Ezzel szemben a tény az... V.
2009. március 04. írta: Fedor

Ezzel szemben a tény az... V.

Újabb hét, újabb csúsztatások és hazugságok. Forrásom a szokásos:

Azt állítja Semjén Zsolt,
a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a parlamentben, a miniszterelnöknek címezve, hogy „Ön mögött egy olyan költségvetés van, ami saját bevallása szerint két hetet nem élt meg. Egy olyan költségvetés, aminek a benyújtásakor még plusz 3 százalékos GDP-növekedéssel számoltak, most pedig elismerik, hogy mínusz 3 százalékos GDP-csökkenés van, és ez még tovább romolhat”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az a költségvetés, amely a KDNP és a Fidesz szerint két hetet sem élt meg, nem számolt sem plusz, sem egyszerű 3 százalékos GDP-növekedéssel, hanem ehelyett – sajnos – 1 százalékos GDP-csökkenéssel kalkulált. Ezt a költségvetést szavazta meg december 15-én a parlament, Semjén Zsolt jelenlétében, ám ezek szerint ő már nem emlékszik arra, mit is ellenzett. Igaz, hogy az eredeti költségvetési indítványban, amely még szeptemberben készült, valóban 3 százalékos növekedési cél szerepelt, ám azt a tervezetet a kormány már októberben visszavonta, közben ugyanis kitört a pénzügyi világválság. Lehet, hogy ez Semjén Zsolt figyelmét szintén elkerülte. Emlékeztetőül idemásolom, hogy milyen növekedést jósolt 2009-re a világ talán legtekintélyesebb gazdasági hetilapja, a brit Economist tavaly szeptember 27-i számában, és milyent idén február 19-én (százalékokban). Egyesült Államok: akkor +1,3, most –2, Japán: +0,9, illetve –3,2, Németország: +1,1, illetve –2,5, Csehország: +4,9, illetve –1,4, és Magyarország: +3,3, illetve –3. Amiből ugyebár kiderül – talán még egy pártelnök számára is –, hogy nemcsak a magyar miniszterelnök nem tud számolni és tervezni, hanem az Economist sem. Pedig ez utóbbit nem zavarja a számolásban az ellenzéke.

A számokhoz nem kell kommentár, magukért beszélnek. Persze ez sajnos nem jelenti azt, hogy a gondjaink egyéb tekintetben is azonosak lennének a fenti országokéval, mint ahogy azt nem túl udvariasan az orrunk alá is dörgölték a hétvégén...

Azt állítja Boros Imre,
az Orbán-kormány egykori minisztere, hogy „ha megmarad a gazdasági növekedés a 2000–2001-es szinten, akkor nem lett volna probléma, a gazdaság megteremtette volna az osztogatás fedezetét”.

Ezzel szemben a tény az,

hogy nemcsak megmaradt a növekedés, de az ütem még nőtt is, már amennyiben 2001-hez viszonyítunk, holott valójában inkább 2002-höz kellene, hiszen az az év a kormányváltás ellenére szintén a Fidesz gazdaságpolitikájának jegyében telt el. A magyar GDP mindenesetre 1997 és 2000 között évi 4-5 százalékkal nőtt, 2000-ben egészen 5,2 százalékig emelkedett, 2001-ben azonban 3,8 százalékra csökkent, 2002-ben pedig 3,5 százalékra esett vissza. Ehhez képest 2003-ban valóban tovább romlott, 3 százalékra, 2004-ben viszont ismét 4,6 százalékra ugrott, és még 2005-ben (4,2), valamint 2006-ban (3,9) is a 2001-es szint fölött maradt. Ha tehát készpénznek vesszük Boros Imre szavait, akkor a Gyurcsány-kormánynak 2006-ban bizonyára nem kellett volna év közben sürgősen korrigálnia az elszaladt költségvetést, hiszen a gazdaság gyorsabban fejlődött a Boros szerint elvártnál. Mivel azonban a további osztogatás helyett mégiscsak spórolni kellett, a volt miniszter szavait inkább bedőlt hitelességűnek, mintsem készpénznek venném.

Az 1998-2002-es időszak fényezése egyre nagyobb ütemben folyik, már-már aranykori státuszt foglal el a jobboldali mitológiában. Hááát...

Azt állítja Halász János,
a parlament kulturális bizottságának fideszes alelnöke, hogy a 2002-es választások után „az MSZP–SZDSZ-kormány hatalmas tisztogatást végzett, és nemcsak a kulturális tárcánál. Jól emlékszem a Terror Háza Múzeum elleni támadásokra is... A szocialista kormány rendkívül összehangoltan és kimunkáltan, szisztematikusan ültette saját embereit a fontosabb pozíciókba”.

Ezzel szemben a tény az,

hogy a hatalmas tisztogatás nem is volt olyan hatalmas, sőt. Bár a Magyar Nemzet Halászt kérdező újságírója már kérdésében is azt állította, hogy „senkinek nem a tehetségét, hanem a pártállását nézték, legyen az illető színigazgató, operaházi direktor vagy bármilyen más fontosabb kulturális intézmény irányítója”, a valóságban az történt, hogy az operaház élére például az ország- és világszerte ismert (?) Locsmándi Miklós főigazgató helyett a közismert pártkatona, az Opera éléről mellesleg a Fidesz-kormány által nyugalomba küldött rendező, Szinetár Miklós került ismét. Kétségtelenül volt változás a Nemzeti Színház élén is, ahol a pályázat nélkül igazgatóvá kinevezett Schwajda Györgyöt váltotta a pályázatot nyert Jordán Tamás, vagyis Szinetárhoz hasonlóan egy másik, közismerten tehetségtelen pártember. Ami meg a Terror Házát illeti, ott a kormánykoalíciós többség ugyan valóban csökkenteni akarta a korábban megítélt állami támogatást (330 millióról 180-ra), de Medgyessy Péter miniszterelnök árkot szeretett volna temetni, és tanácsadójával, Gyurcsány Ferenccel együtt látogatást tett az intézményben, majd közölte: a költségvetési tartalék terhére kiegészíti a múzeumnak szánt támogatást. Ez volt 2002-ben. És mi volt például 2008-ban? Az a közalapítvány, amelyhez a Terror Háza is tartozik, audiovizuális emlékgyűjtésre 1 milliárd 200 millió forintot (!) kapott pályázat útján (sokak megrökönyödésére) a Bajnai-féle Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől. Na, így tisztogatnak ezek a szocik. Hogy akkor most a fideszes vezetésű városokban (Szolnok, Kecskemét, Győr, Sopron, Kaposvár, Békéscsaba, Veszprém) az elmúlt két évben lezajlott rapid színigazgató-váltásokat ne említsem. Vagy mégis?

Hát igen. A rossz lelkiismeret ellen a legjobb védekezés az, ha a saját bűneinket az ez ellenfélre vetítjük, ha rászolgált, ha nem. Ebben a FIDESZ-nek nagy gyakorlata van.

Azt állítja a Magyar Nemzet
marónak szánt gúnnyal írt jegyzetében, hogy „a négyes metró... olyan masszívan épül már húsz éve, akár a Madách sugárút vagy az M0-s körgyűrű. Ez a két évtizednyi lendületes építkezés máris olyan készültségi stádiumba jutott, hogy már az új szerelvények is megérkeztek. A hangzatos Alstom Metropolis nevet viselik, és Lengyelországban gyártották őket, akár a legendás Polski Fiatot”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a 4-es metrót nem húsz éve, hanem csupán három éve építik. Igaz, építhetnék már tizenegy éve is, ha az Orbán-kormány hivatalba lépése után azonnal le nem állítja a Horn-kormány által elindított programot. De mint (a Magyar Nemzet kivételével) tudjuk, leállította, így csak 2003-ban, a Medgyessy-kormány alatt született meg a metrótörvény. A szükséges engedélyeket a következő évben szerezték meg. Aztán tervezési problémák meg pénzhiány miatt végül 2006-ban kezdődött a tényleges építkezés. Ami pedig a Polski Fiathoz hasonlított szerelvényt illeti, az éppen úgy lengyel, ahogyan a Győrben gyártott Audi TT sportautó magyar. A vonat tehát Lengyelországban készül, de a híres francia Alstom cég gyártmánya. Nem baj! Az újat lesajnálóknak jó utazást kívánunk az öreg szovjet metrókocsikon. Még a hangzatos pufogást is jól bírják.

Agyar Nemzet, no comment.

A bejegyzés trackback címe:

https://fedor.blog.hu/api/trackback/id/tr67979574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
google.com, pub-2368870423120984, DIRECT, f08c47fec0942fa0