Ezzel szemben a tény az... VIII.
2009. március 23. írta: Fedor

Ezzel szemben a tény az... VIII.

Az ég zeng, a belpolitikai élet forrong, minden Gyurcsányról, és az ő Piszkos Fredet már sokszorosan meghaladó kavarási potenciáljáról szól. Emellett minden más elhalványul, pl. az olyan apróságok, mint ez a kicsiny sorozat, amely eredetijének megjelenésekor még nem lehetett tudni a hétvégi nagy robbanásról. Hogy mi lesz a gyurcsányos sztori vége, arról majd később - előbb jól meg kell gondolnom, hogy mit írok, mert a legutóbbi javaslatomat is megfogadták :-) - szóval maradjunk most a hétköznapoknál, és a szokásos leleplezéseknél.

Azt állítja a Magyar Hírlap
a címlapján, hogy „Haris Budapestre készül”, és ezt a „hírt” az elmúlt hetekben többször is elismételte. Haris – ha valaki nem tudná – egy korábban nem ismert amerikai magyar, de most már (legalábbis nálunk) ismerik, és a Magyar Hírlap szerint „amerikai republikánus és demokrata politikusok egyaránt támogatják a nagykövetjelöltet”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nagykövetjelölt nincs, róla semmilyen amerikai politikus nem nyilatkozott. Ezt a budapesti amerikai nagykövetségtől is megtudhattuk, amely a napokban – a diplomáciai gyakorlatban igencsak szokatlan módon – közleményben is egyértelművé tette, hogy Harist senki nem jelölte semmire.

A Magyar Hírlap mindenesetre hatalmas erőfeszítéseket tesz Haris Róbert el- és megismertetése érdekében. Palkovics Imre szakszervezeti vezető például a lapnak már úgy nyilatkozik, hogy „Barack Obama amerikai elnök környezetéből érkezett delegáció a minap hazánkba, élén a magyar nagyköveti poszt várományosával”. Lehet, hogy ő is a Magyar Hírlapot olvassa, és onnan tudta ezt meg, ám Amerikában nem zajlanak kampányok egy nagyköveti megbízásért, az elnök „környezetéből” pedig – amelyhez Haris saját bevallása szerint is csak annyira tartozik, hogy egy vacsorán találkoztak – nem szoktak delegációk menni sehová.

Haris Róbert a Magyar Hírlapnak nyilatkozva közli ugyan, hogy „nem önjelölt vagyok, engem a Demokrata Párt 25 ezer Lovagja nevű szervezet kért fel, hogy induljak el a megmérettetésben”, ám egyrészt nincs semmiféle megmérettetés, hiszen ez nem választás, hanem elnöki kiválasztás kérdése, másrészt 25 ezer lovag is csak jóindulatú túlzással van. Ha az ember az interneten keresgél, sehol semmi nyomát nem találja a szervezetnek, és a csoport saját honlapján is csak annyi derül ki, hogy a 25 ezer lovag nem 25 ezer embert jelent, hanem 25 ezer dollárt, mert ennyi pénzt szerettek volna gyűjteni az elnökválasztási kampány idején egy-egy vacsorán.

Hogy sikerült-e, nem tudhatjuk, de a honlapon a sajtóvisszhangok között csupa Magyar Hírlap-os cikk tűnik fel. És ha ugyebár a világhírű Magyar Hírlap minősíti befolyásos lobbicsoportnak a 25 ezer lovagot, akkor bizonyára nyert ügyük van. Én mindenesetre a lap figyelmébe ajánlanám az egykori fideszes „szenátorok” esetét egy reménybeli amerikai nagykövettel.

Szereptévesztett milliárdosunk médiakezdeményezései, miközben hangvételükben egyszerre előzik jobbról a Magyar Nemzet/HírTV duót és idézik meg az ötvenes évek sajtójának szellemét (olyan összeillő újságírókkal, mint Orbán Viktor kebelbarátja meg Thürmer Gyula fia), lassan már szórakoztatóbb olvasmányt jelentenek még a kuruc.info-nál is, pedig ez nagy szó.

Azt állítja Soltész Miklós,
a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti képviselője: „Szomorú, hogy az MSZP és az SZDSZ közös kormányzásának eredményeként a hagyományos családmodellt »sikerült« leépíteni, ami katasztrofális következményekhez vezetett. Nézzük csak meg a demográfiai mutatókat.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy 2001-ben Magyarországon pontosan 97 ezer gyerek született, 2002-ben pedig 96 ezer 800. A következő két évben még ennél is kevesebb, ám az MSZP és az SZDSZ közös kormányzásának eredményeként (vagy más miatt) 2005-ben már 97 ezer 500, 2006-ban 99 ezer 850, 2007-ben 97 ezer 600, 2008-ban pedig 99 ezer 200. A talán még többet kifejező úgynevezett teljes termékenységi arányszám pedig (amely azt mutatja, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet) 2001-ben 1,31, 2007-ben 1,32 volt. Ilyen családpusztító a balliberális politika. Én is azt mondom: nézzük csak meg a demográfiai mutatókat!

A születések számának változásához semmi köze nincs a kormányoknak szerintem, annál több annak az egyre laposabb szinuszgörbének, amely a Ratkó korszakban indult, a hetvenes évek közepén volt másodjára csúcson, amikor a Ratkó gyerekek családot alapítottak, és az utóbbi években (véletlenül pont szoclib kormány alatt, de ez lényegtelen), amikor az unokák jutottak el a gyermekvállalásig. Időben egyre jobban szétcsúszva, a több továbbtanulás miatt idősebben, és ezért kevesebb kistestvérrel, mint a szüleink, de szerintem az összefüggés teljesen nyilvánvaló. Persze vitatkozni mindig lehet velem, akár erről is.

Azt állítja Orbán Viktor
március 15-i, Dísz téri beszédében, hogy „a sorsfordító változás, nagy megújulás előtt ez az utolsó március 15-énk”.

Ezzel szemben a tény az
,
hogy ezt a Fidesz elnöke tényként nem jelenthette volna ki, legföljebb óhajthatja. Az alkotmány szerint ugyanis „az országgyűlési képviselők általános választását – az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével – az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani”. Március 15. előtt tehát semmiképp. Elvileg természetesen elképzelhető olyan eset, hogy a Fidesz jövő március 15-én már nem lesz ellenzékben. Például addig mégiscsak előrehozott választásokat tartanak. Vagy Orbán Viktor úgy dönt, hogy sem a haza, sem a Fidesz nem lehet ellenzékben, ezért felajánlja, hogy pártja csatlakozik a szocialistákhoz egy nagykoalícióban. De még az is megtörténhet, hogy jövőre nem a választásokat hozzák előre, hanem áprilist. Március 15. elé. Ha a Fidesz annyira akarja.

Lehet, hogy ő már egy héttel korábban is tudott valamit Gyurcsány terveiről? :-)

Azt állítja Kun Miklós történész,
hogy a cseh kormány emberi jogi minisztere Magyarországot tehénlepényhez hasonlította, ennek ellenére „a magyar kormány hallgat, mint lepény a fűben”. A történész idézi a cseh miniszter nyilatkozatát: „A magyarok elvesztették nagy országukat, és a térképen egy apró lepény lettek.” Majd hozzáfűzi a maga értelmezését: „A lepény szó, ugye, magyarul... tehénszart is jelent. Aki közelebbi érintkezésbe került vele, tudja, hogy ez a világ egyik legundorítóbb dolga... A rockzenészből politikussá avanzsált prágai emberi jogi harcos nem kevésbé otromba lepényhasonlata mintha egy vödör fekáliával öntötte volna le a magyarságot.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy Michael Kocáb nem magyarul nyilatkozott, hanem csehül, és a placka szót használta, amely kétségkívül krumplislepényféléket jelent, ellenben nem jelent tehénlepényt, és nem is undorító. Lepényként azonban létezik egy másik értelme is (csehül), mégpedig sík terület. Ami ugyebár Magyarországra alapvetően igaz. Aki tehát a magyar fordításból és annak is egy sokadik értelméből indul ki, az minden bizonnyal téves következtetésekre jut. Arról nem is szólva, hogy a térképen minden ország lepény (vagy legalábbis hasonlítható lepényhez), legföljebb az egyik kicsi, a másik közepes, a harmadik meg nagy. Vajon egy politikai kommentátorrá avanzsált történész milyen magyar lepényt szeretne? És vajon nem inkább a történelmi tényeket kellene-e vizsgálnia a tehenek anyagcseréje helyett?

A kétértelmű szavak rossz fordításának a hatásairól még Sólyom László tudna mesélni sokat...

Azt állítja a Helyi Téma,
a legnagyobb példányszámúnak mondott magyar lap, hogy Lamperth Mónikának fantomcége van. Az első oldalas cím így szól: „Mónika-show Lamperth fantomcége.”

Ezzel szemben a tény az
,
hogy a fantomcéghez két dolog kell: megtalálhatatlan tulajdonos és megtalálhatatlan székhely. Akkor válik ugyanis fantommá egy cég. Épp ezért Lamperth Mónikának eleve nem lehet fantomcége, hiszen ő azonnal megtalálható, mi több, a Helyi Téma meg is találta, sőt maga Lamperth Mónika mondta el neki, hogy nőikarrier-tanácsadó cégét még csak bejegyeztették, irodát egyelőre keresnek, ezért nincs a cégbíróságon bejegyzett címen. Vagyis még nem működik. Van ilyen. Meg van olyan is, hogy több mint egy tucat, hatalmas köztartozásokat felhalmozó céget egyetlen napon eladnak olyan obskúrus külföldi vevőnek, aki maga is felszívódik. Ha egyáltalán létezett. Na, ez a fantomcég. Talán keresgélni kellene egy bizonyos Kaya Ibrahimot.

Újfent előkerült a régi recept, hisz mindig csak magukból indulnak ki. Lamperth céget alapított? Az törvényes nem lehet, hisz olyan nem is létezik. Vagy talán mégis, csak ők nem tudnak olyanról a saját körükben sem?

A bejegyzés trackback címe:

https://fedor.blog.hu/api/trackback/id/tr91019848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mostly Harmless 2009.03.24. 08:41:38

mindössze annyit tennék hozzá, hogy a tehénlepény csak a városi bölcsész számára "a világ legundorítóbb dolga", aki tejet még csak dobozban látott. a hozzáértő számára értékes biotrágya, és nem mellesleg a szaga sem kellemetlenebb, mint a Rákóczi vagy az Üllői úté. de legalábbis természetesebb szag.
süti beállítások módosítása
google.com, pub-2368870423120984, DIRECT, f08c47fec0942fa0