Az elmúlt 20 évben egy olyan kormány volt, amelynek az üléseiről nem készült jegyzőkönyv: az előző Orbán kabinet. Előtte is, utána is az aktuális kormányfők számára természetes volt, hogy egy normális demokráciában az információszabadsághoz az is hozzátartozik, hogy nyoma maradjon, mi hangzik el ott, ahol az ország sorsáról döntenek, még hozzá szó szerint. Egy összefoglaló, amiből azt hagynak ki, amit akarnak, messze nem elég. Nonszensz, hogy amíg a szocializmus működését, az MSZMP döntési mechanizmusát részletesen megismerhetjük a KB üléseken készült jegyzőkönyvekből (Kádár utolsó, már zavarodott beszéde is így maradhatott fent), addig hiteles forrás híján arról csak homályos elképzeléseink lehetnek, hogy miképp történt a döntés pl. 2001-ben a Grippen beszerzések ügyében.
Nos, ilyen előzmények után én már nem is csodálkozom az alábbi híren:
A nemrég beterjesztett adóügyi salátatörvény megszüntetné a többségi állami tulajdonú cégek adatainak nyilvánosságát, ami elbizonytalaníthatja az adatigénylési ügyekben jelenleg megengedő gyakorlatot folytató bíróságokat. A kormányülésekről mostantól csak összefoglaló készül, ami azonban a hatályos törvények szerint jogsértő.
Tehát pontosan ugyanazt a gyakorlatot akarják visszahozni, mint amit 2002 előtt követtek. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: Mire föl ez a fene nagy titkolózás?
Persze fel lehet hozni ellenérvként, hogy hiába készültek jegyzőkönyvek, ha azokat meg titkosították, mint ahogy ez elmúlt 8 évben nem egyszer megtörtént, de ez nekem nem érv. A titkosítást fel lehet oldani idővel (ki lehet kényszeríteni bíróság által, ha szükséges), és akkor az anyag megismerhető, a jövőbeli történészek által kutatható, de ha el se készül, akkor az már örökre elveszett.
Bár az is igaz, Orbánékat az se zavarja, ha van jegyzőkönyv, maximum ha kínos dolgok szivárognak ki, akkor ráfogják, hogy nem volt kormányülés, csak baráti csevegés a miniszterek közt.
Akkor meg nem mindegy? :-(
Az utolsó 100 komment: