Az általam elolvasásra ajánlott cikkeket már egy jó ideje az oldalsávban emelem ki a Facebook segítségével, de most nem tudom megállni, hogy ne idézzek hosszabban Koltai Tamás írásából (amit persze egészben is érdemes elolvasni) az ötletessége és a stílusa miatt:
A választás második fordulójának napján Debrecenben jártam, és pár perccel a kampánycsend letelte után a Csokonai Színházban többedmagammal meghallgattam egy Muszorgszkij nevű kampányszakértő Borisz Godunov című exit pollját, bár nem annyira a közvetlenül aktuális eseményekre, inkább a nagy történelmi távlatokra vonatkozóan. Analízise pontosabbnak bizonyult sok mai politológusénál, igaz, hogy cégében csendestársként egy másik politikai szakértő, bizonyos Alekszandr Szergejevics Puskin is közreműködött. A nemzetközileg is ismert celebritások először is elemzik a karaktergyilkosságban rejlő lehetőségeket, amennyiben rámutatnak, hogy bűnnel vádolni bárkit kifizetődő, függetlenül attól, hogy az illető valóban elkövette-e, vagy sem, mert a gyanú mindenképpen ráragad, és hatalomtechnikai szempontból fontosabb becsületesnek látszani, mint annak is lenni.
A Godunov nevű vezető kénytelen szembenézni azzal, hogy mindennek ő az oka, még annak is – miként elpanaszolja –, hogy valahol tűz ütött ki.
A másodállásban zenedrámával foglalkozó politológusok ezután arra a következtetésre jutnak, hogy a „zemberek” rettentően szeretnek messiást várni, az egyik pillanatban még az egyik vezetőért rajonganak, de ha záros határidőn belül nem jön el a Kánaán, azonnal egy másikhoz pártolnak, aki ezt határozottan megígéri anélkül, hogy konkrét programot hirdetne. A Muszorgszkij nevű tudományos munkatárs a jelenséget egy kórusnak nevezett reprezentatív mintán mutatja ki, amely a tömeg közé szórt pénz hatására pillanatok alatt éltetni képes azt, akit előtte leprázott, és megfordítva. A híres orosz politológiai iskola mai követője, bizonyos Vidnyánszky – továbbfejlesztve a tanultakat – a teátrumnak nevezett tanfolyamon azt is demonstrálja, hogy a zsákmányszerzésre kalibrált politikai elit tagjai – a demonstrációs anyag bojároknak nevezi őket – miként igyekeznek elmarni egymástól az ország játék épületekkel jelképezett anyagi javait.
Persze ez csak egy része a nagy öszképnek, hisz a karaktergyilkoság csak egyik eszköze volt a teljes elhiteltelenedésnek, ami nem ment volna ilyen jól, ha az alany nem szolgáltat hozzá nem kevés alapot a tetteivel. De azért elhanyagolni ezt sem lehet.
Gyurcsány meg menjen inkább politológusnak, az Stumpfnak is bejött.