Az ember játszik. Én pl. szeretek megragadni minden lehetőséget, pláne ha nyeremény is jár hozzá. A kedvemet csupán az szegi (de az nagyon), ha a szervezők önkényesen értelmezik a szabályokat.
Indult egy játék a hónap elején, a Jövő emlékei (Flash Forward) című sorozat promójának részeként. Írni kellett egy blogbejegyzést, hogy miképp képzelem el magam 2010. április 29-én (ez a dátum igen jelentős a sorozat sztorijának szempontjából). Hát én lelkesen belevágtam, és Csütörtök címen összehoztam az eddigi leghosszabb posztomat, egy kis politikai szatírát, aminek előképeként talán Tóta W. Árpád Eljövetel c. könyvét tudnám megnevezni. Hogy milyen lett? Ezt döntse el ki-ki maga, de ezt a kedves érdeklődő csak itt, az én blogomon teheti meg.
A versenyből ugyanis kizártak.
Írásom a szerkesztők által megmérettetett, és könnyűnek találtatott. Azt a választ kaptam, hogy
Szia Fedor, a posztod bár remek és nagyon szórakoztató. Gratulálok hozzá tényleg! Sajnos politikai tartalmú bejegyzéseket nem aktiválhatunk, nem szeretnénk ha ilyen irányba menne el a blog.
Én ezen egy kissé csodálkoztam, mert a kiírásban mindössze ennyi állt:
egyedül arra kérünk, légy politikailag korrekt, kerüld a diszkriminatív, antiszemita bejegyzéseket
tehát nem az, hogy a politika en bloc tiltott terület (ami tekintve az időpontot, amúgy is elég érdekes megkötés lenne, hisz pont akkoriban lesznek a választások). Ráadásul átnézve az átengedett pályaműveket, nem egy érinti a politika területét. Mindezt szóvá is tettem, de érdemi választ napok óta nem kaptam rá. Tehát nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy nem felelek meg a kiírás feltételeinek, tehát diszkriminatív és antiszemita vagyok.
Hát ezt is megértem.