Csütörtök délután, a Terror Háza kávézójában mutatták be Kormos Valéria riportkönyvét 2006 őszének rendőri akcióiról, Embervadászat utasításra címmel. A könyvet a múzeum főigazgatójának meghívására Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter és Hajós András mutatták be, ez azonban nem tetszett a jelenlévők egy részének.
- írja a zújság. Budaházy, az übermagyar aszfaltbetyár és szabadcsapata belefojtotta a szót azokba, akik bár más eszméket vallanak, mint ők, egy bizonyos dolog megítélésben mégis melléjük álltak elvi meggyőződésből. Halkan kérdem: csodálkozik ezen valaki?
Én nem. Sajnos.
Nekik nem az igazság kell. Mert az kényelmetlen is lehet. Mert senki nem tagadja, hogy tényleg történtek túlkapások. Bántalmaztak a rendőrök ártatlanokat is a tévéostrom utáni dühükben és frusztráltságukban. Az is elég visszás, ahogy a bíróságokon védik a mundér becsületét akkor is, amikor nem kéne. Ezeket szóvá teszik az emberi jogi visszáságokra érzékenyebb liberális érzelműek is, az olyanok, mint Bodoky vagy a Hajós (helyesen).
De.
A nagy mártíromkodás közepette még a balliberális sajtóban is rendszeresen elsikkad, hogy az egész nem azzal kezdődött, hogy a rendőrök ok nélkül verni kezdték az utcán sétáló embereket. Az előzményhez tartozik, hogy néhányan "békés tüntetés" címén sálakba, kapucnikba bújva párszor szétverték a belvárost. Trágyadombbá tették a Kossuth teret, ahol olyan hangvételű uszítások hangzottak el, hogy a fal adja a másikat. Felgyújtották a tévészékházat és jópár autót. Felszedték az utcaköveket, barikádokat építettek. Az se túl ismert infó, hogy nagyjából annyi rendőr sérült meg akkor, mint tüntető.
A rendőröket nem menti, hogy jórészt kiképzetlenek voltak akkor, felkészületlenek, rossz felszereléssel (ezek azóta változtak, nem is történt azóta hasonló, bár sajnos lett volna rá alkalom) a vezetőik dilettáns parancsait kellett követniük, és a tévéostrom megaláztatása után feszítette őket a revánsvágy. Nem válogattak. De a rombolókat se menti, hogy ők csak tüntetni akartak, élni a véleménynyilvánítási jogukkal. Mert azt megtehették volna békésen is, törvényesen, és akkor senkinek se jutott volna eszébe nekiállni oszlatni. Megtehették volna ezt már az első nap is, amikor az emberek elkezdtek gyülekezni a Kossuth téren, hisz nem volt bejelentve, és mérlegelés nélkül kötelező lett volna oszlatniuk. Nem tették, inkább gyorsan átminősítették kampányrendezvénnyé (holott...), csak nehogy a szólásszabadság elfojtásának vádja rájuk vetődjön. Hát ez lett belőle.
Ennek a bandának (bocs, nincs rá jobb szó) minden csak ürügy. Ha anno nem került volna nyilvánosságra a Gyurcsány beszéd, akkor lett volna más indok, de szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy azon az őszön lett volna balhé mindenképp, mint ahogy azóta is rendszeresen meggyalázzák a nemzeti ünnepeinket. És nekik mindegy, hogy esetleg ebben az egy esetben melléjük állsz. Ha bármiben is más a véleményed, ha nem akarod Gyurcsányt lámpavason látni, akkor jó ember már nem lehetsz. Ha objektív vagy, az nem elég:
Többször szóba került az Index oknyomozó riportkönyve, a Bodoky Tamás által jegyzett Túlkapások is, melynek címét túlságosan finomnak, eufemisztikusnak érezték
Hajós maga a Hírtévében szólította fel lemondásra a kormányfőt anno, most meg
Elmondta, hogy azért jött el „komfortzónájából”, a liberális értelmiségi társaságból ebbe a túlnyomórészt jobboldali közegbe, hogy egy párbeszédben vehessen részt, melynek célja az, hogy e gyalázatos események mozgatói, a valódi felelősök kiléte kiderülhessen.
De ez nem számít, hisz attól még rohadt komcsi, hogy mer ő egyáltalán itt megszólalni. No meg esetleg egy ilyen párbeszéd során még az is kiderülhetne, hogy a felelősöket nem csak az egyenruhás oldalon lehet megtalálni, hanem a másikon is, és az már kényelmetlen lenne. Nem férne bele a fekete-fehér világukba.
Jól teszi-e a Hajós, meg a többi nem jobboldali, hogy megpróbál szóba állni velük? Hisz tehetnek bármit, nem fogják őket elfogadni. Mégis azt mondom, érdemes.
Egyrészt aki felvállalja az elveit és a véleményét akkor is, ha esetleg ezzel nem lesz népszerű se az ellenfélnél, se a sajátjainál, az tiszteletreméltó és szimpatikus. Minél több ilyen kéne. Az SZDSZ pl. beleesett abba a csapdába 2006 őszén, hogy a homokba dugta a fejét, csak mert olyanokat ért inzultus, akik a másik oldalon állnak. Méltatlan volt hozzájuk. Kicsiny vigasz (és lehet, hogy ezt is csak koalícióból történt kilépés hozta el, vagy esetleg az elnökváltás), hogy ez most már változik, és Gulyás József pl. a már korábban is idézett interjújában már maga is visszásságokról és furcsaságokról beszél a rendőri intézkedés kapcsán (de a szemléletváltás jele lehet az is, ahogy Gyurcsány kiállt a dunaszerdahelyi jogtalanul megvertek mellett, pedig hát azok egyrészt utálják őt, mint a szart, másrészt meg hát finoman szólva is eléggé kiprovokálták azt a verést a transzparenseikkel és a zászlóikkal).
Másrészt minél több az ilyen józan, objektív hang a közéletben, amelyik a neki amúgy szimpatikusabb oldalt is hajlandó kritizálni, ha rászolgál, annál jobban nő az esély, hogy egyszer, talán még az én életemben normális országgá válunk.
De lehet, hogy csak túl naiv vagyok.