Ezzel próbálkoznak sokan, mikor az azeri ügyben a kormány felelősségét próbálják elmismásolni, és az ügyön felháborodókat meg leszólni. Szíve joga ez bárkinek, a gond csak az, hogy könnyen cáfolható érvekkel teszik.
Hagyjuk most azokat a elmeháborodottakat, akik emögött is izraeli ármánykodást látnak, lássunk inkább néhány szolidabb pédát, amelyet a ma esti tüntetés üzenőfaláról vettem:
Azerbajdzsán kötelezettséget vállalt velünk szemben arra, hogy a Magyarországon elkövetett bűncselekményért kiszabott büntetés ott is érvényes marad.
Nem vállalt. Abban a sokat hivatkozott levélben mindössze annyit közöltek a magyar fél korábbi kérdésére, mi az általános eljárás az országukban ilyen esetekben. Az azeriek mindössze azt részletezték, az életfogytiglanira ítélteknek ott legalább 25 évet kell rács mögött tölteniük, mielőtt feltételesen szabadlábra kerülhetnek. Ám arra, hogy ez Safarovval is így történik majd, egy szóval sem utaltak, mint ahogy arra sem, hogy a férfi elnöki kegyelmet kaphat. Hiába hajtogatja Szijjártó Péter, hogy Magyarország az ügy minden részletében az Európa Tanács nemzetközi kiadatási ügyeket rendező egyezménye szerint járt el, amikor abban az is szerepel, hogy a kiadott bűnöző kegyelmet is kaphat, és erről is tudniuk kellett.
...azt az ír gázolót, aki Leányfalun két kisgyermeket gázolt halálra a nagymama mellől, az ír hatóság nem adja ki Magyarországnak, és ezen senki nincs úgy felháborodva, mint ahogy egy ázsiai ország hazugságát kérik számon a jelenlegi magyar kormányon.
Egyrészt de, felháborító az írek eljárása, számtalan cikk szólt erről, és a magyar állam is folyamatosan azon dolgozik, hogy ez megváltozzon. De ne hasonlítsunk össze már egy gondatlanságból elkövetett emberölést egy előre kitervelt, etnikai hátterű bestiális mészárlással. Arról nem is beszélve, hogy Írország nem ünnepli a gázolót hősként, és az ügynek nincsenek világpolitikai vonzatai, nem okoz akár emberéleteket is követelő határvillongásokat, márpedig ez esetben ennek is megnőtt az esélye.
Lemerném fogadni, hogy az itt lévők fele azt sem tudja hogy mi az az Örményország! (...) azt tudjátok-e, hogy az örmények egy csomó ártatlant lemészároltak anno, ami nem is volt olyan rég.
Továbbá örmény származású volt Szálasi is, ha már mindenképp negatívan akarjuk őket feltüntetni, de ez mind lényegtelen információ. Ugyanis itt nem konkrétan az örményekről szól igazán a dolog, hanem a mi becsületünkről. Ha nem az azeri öli meg az örményt, hanem az örmény az azerit, és Örményország ünnepelné hősként a nekik visszaadott gyilkost, akkor most Azerbajdzsánnal szemben kéne szégyenkeznünk a kormányunk erkölcstelen és felelőtlen döntése miatt, pedig hozzájuk kevesebb történelmi szál fűz, mint az örményekhez.
Az meg egy másik dolog, hogy a gyilkost valakinek ki kellett adni, ha az örményeknek adják, akkor az azeriek harugadnak meg. Két rossz közül a kevésbé rosszat kell választani.
Már miért kellett volna? Az égvilágon senki és semmi nem kötelezett minket ilyesmire. Az ítélet öt évvel ezelőtt született, eddig mindig teljes joggal visszautasítottuk a kiadatásra vonatkozó azeri kérést, most miért nem?
Ha igaz az, hogy a kormány cserébe pénzhez jutott, akkor abban sincs semmi, egyszerűen az azeriek többet ajánlottak mint az örmények, van ez így. Most sem mondok újdonságot, de ez manapság teljesen bevett szokás.
Ez annyira gyomorforgatóan cinikus, hogy inkább nem pazarolok rá sok karaktert. Ezek után próbálja meg bárki erkölcsi magaslatokról szidni a korábbi kormányokat.
...mégsem lehet elvárni, hogy azért, mert valaki egy idegen ország, sőt kontinens állampolgáraként a területünkön elkövetett egy bűncselekményt egy másik ország állampolgára ellen, az illetőt itt életfogytig Magyarországon tartsuk.
Mert egy darab elítélt tartási költségei miatt áll romokban a magyar gazdaság, de tényleg. Nagyon álnaív. Ráadásul homlokegyenest szembemegy az ír gázolós példával.
...nem mi tehetünk arról, hogy hülye örmények és hülye azeriek gyilkolásszák egymást hagyományosan. Játsszák le egymás között.
Valóban, de ettől még nem kéne kéretlenül olajat önteni a tűzre, pláne ha annál mi égetjük meg magunkat a legjobban.
____________________________________________________
Nehéz eldönteni, hogy melyik a tragikusabb: a kormány gazdaság- vagy külpolitikája (bár a kettő egyáltalán nem független egymástól). Emberemlékezet óta nem volt ilyen rossz hírünk a világban, mióta ezek a területek következményekkel nem számoló akarnok dilettánsok kezébe kerültek (bár ha jól meggondolom, felesleges a többes szám). A szívem összeszorul, ha azt kell látnom, hogy ezek miatt dühödt tömegek megtapossák és elégetik a piros-fehér-zöld zászlót, és minden honfitársam a saját bőrén érezheti meg külföldiekkel érintkezve, hogy a világ szemében milyen ciki most magyarnak lenni.
Ráadásul rémisztő a tendencia: a demokrata szövetségeseinkbe folyamatosan belerúgunk, miközben a kínaiak kedvéért tibetieiket vegzálunk; állítólag nem hivatalosan, de úgy néz ki, hogy beavatkozunk a szíriai polgárháborúba a diktatúra oldalán; most meg vélhetőleg beígért, de meg nem kapott előnyökért cserébe azzal keressük a szintén diktatórikus azeri vezetés kegyeit, hogy egy bestiális gyilkost szabadon bocsájtásához járulunk hozzá felelőtlenül, beavatkozva ezzel egy évtizedek óta húzódó véres konfliktusba.
Kedves mindenki, aki a kétharmadra szavazott két éve: Komolyan ezt akartátok?
UPDATE
