Beszakadtak a tőzsdék és pánikhullám söpör végig a világon. Meglehet, ez az új válság kezdete, és az is lehet, hogy ez még az előzőnél is brutálisabb lesz. Mert mindenki azt hitte, minden megoldható hitelből, az adósságot soha nem kell visszafizetni, a politikusok pedig inkompetensek, rövidlátók és önzőek voltak.
- írja a hvg.hu a legfrissebb fejlemények kapcsán. Sajnos egyre inkább úgy néz ki, hogy azoknak lesz igaza, akik szerint nem V hanem W alakú lesz a válsággörbe, vagyis a kezdeti kilábalás után lesz egy újabb mélypont.
És hogy miképp jutott el a világ idáig?
A pánik lényege a 2008-as világgazdasági válságra kitalált receptből érthető meg. 2008-2009-ben a megbénult pénzügyi szektort és a reálgazdaságot megmentették az államok az összeomlástól. Ezzel párhuzamosan a jegybankok és a kormányok pénznyomtatással és az állami kiadások megnövelésével pénzt pumpáltak a gazdaságba, hogy talpra állítsák. (...)
A 2008-as receptnek volt egy kellemetlen mellékhatása, ami mostanra egyre inkább végzetesnek tűnik: azzal, hogy az államok kimentették a bankokat és a reálgazdaságot, kezelhetetlen szintre nőtt az adósságuk, ezt az adósságot viszont már nincs, aki átvegye tőlük. Másképpen, a társadalom átvette a magánszféra hatalmas veszteségeit a válság idején, de ettől az adósság még nem tűnt el, és azt valakinek végül ki kell fizetnie. (...)
„A küszöbön álló hatalmas válság az Európát és Amerikát vezető inkompetens, rövidlátó, önző politikusokról szól. Nem a bankokról, nem a hedge fundokról vagy valamiféle gonosz pénzügyi erőkről. Ez a politikusok eredménye, mi csak nézők vagyunk, járulékos veszteségek” - kommentálta a folyamatokat a Facebookon Szalay-Berzeviczy Attila, az UniCredit Group ügyvezető igazgatója, a Budapesti Értéktőzsde volt elnöke.
...a politikusok azt hitték, a hitelválságot meg lehet úszni újabb hitelekkel – mondta a hvg.hu-nak Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője. Röviden: nem tanultak 2008-ból, és még tovább feszítették a „hitelhúrt”. Azt hitték, megússzák a népszerűtlen megszorításokat, nem kell hozzányúlniuk a nyugdíjrendszereikhez, nem kell felhagyniuk a költekezéssel, és így jó eséllyel indulhatnak a következő választáson.
Amikor Bajnaiék nekiálltak helyrerakni a magyar gazdaságot, kaptak érte a nyakukba rendesen. Egy tipikus Szijjártó nyilatkozat abból az időből:
A Fidesz szerint ugyanakkor a magyar emberek azt mondják: elég a Gyurcsány-Bajnai korszakból, amelynek mindenki a vesztese lesz, a gyerekek, a családok, a fiatalok, a munkavállalók, a közalkalmazottak, a vállalkozók, a gazdák, a nyugdíjasok, a betegek, a fogyatékkal élők, a falusiak és a lakótelepiek.
Érdekes, mintha az ellenzéki nyilatkozatok szinte szó szerint ugyanilyenek lennének most is :-)
Ma már lehet tudni, hogy az az egy év sikeres volt (köszönhetően többek között annak, hogy az ország akkori vezetőit deklaráltan nem érdekelték az újraválasztás populizmusra hajlamosító szempontjai), így Magyarország szerencsére kevésbé veszélyeztetett, mert anno, a válság mélypontján nem a fenti utat követte. Pedig volt ennek receptnek propagálója itthon is: úgy hívták, hogy Orbán Viktor, aki (mielőtt az államadósság elleni háború tábornoka lett volna), pont hogy az adósság és a hiány növelésében látta a kiutat nem csak ellenzékből, de még kormányról is, és csak az IMF-től és Barroso-tól kapott tavalyi koki hatására tért át a másik oldalra (persze a maga módján, szokás szerint nem válogatva az eszközökben). Mondjuk azt nem lehet mondani, hogy túl sikeres lenne: a magánnyugdíjpénztári zabrálás egyszeri és megismételhetetlen bevétele nélkül rosszabbul állna az államháztartás, mint tavaly, már ha a terveket tartani tudjuk. Ugyanis még a válság alatt se sikerült az emlékeim szerint olyat produkálni, mint most:
Az államháztartás – helyi önkormányzatok nélküli – 2011. július végi hiánya 1494,5 milliárd forintra teljesült, amely az éves törvényi módosított előirányzat 126,2 százalékát jelenti. Ez jelentős romlás a féléves állapothoz és az egy évvel korábbihoz képest is. A Mol-vásárlással együtt az éves terv 217 százaléka a mostani deficit.
Azt hiszem a fentiek fényében fel kell tennem a kérdést: Jó lett volna nekünk az, ha 2008-2009-ben a Matolcsyval súlyosbított Orbán Viktor lett volna a miniszterelnök?