Végetért a nagy szociológiai kísérlet: szankció nélkül is hajlandó -e a kísérlet alanya, a homo budapesticus az önérdekét a közérdek elé helyezni. Az eredmény szerintem biztató: A Milgram kísérlettel és a Stanfordi börtönkísérlettel ellentétben most nem a manipulálható szadista állat bújt ki az emberből, hanem a belátó: Az érintettek legalább fele valóban betartotta a kérést, és otthonhagyta az autóját, és a többi se dacoskodott meg anyázot, hanem magyarázkodott: belül érezte mindenki, hogy mi a helyes, csak épp valódi felmentése van, vagy kreált magának egy önnyugató magyarázatot.
Tették mindezt mindannak ellenére, hogy az ország és a főváros vezetése mindent elkövetett azért, hogy ne így legyen.
Ez a szmogrendelet a szoclib kormányzás állatorvosi lova: rengeteg ötlete volt eddig mind a kormánynak, mind a főváros vezetésének (és most sorolhatnám a reformelképzelésektől az autópályaépítkezéseken és a kormányzati negyeden át a metróberuházásig), amely alapvetően és hosszútávon jó és hasznos, csak hát a kivitelezés... Kapkodás, átgondolatlanság, következetlenség, pitiáner alkuk, némi korrupció és nulla, vagy kontraproduktív kommunikáció: valahogy mindig sikerül odapottyantani egy kis szardarabot az ínycsiklandozó ünnepi ebéd mellé, és így azok se tudnak felhőtlenül örülni sohasem, akik amúgy támogatnák ezeket a dolgokat és a kitalálójukat, és herótjuk van a másik oldal émelyítő populizmusától, gátlástalanságától és mindent tagadásától.
Ugye az nem titok, hogy ilyen rossz levegője a fővárosnak már korábban is volt nem egyszer, csak a szabályozás, a határértékek voltak megengedőbbek. Ezen tavaly szigorítottak, nagyon helyesen. Csak épp ahoz a rengeteg járulékos szabályhoz nem nyúltak, amelyet érint:
- Ki és hogyan szankcionálja a szabály megszegését?
- Hogyan érinti ez a fizetős parkolást?
- Hogyan érinti ez a tömegközlekedést?
- Mi legyen az átutazókkal, vidékről, külföldről érkezőkkel, vidékre, külföldre indulókkal?
És még sorolhatnám. Megannyi kérdés, amire gondolni kellett volna, és nem utólag szembesülni ezekkel a problémákkal.
És még a spanyolviaszt se kellett volna feltalálni: maga az alaprendelkezés is külföldi minta alapján készült, csak utána kellett volna nézni, hogy máshol hogy oldották meg ezeket a kérdéseket. De nem: meg kellett várni az éles tesztet, hogy mindez kibukjon.
Miért?