Talán nem pont húsvét előtt egy nappal kéne ezt a témát elővennem, de a hír friss, nem én hoztam fel, hanem egy vatikáni főmufti:

Az ateizmus az élet kiváltságosainak luxusa, azoké, akik mindent megkaptak, azt a lehetőséget is, hogy a tanulásnak, a kutatásnak szenteljék életüket, jelentette ki a római Szent Péter-bazilikában mondott nagypénteki szentbeszédében Raniero Cantalamessa apostoli prédikátor.

A vallás a nép ópiuma - mondotta volt anno Marx, és ebben speciel igaza volt. De hogy pont egy főpap fogja ezt visszaigazolni - hát erre nem számítottam. Hisz a fenti idézetet másképp nem tudom dekódolni: Aki tanult, és tisztában az összefüggésekkel, az nem hiszi el a meséket, ellentétben azokkal, akiknek ez az egyetlen reménységük, hisz tanulatlanságuk miatt nem látják át a dolgokat, meg különben is: az evilági rosszba könnyebb beletörődni, ha azt hiszi az ember, utána jobb lesz (de hogy erre mi a bizonyíték, az nem érdekli őket).

Persze mindenki abban hisz, amiben akar, sőt én is készséggel elhiszem, hogy létezett Jézus történelmi figuraként, és hogy amiket mondott (már ha ő mondta), azok egy jó része általános életviteli tanácsaként is elfogadható. Addig senki vallásossága nem zavar, amíg nem akar engem is megtéríteni, vagy erkölcsi kérdést nem csinál abból, hogy én miben hiszek vagy nem hiszek. Én se akarok senkit téríteni, de azért nem állom meg, hogy befejezésül ki ne rakjam ide a brit tudósok ateisták kampányszlogenjét, már csak azért is, mert a fenti idézet egy erre adott reakció:

Isten valószínűleg nem létezik.

Hagyd abba a búslakodást, és élvezd az életedet.