És most dicsérni fogom az m1-et.
A tavalyi borzalomról szóló posztomat ezekkel a mondatokkal fejeztem be:
Valahogy a köztévének politikai kurzustól függetlenül nem megy ez showműsorba ágyazott keresgélés. Talán a jövőben nem kéne erőltetni...
Örömmel jelenthetem, ezúttal szerencsére nem lett igazam. A Philip-gárda megemberelte magát, és letettek egy teljesen elfogadható show-t az asztalra, ami a királyinak nézettséget hozott, nekünk meg egy meglepetés embert.
Persze ez sem volt azért végig játék és mese. Eléggé belterjesnek tűnt a versenydalok szerzői gárdája, és persze előkerültek az ilyenkor szokásos plágiumvádak is. Ráadásul én (minden profizmusa ellenére) bizony egy borzalomnak tartom azt a Kállay-Saunders dalt, amit a zsűri hozott ki győztesnek, de hát ez egyéni ízlés kérdése, biztos sok embernek tetszik Csiszárékon kívül is. Mondjuk arra nem volt alkalom, hogy ez kiderüljön, hisz a végső döntésig mindig automatikusan tovább jutott, a döntő végéig egyszer sem lehetett szavazni rá.
Lehetett viszont ByeAlexre, sőt, ő volt az egyetlen a versenyzők között, aki mindig a zsűridöntés ellenére, csupán közönségszavazatokkal jutott tovább, és ez már előre is vetíthette azt, ami végül is tegnap este történt.
Ehhez persze kellett az, hogy változtassanak a szabályokon is, a közönség javára. Tavaly a közönségszavazás után a zsűri mondta ki a végső szót, most viszont ezt megfordították: a zsűri által négyesre leszűkített mezőnyből (ahova ByAlex épphogy becsúszott, nagy meglepetésre viszont kimaradtak Pál Dénesék) a nézők választhatták ki, hogy ki képviseljen minket májusban Svédországban.
(Közbevetve: újabb jópont az m1-nek a szavazás menetéért. Sikerült egy teljesen korrekt szisztémát összehozniuk, kár, hogy a kertévék ezt a büdös életben nem fogják átvenni, mert ez valóban a közönség véleményéről szólt, és nem a bevétel-növelésről.)
Szóval a közönség döntött, még hozzá elég szokatlan módon. A fene gondolta volna, hogy országos kedvenccé válhat egy underground körökből érkező, korábban max. a Petőfi rádió hallgatói által ismert, tipikus romkocsmában merengő értelmiségi. De annyira definíció-szerűen az, hogy még a végzettsége is filozófus, olyan ember ő, aki a vele készült interjúban Nietzsche idézetekkel dobálódzik.
A fene gondolta volna, hogy a magyar közönség vevő a minőségre. Eddig nem úgy tűnt.
Hogy aztán ez mire lesz elég Malmőben? Igaza lesz Rakonczai Viktornak, aki úgy gondolta, hogy egy szövegcentrikus, a magyar nyelvre ennyire támaszkodó dal külföldön nem biztos, hogy siker lesz? Igaza lesz Csiszárnak, hogy ez az egész produkció nem igazán Eurovízió-kompatibilis? Felül lehet-e írni ezzel a dallal a Dalfesztiválra oly jellemző geopolitikai szavazás íratlan szabályait?
Nem tudom. Csak azt, hogy ByeAlex érdemes arra, hogy drukkoljunk neki két hónap múlva.