Dolgok, amelyek valahogy nem kerültek szóba tavasz óta, pedig ha valamire, ezekre érdemes lenne használni a kétharmados többséget.
A pártállami titkosszolgálatok teljes nyilvánossága
Már az első szabadon választott parlament egyik legelső törvényjavaslata is ezzel a témával foglalkozott volna (a Demszky-Hack féle törvényjavaslat, amit még napirendre se vettek), de azóta se történt semmi. Az ember azt várná, hogy ha valamikor, akkor most végre ez se esne áldozatául a kompromisszumoknak, ehhez képest Boross Péter, aki mostanában az Alkotmány-előkészítő Bizottság tagjaként borzolja a kedélyeket a XIX. századi nézeteivel, Földi László egykori hírszerző ezredessel arról tartott előadást, miért is kéne titokban tartani a pártállami ügynökök kilétét.
A főváros átalakítása
Budapest működése az agglomerációval és az átutazókkal együtt több millió ember életét befolyásolja. A totális kerületi autonómia, a feladatok és felelősségek megoszlása a kerületek és a főváros között a pártállami irányítás után jó ötletnek tűnt, de a gyakorlatban nagyon nem jött be, a huszonhárom városállam szövetsége nem bizonyul igazán működőképes modellnek. Tervek voltak, vannak az átalakításra (kerületek összevonása, a főváros jogosultságainak megnövelése a kerületek ellenében), korábban fideszes kritikák kereszttüzében is volt ez a rendszer, most mégis síri csönd van ez ügyben.
A gyülekezési jog korszerűsítése
A jelenlegi szabályozás (pl. a három nappal előre bejelentés kötelezettsége) a felgyorsult információ-áramlás korában eléggé elavult. Változtatni ezt is csak kétharmaddal lehet, de persze csak a jogok bővítése irányában érdemes. Úgy látszik a mindenkori hatalomnak kényelmes ez a mostani kontroll.
A pártok finanszírozása
Ne csodálkozzon senki azon, hogy az emberek többsége mutyizik, hisz az ország vezetőitől is ezt látja. A pártok finanszírozása teljesen átláthatatlan, és nem a törvények ellenében, hanem pont a törvények miatt. Pl. a kampányokra jelöltenként hivatalosan fordítható egymillió Ft már a bevezetésekor is elég kevés volt, az meg, hogy ki tudja hány ciklus óta nem nőtt ez az összeg még az inflációval sem, egyenesen nevetséges. Az egész pártfinanszírozásról messziről bűzlik, hogy a korrupció melegágya. És itt nem az a megoldás, hogy demagóg módon még ezt az összeget is sokaljuk, miközben a többszörösét költi el minden párt, hanem közelítsük ezt az összeget a reálishoz, de cserébe legyen nyílt kampányszámla, ne titokban segítsenek a szimpatizáns vállalkozók pénzzel vagy természetben ezzel-azzal, hogy majd cserébe később leeshessen egy személyre szabott állami/önkormányzati megrendelés.
Képviselői költségtérítés
Ugyanez egyedekre bontva. Aránylag alacsony fizetés (nem a Mari néni nyugdíjához, hanem a poszthoz és a felelősséghez képest) nagy költségtérítéssel, bemondásra. Itt is a tisztánlátás lenne a legfontosabb. Nem kell demagóg módon alacsonyan tartani az adózott fizetést, legyen nagyobb, közelítsen a menedzser-jövedelmekhez. De cserébe legyen tételesen elszámolva a jóval szűkkörűbb költségtérítés, és ellenőrizzék komolyabban a jogosultságot is.
___________________________
Egyéb ötletek jöhetnek kommentben.