demszky sokáig minden megkeresést, minden beruházási ötlettel jelentkezőt Atkárihoz irányított, aki ezeket a vállalkozókat vagy politikusokat rendre kirúgta az irodájából. Ez sokszor azt jelentette, hogy az egyébként SZDSZ-támogatónak számító gazdasági érdekcsoportok is hoppon maradtak, ami hozzájárult a pártelit és a főpolgármester egyre hűvösödő viszonyához. (...)

Atkári regnálása idején Demszkyt folyamatosan nyomasztották a szocialisták és az SZDSZ-esek is, hogy a város rohad, nem történik semmi, mert a fiskális szigor már önérdekké vált.

Az, hogy Atkári a jelek szerint vissza fogja kapni a korábbi pozícióját, több dolgot is előrevetít:

• Tarlós többször tett már utalást arra, hogy nem kíván boszorkányüldözést indítani a városházán, és csak annak van félnivalója, akinek valóban van vaj a füle mögött (a fenti interjúban is megerősítette, hogy akár Demszkyt is szívesen látja tanácsadóként). Atkári előtérbe tolása azt jelzi (már ha nem csak kampányfogás, amivel a liberálisok szemében próbál jobb színben feltűnni), hogy ezt komolyan is gondolja, a szakértelem számára nem csak egy bolsevista trükk, és ez mindenképp egy jó pont. Kérdés persze, hogy ezt a mögötte álló politikai erő is így gondolja -e (az eddigi tevékenysége alapján: nem), és hagyja -e ezt az országos trendtől eltérő önállóskodást.
• Ennyire nem lenne hozzáértő szakembere a FIDESZ-nek, hogy a gyűlölt ellenségtől kell importálni a pénztárost? A "főváros pénzügyminisztere" poszt nem kíván pártfüggetlen személyt (mint pl. az ÁSZ elnöki, vagy az alkotmánybírói poszt), itt senkinek egy szava se lett volna, ha saját érdekkörből kértek volna fel egy szakértőt vagy politikust (mint ahogy a kormányban is természetes, hogy ilyen minisztert választ a kormányfő). Azért ez egy érdekes adalék...
• Ha Atkári lesz a fővárosi pénzügyér, és ha ott folytatja, ahol bő öt éve abbahagyta, akkor nem kell aggódni Budapest pénzügyeiért, és ez jó. Ugyanakkor akik látványos fejlesztéseket várnak, azoknak valószínűleg csalódnia kell.

Az összkép tehát elég vegyes, és biztos vagyok benne, hogy ezt (már ha lesz belőle valami) sokan árulásként fogják megélni, és ezért el fogják ítélni Atkárit. Ennek ellenére én mégis hajlok arra, hogy a főváros pénzügyi stabilitását és a politikai viszonyok normalizálását szem előtt tartva ezt a szándéknyilatkozatot pozitívumként fogjam fel.

Aztán hogy ebből mi fog megvalósulni? Ki tudja.