Dési János hétfőn váratlanul távozott a Népszavától, ahol 1996 óta dolgozott. 2002 óta a lap főszerkesztő-helyettese volt. (...) Dési részleteket egyelőre nem közölt, csak a napilap 2010. december 3-i, üres borítóját csatolta a távozás híréhez. Így egyelőre azt sem lehet tudni, hogy kirúgták-e, felmondott vagy közös megegyezéssel távozott a napilaptól.
Nos, van egy tippem, ugyanis rögtön kiszúrtam, hogy mi volt a címe az utolsó népszavás írásának:
Hát ez nekem nagyon ismerős volt. Konkrétan pár hónappal ezelőttről, amikor én írtam ezzel a címmel posztot:
Na jó, a viccet félretéve, 100%, hogy nem emiatt kellett távoznia, és egyelőre egyéb infó híjján nem is kívánok találgatni.
Viszont a jelenség valós.
Nem tudom, hogy valóban én ihlettem-e meg, vagy csak véletlen egybeesésről van szó, de nem először van olyan érzésem, hogy újságírók, politikusok is olvasnak. Ennek hol az a jele, hogy szó szerint idézve használnak elrettentő példának, hol az, hogy konkrétan hozzászólnak egy poszthoz, hol meg az, hogy a gondolataimat, szavaimat látom viszont, mint pl. pár héttel ezelőtt a 168 órában, ahol a blog egyik legsikeresebb és legolvasottabb írásának a fő gondolatmenete köszön vissza:
...............
Ehhez képest:
Mindez persze valahol megtisztelő, hisz pont ezért koptatom a billentyűzetet, de ahogy én is mindig belinkelem a forrásaimat, úgy megköszönném, ha velem is így tennének, ha idéznek, bármennyire is kis pont ez a blog a magyar neten.
_____________
FB:
