Megjelent egy cikk két héttel ezelőtt a Hírszerzőn, amely a kommunista titkosszolgálatok és a vívósport hatvanas évekbeli kapcsolatát elemezte egy előkerült irat kapcsán. Ebben az iratban feltűnik a jelenlegi köztársasági elnök neve is - hibásan leírva (lehet, hogy az irat készítője nyugdíjasként a Sándor Palotában dolgozik, egykori megfigyeltje szövegírójaként). Schmitt Pált nem nevezik meg ügynökként, fedett tisztként, vagy "társadalmi kapcsolatként", csak egyszerűen egy felsorolás részeként rögzítik azt a korábban nem ismert tényt, hogy 1964-ben 4 hónap felfüggesztett börtönt kapott.

Az ilyesmire persze nem büszke az ember, de talán mégse érdektelen ez az információ az ország első emberéről. Amikor legutóbb kiderült egy vezető magyar politikusról, hogy megválasztása előtt elhallgatott valamit a múltjából, az egy kisebb kormányválságba került meg egy száznapos programba. Persze az az eset mind az illető hatalmát, mind az eltitkolt tény súlyosságát tekintve nagyobb volt, de ott és akkor legalább nem volt semmi susmus: Megyó kiállt, elnézést kért, hogy ezt titokban tartotta, és őszintén elmondott mindent.

Hát erre most hiába várunk.

1964-ben Schmitt még csak 22 éves egyetemista. Volt már sportmúltja, pár kisebb bajnoki címe, de az igazi karrier, a nemzeti válogatottság, az olimpiai bajnoki cím, majd a vendéglátóipari és sportdiplomáciai karrier még előtte van. Mi történhetett ekkor, ami miatt ugyan bíróság elé került, de az végül is nem hatott ki a későbbi karrierjére, és amit rendre kihagy az életrajzából?

A cikk megjelenése előtt is, után is érkezett megkeresés ezzel kapcsolatban a Köztársasági Elnöki Hivatalhoz. Semmi válasz. Újságírók megkeresték a Levéltárat, megvan-e a kérdéses ítélet. Nem nyilatkoznak. Eddig nem nagyon törődtem az üggyel, mert valószínűleg valami piszlicsáré dologról van szó, de ez a makacs titkolózás felkeltette az érdeklődésemet.

Ugyanis ez az ítélet lehet bármi. Egy jelentéktelen baki, ami nem csorbítja egy jottányival sem az Elnök Úr hírnevét. Lehet olyasmi, ami csak a diktatúrában számított bűnnek, de ma már csak mosolygunk rajta (lásd pl. a sportolók, művészek csempészési ügyei). A konkrét vád: foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és társadalmi tulajdon gondatlan rongálása. Ebbe belefér mondjuk akár az is, hogy hivatali gépkocsival (társadalmi tulajdon) balesetet okozott. Nagy baj nem lehetett, ha csak felfüggesztettet kapott...

Az se lenne önmagában gyanús, ha az ítélet már nem volna meg a levéltárban. Sima egyszerű per, amelynek a papírjait idővel (mondjuk 10-20 évvel később) menetrendszerűen ki is selejtezhettek. De nem ez volt a Levéltár válasza, és nem is az, hogy utánanéztünk, íme itt van, hanem az, hogy nem nyilatkoznak.

Ha tényleg csak egy kis semmiségről van szó, akkor minek ez a titkolózás? Pont a Nemzet Legfőbb Nyelvőrének volna érdeke a tisztánlátás, mert így csak lovat ad azok alá, akik esetleg ezt a kis felfüggesztett büntetést olyan zsarolási alapnak tekintik, amellyel a kommunista titkosszolgálat fogta jó erősen a rendszeresen külföldi versenyekre utazó ifjú sportoló izomtól duzzadó tökeit, esetleg olyan szolgálatokra kényszerítve őt, amelynek később egy igen jelentős, pártonkívüliként meg szinte páratlan karrier volt a jutalma a sportolói pályafutás lezárása után.

Szóval Elnök Úr, mit csinált 1964-ben?