Pesszimista ország
2009. június 09. írta: Fedor

Pesszimista ország


A legpesszimistábbak

A Gallup világfelmérése szerint Európa országai közül messze mi  látjuk a legsötétebben a jövőt. Sőt, a 120 ország közül mi vagyunk a negyedik legpesszimistábbak! Gyerekek, nem durva azért ez egy kicsit? Olyan országok lakói bizonyulnak nálunk optimistábbnak, mint Etiópia, Afganisztán, Irak. Csupa békés, vidám, gazdag hely.

A felmérés azért is üt nagyot, mert a helyezés mellé odatették az adott ország egy főre jutó GDP-jét is vásárlóerőparitáson, dollárban számolva. A mi életszínvonalunk a velünk egy csoportba tartozókhoz képest 10-szer, 20-szor nagyobb. A nálunk csak néhány százalékkal pesszimistább, utolsó helyezett Zimbabwe esetében ez a szorzó több, mint 100-szoros! Ugyanitt olvasható, hogy a magyarok között volt a legmagasabb azoknak az aránya, akik úgy látják, hogy a rendszerváltás nem hozott javulást az életminőségükben, miközben ez az átlagos életszínvonalat tekintve számszerűleg nem igaz, nem hogy 1989-hez, hanem még 2001-hez képest sem, pedig a világválság miatt most épp életszínvonal-csökkenés van (és a legszegényebbek és leggazgabbak közötti olló is csak közepesnek mondható). Az Economist vizsgálata alapján, a régi rivális Prágát (szürke város, közepén egy turista-skanzennel) és az új rivális Pozsonyt (feltörekvő, de mélyről indult) is megelőzve Budapest a legélhetőbb kelet-európai nagyváros. Egy másik felmérés szerint a szabadságjogok területén jobban állunk, mint az USA. A bűnözés átlagos mértéke is csökkent a rendszerváltás óta, és ez még akkor is igaz, ha a szubjektív biztonságérzete romlott a többségnek.

Honnan akkor ez az indokolatlan mértékű borúlátás?

Gyurcsány a hibás, jön kapásból a standard válasz, és ez részben igaz is. Mert a demokrácia mértékéről szóló felmérés arra is kitér, hogy a szabadságjogok megfelelő mértéke mellett vannak problémás területek is. Pl. a kormányzati működés területén, ami tényleg nem sikerült túl fényesre az elmúlt években, és akkor még finoman fogalmaztam. Amit terveztek, az jó volt, de ahogy csinálták (vagyis leginkább nem csinálták), meg amilyen botrányok kapcsolódtak hozzájuk, hát az a minimum, hogy ott tartanak népszerűségben, ahol.

De ugyanez igaz a politikai kultúrára is. És ebben már az ellenzék is ludas. Ne csodálkozzunk, ha pesszimisták vagyunk, ha a legnagyobb ellenzéki párt politikája kimerül a NEM szó használatában, kétségbe vonva az esetleges eredményeket is, sokszor élve a csúsztatás eszközével, és ha már akkor is a "Rosszabbul élünk, mint négy éve" szlogennel kampányoltak, amikor pont az okozott problémát, hogy jobban élünk, mint amit megengedhetnénk magunknak. A már fentebb említett szubjektív biztonságérzetet is nagyban befolyásolja, ha pl. egy párt a romlásával kampányol, kiragadott eseteket tűzve a zászlajára (Önkritika ON - és aki ez ellen felszólalva maga is ezzel az eszközzel él, csak ellenkező előjellel, hát az se az optimizmust erősíti, még ha nincs nagyon más lehetősége, mint beszállni ebbe az ördögi körbe - Önkritika OFF).

És hogy mi, átlagos választópolgárok is megkapjuk a magunkét, gond van a társadalom politikai részvételi szintjével is: Ha nálunk egy országgyűlési választáson 70% megy el szavazni, az már nagyon jónak számít. Franciaországban ugyanekkora eredménynél már felelősöket keresnek, hogy miért ilyen alacsony ez a szám. Bár lehet annyi mentségünk, hogy ez valószínűleg visszavezethető az előző két problémára.

Aztán ott van a relativitás is. Nem az einstein-i, hanem a felszínes. A hozzánk hasonló pesszimizmussal rendelkezők előtt nincs olyan példakép, amihez képest annyira rosszul éreznék magukat (vagy csak nagyon kevesekhez jut el). A fővárosok életminőségi rangsorából viszont az is kiderül, hogy bár az exszocialista riválisainkat megelőzzük, az igazi példakép, Bécs viszont messze elhúz tőlünk, míg mi 55.-ek vagyunk a 140-ből, ők a másodikok. Minket meg megesz a sárga irigység.

És hát számolnunk kell kulturális örökségünkkel is. A magyarok mindig lázadók, elégedetlenek voltak, miért lenne ez ma másképp? Az, hogy sokáig mi vezettük az öngyilkossági statisztikákat (szerencsére ez már a múlté), meg az a mondás, hogy "sírva vigad a magyar", mindent elmond rólunk.

Nem azt mondom, hogy mindenestül vegyük át az amerikánusok "Keep Smilling!" címkéjű, kissé álszent önszuggeszcióját, bár nem mondható teljesen eredménytelennek, ez tény. De valamit kéne már kezdeni a búvalbaszott nagy magyar lelkünkkel, mert nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én egy boldogabb országban szeretném felnevelni a gyerekeimet. Márpedig ahhoz optimizmus is kell, nem csak az, hogy nagyobb legyen a jólét, meg kisebb a bűnözés, és hogy eltűnjenek a komcsik/nácik (szabadon választott).

"A pesszimizmus még soha nem oldott meg eddig semmit, a világot az optimizmus viszi előre" - mondta egy régi interjúban Habsburg Ottó. És milyen igaza volt.

 

UPDATE

Egy újabb felmérés, ami megint csak az átlagon felüli pesszimizmusunkra mutat rá:

Igencsak jól szerepeltek a magyar cégek a Hewitt Associates legújabb régiós felmérésében: a tizenegy ország hétszáz vállalata és 160 ezer munkavállalójának véleménye alapján készült listán nyolc hazai társaság került a legjobbak közé.

...

Az elemzés összesített adataiból az is kiderül, hogy a magyarok stresszelnek, ha van munkájuk, ha nincs. Vagy azért, mert sok a munka, vagy mert nehéz állást találni. Sokan hiányolják az elvégzett munka utáni visszajelzést, vajon jól dolgoztak-e vagy sem.

A felmérés arra is rámutat: a szomszédos államokban szintén megérzik a foglalkoztatók a válságot, ám a krízis okozta bizonytalanságra a magyarok reagáltak a legpesszimistábban. Érdekesség, hogy bár a hazai munkavállalók közel fele bízik abban, hogy cége megküzd a recesszió kihívásaival, minden ötödik magyar állítja, ennek ellenére ő személy szerint nem lesz képes biztosítani saját maga és családja anyagi biztonságát.

A recesszió okozta rossz közérzet abban is megnyilvánul, hogy míg a régió többi országában átlagosan a dolgozók fele bízik abban, hogy ha elveszítené az állását, pár héten belül újra el tudna helyezkedni, ezzel szemben a magyarok közül csak minden negyedik reménykedik ebben.

A bejegyzés trackback címe:

https://fedor.blog.hu/api/trackback/id/tr711174233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dulifuliokoska 2009.06.09. 14:01:42

Zimbabwe bársonyszékeiben (azért biztos akad ott is puha szék a politikusok feneke alá) kb. pont olyan töketlen, hazug, telhetetlen politikusok ülnek, mint nálunk.

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.06.09. 14:05:15

@Dulifuliokoska: Az csak egy összetevő a sok közül, nem is a legfontosabb. Ne mond már, hogy háborús övezetekben jobb a helyzet ebből a szempontból, mint nálunk...

br · http://www.szalaiannamaria.net 2009.06.09. 16:24:07

Szerintem a civil szféra, az emberi szolidaritás sokszor alapvető ismérvei hiányoznak Magyarországon.

Talán ezt látom a legnagyobb különbségnek a többi európai országgal összehasonlítva.

szondy · http://boldogsagkutatas.blog.hu 2009.06.09. 17:05:10

@br: Igaz. Hiányzik a bizalom és a szolidaritás. Nem bízunk egymásban, nem bízunk az intézményekben és nem bízunk a vezetőinkben. Amíg marad az általános bizalmatlanság, nem leszünk boldogabbak.

Dulifuliokoska 2009.06.09. 17:12:30

@Fedor: nem mondtam.
Kétségtelen, hogy szarabbul érezném magam, ha a háztartással a hátamon kéne egy menekülttábor felé sétálgatnom.
Arról beszélhetek csak, amit tapasztalok: és tapasztalom, hogy a korrupció és gátlástalanság eluralkodott hazánkban. Eddig is itt volt, de a büdös lóláb kilógatása a takaró alól eddig szégyellnivaló volt, most meg mintha dicsőség lenne.

DeMarco 2009.06.09. 17:23:45

Én speciel boldog vagyok. Nem vagyok pesszimista. Szerencsére megvan mindenem, ha a minden alatt normál családot, lakást, kocsit értünk. Jah és ezek mellett nincs hitelem se, ellenben van megtakarításom. Nem élek nagylábon, de nem is halok éhen. Azt persze nem mondom, hogy nincs olyan dolog ami nem bosszant, ilyen a maszop-szadesz kormány 7 éve, de ők annyira szánalmasak, hogy nem tudják elvenni a boldogságomat. Ilyen olcsón nem adom...
Mindenesetre a boldogságfaktor sztem nagyban függ a normális munkahely-normális fizetés-normális, kiszámítható élet hármasától.

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.06.09. 20:41:32

@DeMarco: Pont arról írtam, hogy nem csak ezen múlik, hisz olyan országokban is optimistábbak nálunk, ahol MINDEN tekintetben, tehát ebben is sokkal rosszabb a helyzet, mint nálunk.

DeMarco 2009.06.09. 23:23:23

@Fedor: Aha. Csak valamit elfelejtesz. Az lehet boldogság, ha megszoksz egy szintet, életszínvonalat és abban leledzel. (Lásd Kádár-rendszer. Még akkor is, ha az csupán illúzió volt.) Az is lehet boldogság, ha gyarapodsz, gazdagodsz, mégha lassan is, de fent tudod tartani a megszokott szintedet. Az viszont semmiképpen sem boldogság, ha nemhogy nem vagy képes fenntartani a megszokott szintedet, de még süllyedsz is, hol kevésbé, hol látványosabban.
Annál nincs szomorúbb, megalázóbb érzés, mint hogy ma tudok enni adni a családomnak, de holnap már nem...
És sajnos nagyon-nagyon sok magyar család került ebbe a helyzetbe, sokszor önhibájukon kívül. Persze, hogy pesszimisták. Sokan még a Kádár-rendszerben megszokott életvitelüket sem bírják fenntartani. És nap, mint nap az arcukba kapják/kapták Kukát, Fletót, Ludas Matyit, Ciprust... Nem az a lényeg, hogy máshol rosszabb körülmények vannak, hanem az hogy a saját szintünkhöz képest élünk rosszabbul.

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.06.10. 07:35:03

@DeMarco: Ebben persze igazad van, de egyrészt akkor se volt sokkal jobb a helyzet, amikor kifejezetten nagy volt a gyarapodás (2001-06, ezt kellett aztán helyreigazítani), másrészt meg azért ne feledjük, hogy válság van, a világon szinte mindenhol hasonlókat élnek az emberek. Szóval én a pesszimizmus EKKORA mértékét továbbra is hungarikumnak tartom.

Win Elen 2009.06.10. 13:14:33

A pesszimizmust es a boldogsagot ne hozzuk tul szoros osszefuggesbe. Az egyik egy viszonyulas, a masik pedig egy hoszabb-rovidebb ideig tarto lelki allapot. Bar ha elfogadjuk a belso koherenciat nyilvanvaloan talalunk kapcsolodast. De konyen tevutra vezet ha a szavakat a kulturaban hozzajuk rendelt negativ vagy pozitiv elojeleik alapjan tarsitjuk, vagy allitjuk egymassal szembe.

Es meg egy fontos(?) dolog. Az osszehasonlitasban szereplo orszagok eltero kulturajuak. Vannak amelyek sokban hasonlitanak a mienkhez, es vannak amelyek nagyban elternek attol. Minnel nagyobb az elteres, annal kevesbe lehet osszevetni oket. Mivel az egy adott kulturaban elo emberek csak annak a jellemzosegeivel ertelmezhetoek, amelyek azon belul hatast gyakorolnak egyedi es tarsadalmi fejlodesukre. Egy masikban ugyanezek, egesszen mas modon valtanak ki hatast minosegi es mennyisegi elterese, elfogadottsaga stb. alapjan, igy annak eredmenyei nem ervenyesithetok az elobbiben.

Tehat az afgan (es tobbi) allapotokat mi nulla tapasztalattal egesszen mashogy ertekeljuk, es fogjuk fel - ezt tartva hibasan tapasztalatnak - mint ahogy az ott elo. Az hogy ok mennyire, hany szazalekban pesszimistak, az nem osszehasonlithato a milyenkkel. Magyarorszagot csak a hasonlo kulturaju orszagokkal (ny-k europa)vethetjuk ossze. Es akkor is csak bizonyos fenntartasokkal, bar az elobbinel joval kevesebbel.

Amugy a mienknel joval nagyobb es tobbretu ismerettel rendelkezo embernek mondhat valamit, de o is csak kulonbozo szempontok szerint fogja hasznalni ezen szamadatokat.

Es ettol fuggetlenul is ko pesszimistak vagyunk mondjuk :)

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2009.06.10. 14:28:23

Ez a feneketlen rossz hangulat egy komplex kulturális betegség felszíne. Más attitűd vizsgálatok is rendre katasztrofális képet hoznak ki. Van egy 20 éve többször elvégzett adatsor a Globe aztán Hofstede vizsgálat. Ott a 11-12 szempontból 8-ban katasztrofális a hazai kultúra.
1. Mi vagyunk a 2leg individualistább kultúra.
2. Mi vagyunk a 3. leg nőiesebb kultúra (ez most leginkább azt jelenti, hogy előbbre való a magánélet mint a hivatalos).
3. Mi vagyunk a 3. legkudarcfélőbb kultúra.
4. Mi vagyunk a 3. legbizonytalanságtűrőbbek.
5. A humánorientáltásgunk (ez egyfajta kedvességfaktor), kataszrofális.
6. A jövőorientáltságunk kataszrófa.

Olvassatok bele a blogomba az ezzel foglalkozó cikksoroztaba.

Van ennek egy robbanó elegye, szerintem a nőies és individualista kultúra az nekilát nem intézményeket látni az intézményekben. Mi leköpjük a rendőrt, a politikust, az orvost és még sorolhatnám.

Márpedig ha nem hisszük el az ilyesmiknek, hogy a szerepük szerint működnek, akkor irtó nagy khaoszt kezdünk el generálni magunk körül.

Az a politikai bagázs, aki 20 éve hatalmon van, rengeteget tett az ezirányű visszafejlődés érdekében.

A blgomban 200 cikk van besorolva a REBARBARIZÁCIÓ rovatba, de az utóbbi 3 hónap cikkeit még nem soroltam be a keresőbe.

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2009.06.10. 15:42:13

Ehhez még tegyük hozzá, hogy egyes pártvezérek átmennek varászlóba, és beledumálják a hasadba, hogy majd az ő kormányzásuk alatt ez a helyzet átvarázsolódik nagy össznemzeti optimizmussá!

Orbán rendszeresen előáll azzal, hogy ő majd hoz nekünk egy használható lelki tartást. De aki elemzi, hogy mit csinált az látja, hogy személyesen ő tett a legtöbbet azért, hogy idáig jussunk!

De nem vagyunk az az elemző fajta, és nem szeretjük a tényeket sem. Így aztán hiszünk az Orbán Viktorban, aki elhozza majd a reményt!

Azt meg elfelejtjük, amiket a reménytelenség ekkora mértékéért tett!

DeMarco 2009.06.10. 16:45:23

@Saman: Én az első kettőre büszke vagyok ami azt illeti... Az 5-ös pont nyertesei sztem meg a franciák.
Egyébként meg uncsi ez az Orbán patás szöveg. Elárulok egy titkot, a maszopnak is az egyetlen reménye Orbán Viktor.

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2009.06.10. 23:28:15

@DeMarco: Egy kicsit kifejtenéd, hogy mi abban a jó, ha individualista egy nép vagy abban, hogy a munka mindig a magánélet mögé sorolódik?

Én mint közösségfejlesztő vért izzadok ezekkel.

Az első pont miatt nemes egyszerüséggel az emberek így állnak a közügyekhez: "szarok rá!"

A második pont miatt pedig: "miért pont ÉN? Nem érek rá ilyesmire!"

Ez a hazai startvonal!

Az angolok is kb annyira individualisták mint mi, de ők legalább használják. Ők ettől versenymániásak!Mi gyűlöljük a versengést...
A déli népek is nőiesek, de ők legalább boldogok benne! De mi sírunk rívunk...

van is miért!

Én nem is értettem a többi adatot, ami állítólag élhetőnek, biztonságosnak, meg közszolgáltatások szempontjából szuper kényelmesnek állítja be az országot...mi ez?

DeMarco 2009.06.11. 09:27:23

@Saman: Nem tudom neked kifejteni nagyon. A lelki berendezkedésem az individualitás felé nyitott. Nem tudom, hogy ez született tulajdonság vagy tanult. Ha egyszerű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy skorpió vagyok, nem tűrőm a korlátokat. De igazából a szocializmusnak lehet hozzá köze, pontosabban annak a negatív vonzatához. Egész életemben elutasítottam az egyenkedést és minden egyenkedésre irányuló kísérletet. Minden barátomat, barátnőmet az alapján válogattam meg, hogy mennyire individualisták. Nem szeretem a tucatot... Mindenekelőtt az egyéniségeket kedvelem. Én azt vallom és azt hiszem, hogy minden ember más, minden ember különleges.
Ami a munkát illeti, nem is értem itt mi a kérdés. Természetes, hogy az első a magánélet és csak a második a munka. Nyilvánvaló, hogy a család az első és minden más mögötte van csak. Vagy másnak nem?? Hagyjuk már azt a japáni hozzáállást, hogy a cégem a vérem.. Frászt. Van egy életem, van egy célom és ezekhez felhasználom a munkából származó bevételt, mint szükséges rossz eszközt. Ez nem jelenti azt, hogy rosszul végzem a munkámat, dehogy. Ami a feladatom azt tisztességesen ellátom. De a cég nem az emberek élete. Csak egy hely, ahol a munkájáért pénzt kap, amit aztán a családjára és magára költ. Ahol ez nem így van, akkor ott valami nincs rendben... Persze sok embernek nincs családja, vagy ha van utálják őt és ezért terrorizálja az alkalmazottait, de ez az ő torz képe és egyéni kudarca.
A munka - család egy viszonyrendszer is egyben. Ezt a rendszert lehet jól is csinálni, meg rosszul is. A munkáltatónak csak végig kell gondolnia, hogy mire van szükségük az alkalmazottaknak és ehhez rugalmasan kell viszonyulnia. És a munkavállalónak is figyelembe kell vennie, hogy a munkaadójának mit az érdekei és ennek tudatában kell elvállalnia a munkát. Sok munkáltató biorobotokat akar, de csak érző lényeket kap, akik nem sokáig bírják ki az embertelen körülményeket. A legjobb példák erre a vállalaton belüli csapatépítő tréningek. Főleg ha kétnapos és mind a két nap hétvégére esik. Mindig van valaki, aki nem akar menni, mert inkább a családjával töltené a saját szabadidejét. Vagy egy másik példa, hogy egyre inkább terjedőben van a cégeknél, hogy a túlórákat nem akarják kifizetni. Ezzel nem is lenne akkora baj, ha néha-néha lenne, de manapság már gyakori, hogy mindennap van 1-2 óra túlóra, amiért semmit sem akarnak fizetni. Én dolgoztam olyan helyen ahol nagyon jó kis csapat alakult ki, összejártunk a magánéletben is, de dolgoztam olyan helyen is ahol bár jól dolgoztunk együtt, mégis annyira különböző személyiségek voltunk, hogy a magánéletben nem vágytunk arra, hogy együtt legyünk. Így ott mindig zátonyra futottak a csapatépítő ivászatok. De ez nem látszott meg a melón, mert frankón össze tudtunk dolgozni, csak egyébként nem tartottunk igényt a másikra. Úgyhogy szerintem a sorrend: Család - Cél - a cél elérése érdekében: Munka.

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2009.06.11. 11:55:43

@DeMarco: Kedves DeMarco!

Nem akarlak én lenevelni a magyarságodról. Lehetsz erre büszke! Semmi bajom ezzel. Amilyen példákat hozol, abból azt látom, hogy eléggé fogtad, hogy mi ez a nőies - férfias tengely, meg azt is érze, hogy mi az individualizmus. Leírod itt, hogy ebben mi tetszik Neked! Erre én nem fogom azt mondani, hogy holnaptól tessék kritikusan szemlélni ezekre az értékekre. Az értékekkel - érzésekkel nem lehet vitatkozni. Annyit tudunk tenni, hogy meghallgatjuk és megértjük egymást.
A FEDOR és az én témához hozzászóló írásaim nem arról szólnak, hogy egy-egy személyiség mit kezdjen ezzel.
Én például a munka világáváal - a gazdaság fejlesztéssel és a közélettel - közéleti neveléssel összekötve borulok ki ezeken az adatokon. Megértem ezekből, hogy miért sokkal nehezebb kilábalni ebből a gödörből, mint ahogy azt gondolnánk.
Én a japán és az angolszász kultúrát ismerem a mienken kívül valamelyest és ezekből a tükrökből szoktam kritizálni a kultúránkat. A japánok férfias és kollektivista mixe miatt kezdtem el kutatni azt a kérdést, hogy nincs-e összefüggés ezek között az értékek és az intézményességekhez való hozzáállás között. A japánok ugyanis a sepregetésből is valami szakrális intézményességet képesek összehordani, nálunk meg az sem világos az emberek 40%-ának hogy a rendőr az egy szerep, egy intézmény, amely egyedüli módon képviselheti az állam erőszak monopóliumát. Százezer példát tudnék mondani arra, hogy miért baj ha intézményességtagadó kultúra vagyunk. Például a szervezetfejlesztés elkezd nem működni. Például a közösségfejlesztés elkezd nem működni. Például a pártprogramosdi elkezd nem működni. De a rendetlenség az eszkalálódik, a globális világgazdaságtól dezintegrálódunk, mert semmire sincs korszerű válasz, ami szervezeti vagy nagyobb keretek között zajló változást igényelne. A rendszereink mozgáskorlátozottak.

Ettől Te még jól érezheted magad mint egyén.

Én nem érzem jól magam. 20 év közösségfejlesztő munka után emigrálnom kellett.

A kultúránk betegségeiből jól látszik, hogy mi a baj a közélettel. ebből levezethető, hogy mi a baj a gazdasági lemaradásunkkal.

Az meg visszahat arra, hogy ki hogy érzi magát az országban.

Talán a mostani választások után felcsillant némi remény arra, hogy elinduljon a változás.

DeMarco 2009.06.11. 22:56:07

@Saman: Hát lehet, hogy már álmos vagyok, de nem vagyok képes a szellemi magasságaidba felrepülni. Intézményességtagadó? Ez vmi olyasmi, hogy menjen a pokolba az ASVA, ORTT, BSA és hasonlók?
Szervezetfejlesztés, közösségfejlesztés, pártprogramosdi? Lehetne esetleg mégis a százezer példa közül legalább néhányat megismerni?
Mit értesz a Japánok férfias és kollektivista mixe alatt?

DeMarco 2009.06.12. 00:16:56

@Saman: Közben eszembe jutott, hogy van neked egy saját blogod is... Úgyhogy "gyorsan" beleolvastam ami eltartott vagy 2 órát biztosan. Persze nem az összes cikket, csak 2008.11. hóig kb. Nagyobb darázsfészekbe nyúltam, mint elsőre gondoltam, de így legalább már értelek és értem, hogy miről beszélsz. Ne is válaszolj az előző kérdéseimre.
Mondjuk az nem teljesen világos, hogy ha fikázod a Fideszt, gyakorlatilag egyfolytában, amiért civilgyilkos, akkor pontosan mit is vársz? Ha nyer a Fidesz, ne adj' isten nagyon nyer, akkor majd támogatni kezdi azokat a civil szerveződéseket akik folyamatosan támadják a politikáját? Miért tenné? Hogy még nagyobb hangjuk legyen és még jobban fikázzák? Sztem hülye lenne. Az sem teljesen világos, hogy melyik pártnak lenne érdeke olyan civil szerveződést támogatni, aki ellene uszít és a pénzt arra használja, hogy keresztben tegyen neki? Nyilván mindegyiknek megvannak a saját szervezetei akiknek oda lehet adni ezt a pénzt és ellátják a feladatukat. Kb., mint ahogy Lendvai para Ildikó mondta a bukott önkormi választások után: "Ne aggódjatok a pénzt úgy fogjuk elosztani, hogy nektek jó legyen.." Hogy a Jobbik semmi olyan szerveződésnek nem ad pénzt ami kicsit is liberális, vagy komcsi arra mérget veszek...

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2009.06.12. 15:08:08

@DeMarco: Kedves DeMarco! Imádok Veled vitatkozni, mert mindig értő figyelemmel tökön ragadod a problémát.
Pontosan az az én nagy szívfájdalmam, amit leírtál. Kultúrális beállítódásunk miatt teljesen 120%-ban elismerjük a pártokráciának az ahhoz való jogát, hogy kiirtsa a politikafüggetlen állampolgári önszerveződések világát, megszállja a független sajtót, az ügyészséget, a rendősréséget, a bíróságot, az iskolákat és sorolhatnám. Biztos találkozták a blogomban olyan példákkal, amikor a körzeti orvosom klienseinek vagy a 6 éves lányomnak az ilyen attitűdjeiről írok.
Még akkor is nehéz lenne ezirányú kultúraváltás elérni, ha felvilágosult politikai rétegünk lenne. De ez itt egy rossz konstelláció. Egy agyalágyult politikai réteg, aki kamikáze irányba fejleszt és egy olyan nép akinek ez egy cseppet sem tűnik fel.
Fene nagy empátiával fordulsz a politikai elit civilgyilkos mentalitása felé. Én meg helyben dolgozom kisközösségekkel és azzal mérem a fejlődést vagy pusztulást, hogy találok e talpon szolgáltató szervezeti szintet megütő helyi önszeveződéseket. Magasról nézve ez meg a tudástársadalom nevezetű kultúra hátbaszúrása. Mármint ha megengedjük a politikai elitnek, hogy a saját holdudvara miatt kicsinálhassa a független civil társadalmat.
Mindez persze jelen helyzetben utópisztikusnak tűnik, ugyanis a pártokrácia nem hajlandó érzékelni ezt. Az utolsó reményem, hogy esetleg a nép elkezdi ezt érzékelni.

És elkezdte! I belive in independecy!

DeMarco 2009.06.12. 16:22:23

@Saman: Nincs "fene nagy empátiám". Tegnap este óta azon gondolkodom, hogy milyen állást kellene foglalnom a témában. Láthatóan neked ez nagyon fontos és áthatja az életedet. Vélhetően bizonyos kihatásai mindegyikünkét. Mégsem sikerül átéreznem a téma fontosságát. Lehet, hogy már fertőzött vagyok? Nem tudom, mindenesetre semleges állásponton maradtam. Nekem van pár érdekes elképzelésem, de 5 éve tartalékolom, mert a komcsiknak nem segítek. Várom a fidesz-kormányzást. Úgy gondolom, hogy inkább az ő dicsőségüket emelem az ötleteimmel és az ő szervezeteiken belül keresem a kapcsolatot. Lehetne civil kezdeményezésként is, de én nem hiszek a kívülről próbálkozó erőlködésben. Fertőzött vagyok, vagy reális? Vagy mindkettő?

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2009.06.13. 00:09:32

@DeMarco: A FIDESZ-ben is vannak részvételi demorkácia hívők, pl Bús Balázs az osztálytársam volt a fősulin, Stumpf Pistát a Pál Tamás vitte be a Vezetéstudományi Inzétezetbe lánykorában, Pokorniékkal egy irodát béreltünk kb. 6 évekig... Hegedűs Zsuzsa is próbálkozott a "Tégy a Gyűlölet ellen" mozgalmárkodással anno... Örülök, ha lelkes vagy csinálni akarsz valamit. De nézd el nekem, hogy nem tartom hiteles demokratának a FIDESZ csapatot, sőt!

DeMarco 2009.06.13. 01:56:33

@Saman: Bús Balázs a kiváló gyógypedagógusról Bárczi Gusztávról elnevezett gyógypedagógiai főiskolára járt. Óbuda polgármestere volt aki kérvényezte a távhőről való leválás engedélyezését, amit pár hete fogadtak el, némi morgással.

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2009.06.13. 16:42:59

@DeMarco: Igen a Bárczira jártunk az első szociális munkás csapatba.

Zka · http://www.youtube.com/watch?v=_wpDbI1gca0 2009.06.16. 15:35:45

"sokáig mi vezettük az öngyilkossági statisztikákat (szerencsére ez már a múlté)"

Ó már ebben is szarok vagyunk? Ez úgy elszomorít, mindjárt felkötöm magam ;)

Amúgy jó post, sajnos igaznak érzem.

blackbox 2009.06.18. 01:14:57

www.demos.hu/index.php?name=OE-DocManager&file=download&id=231&keret=N&showheader=N

"A probléma elemzése során arra jutottunk, hogy a magyar társadalom tagjai kiszolgáltatottak a külső értékmeghatározásoknak és manipulációknak: a média, a politikusok és a környezetük véleményének. Általánosságban: nem képesek a változásokat konzekvens módon, átlátható szempontok szerint értékelni, mert nem rendelkeznek az életükre, a világra és az azzal kapcsolatos elvárásokra vonatkozó stabil, koherens és autonóm értékrendszerrel."

szempontpuska 2009.06.23. 15:30:41

ez már a nyolcvanas években is így volt..

Dr. Otto Von Schnitzelpusskrankengescheitmeyer 2009.11.30. 15:40:23

Afgánok persze, hogy boldogok, a tálibok alatt napi egy falafel jutott, most két falafel és egy amerikai segély csokiszelet is. Jogos a hatalmas öröm.
Ha viszont egész nap a tévén bambulnának, a tévében meg Dallast, és liposzómát, és X5-ös BMW-ket mutogatnának nekik, ők is összezuhannának.
Boldogok a tudatlanok.
google.com, pub-2368870423120984, DIRECT, f08c47fec0942fa0