Vicc a nyolcvanas évekből:

- Apa, miért nem jelenik meg nálunk a Playboy? - kérdezi Ceauşescu-tól a fia.
- De Nicu, hát hogy nézne ki anyád a címlapon?

Nem, nem kívánok átváltani erotikus blogba, de nem tudok elmenni egy érdekes, és némileg provokatív kiállítás mellett, amelynek képeit (lévén a helyszíne bukaresti) ugyan csak a neten láttam, eredetiben nem, de azért ez is elég, hogy elgondolkoztasson.

Adott ugye egy festőnő, Marilena Murariu, aki a jelek szerint a románok Tereskovája, mert nehéz eldönteni, hogy mennyire művész, és mennyire provokátor:

Míg élt, Elena Ceauşescu feleségként, „a nép anyjaként” és tudósnak beállított technokrataként (azaz maszkulinizált nőként) tabu volt minden „gyermeke” számára. Marinela Murariu festményei részben azért sokkolnak, mert a diktatúrát megélő közönséget szembesítik ezzel a lemeztelenített tabuval.

Murariu ugyanis készített egy festménysorozatot, ahol a Kárpátok Géniuszának szintén egekig magasztalt neje igen pikáns pózokban látható, nem egyszer az aktuális román politika szereplőivel, mint pl. ezen a képen, ahol a román akadémia egykori elnöke (igen, ez volt az egyik címe) eléggé naturálisan megjelenítve együtt kánkánozik Elena Udrea turisztikai miniszterrel és Băsescu elnök lányával:

Nem tudom, hogy milyen volt a román fogadtatás, ez a manna.ro cikkéből (ahol a többi kép is megtekinthető) nem derült ki igazán, de kíváncsi lennék, hogy itthon milyen hatást váltana ki egy hasonló kiállítás mondjuk (csak a példa kedvéért) Kádár feleségéről, Tamáska Máriáról (igaz ő jóval visszahúzódóbb volt román kolléganőjénél, nem is égette bele magát annyira köztudatba, de adja magát a párhuzam). 

Ne feledjük, hogy ez az ország, ahol G. Nagyné Maczó Ágnes pert nyerhetett a Hócipő ellen egy fürdőruhás karikatúra miatt, ahol Vásárhelyi Mária szintén pert nyerhetett az Index ellen, mert dominaként jellemezték, és ahol egy napok óta tartó műbalhé keretében a Parlamentben elemezgetnek színházi előadásokat, mert imitált szex van ott, ahol a szerző ezt írja elő.

Tényleg, a Jobbiknál és kereszténydemokratáknál vajon melyik érzés kerekedne felül? Az álprüdéria, vagy a kárörvendés? Végül is egy igazi komcsiról van szó, aki nem csak egyszerű háziasszony volt, aki az udvarban, a küszöbön üldögélve pucolta a krumplit, hanem tevékenyen is kivette a részét a diktatúra működtetéséből. Azt hiszem ennek ellenére a reakciójuk attól függne, hogy ki a festő, és ki szerepel esetleg mellette a maiak közül. Ha Lendvai Ildikó (na jó: Budai Bernadett), akkor lelkesen csámcsognának rajta, ha viszont mondjuk horribile dictu Morvai Krisztina (na jó: Dúró Dóra), akkor szétszednék a galéria környékét a kultúrifjak.

Ti kiről néznétek meg egy ilyen tabudöntögető kiállítást?