Befutottak az első konkrétumok a készülő Alkotmány szövegével kapcsolatban. Hát lássuk:

A tervezett alaptörvényszöveg a Himnusz első sorával kezdődne, majd a preambulummal folytatódna, amelynek első bekezdése a következőképp hangzik: "Mi, a magyar nemzet tagjai az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Büszkék vagyunk országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi teljesítményeire. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította annak közös értékeit."

A Himnusszal bele lett csempészve Isten, Szent Istvánnal a kereszténység: oké, ez így azt hiszem mindenki számára megfelelő. Akinek ez fontos, az örülhet, aki meg hozzám hasonlóan nem kíván egy vallást sem előnyben részesíteni  a szövegben, annak is elfogadható kompromisszum, hisz történelmi örökségünk részeként került bele. Ezzel a szöveggel én tudok azonosulni.

Kivéve egy félmondatot: "Mi, a magyar nemzet tagjai..."

Nem, továbbra sem arról van szó, hogy engem zavarna, vagy taszítana bármi, ami nemzeti. Ezt a vádat ugyan egyfolytában megkapom azoktól, akik nem tudják elképzelni, hogy másnak esetleg más lehet a véleménye, de persze ettől még nem lesz igaz.

Csakhogy.

Nem vagyok ugyan jogász, de szerintem az alkotmány (más néven alaptörvény) egy jogi dokumentum (ráadásul egy olyan, ami minden más törvény esetében hivatkozási alap), amiben precízen kell fogalmazni. Márpedig ez a törvény nem csak ránk, a magyar nemzet tagjaira fog vonatkozni, hanem minden magyar állampolgárra. És ez a két fogalom bizony nincs 100%-os fedésben. Élnek itt ugyanis nemzeti kisebbségek is, akik esetleg ebből azt a következtetést vonhatják le, hogy ők itt másodrendűnek vannak nézve, hisz a szimbolikus jelentőségű szövegrészben nem vették a fáradságot (direkt, vagy figyelmetlenségből, mindegy is), hogy olyan megfogalmazást használjanak, amely rájuk is vonatkozik. Pl. hogy "Mi, a Magyar Köztársaság polgárai..."

Apropó Magyar Köztársaság:

...az Alapvetés című rész (...) rögzíti, hogy hazánk neve Magyarország

A probléma ugyanaz, mint az előbb. Valahogy nem tűnik véletlennek, hogy eltűnik a hivatalos megnevezésből az államforma. Azt mondta Gulyás Gergely, az alkotmányelőkészítő bizottság alelnöke, hogy

ez az ország ezer éve Magyarország és nem ezer éve Magyar Köztársaság

Valóban, hazánk nem ezer éve Magyar Köztársaság. De a hivatalos elnevezés akkor sem az volt, hogy Magyarország, hanem szerepelt benne az államforma is, 1945 előtt pl. az, hogy királyság. Szóval akkor miért is kellett elhagyni?

Abban a verzióban én nem hiszek, hogy ez egy államforma-váltás előkészítése lenne. Semmi értelme. A demokrácia nem az államformától függ. Hisz nem egy európai monarchia példaképül szolgálhat pl. a most átalakulóban lévő arab világ számára demokratikus működésből, és ott a másik véglet is, az évtizedekig diktátorkodó elnökök papíron köztársaságai. Szóval ha lenne Orbánnak bármilyen sanda szándéka a saját bebetonozására (ami uniós tagként számomra még mindig elég elképzelhetetlen), ahhoz teljesen fölösleges lenne még az államformát is megváltoztatni.

De akkor mégis miért? Két válaszom is van rá.

Az első ok a fülkeforradalom.

A NENYI óta tudjuk, hogy az elmúlt két, úgymond "zavaros" évtized után állítólag minőségi változás következett be azzal, hogy ők kerültek hatalomra, méghozzá ekkora támogatással. Persze ez így ebben a formában nem igazán fedi a valóságot, mint ahogy azt már a pesti vicc is jelzi:

Két ember beszélget. A politikára terelődik a szó, és az egyik teliszájjal elkezdi szidni a Gyurcsányt, hogy mikor takarodik már el. Mire a másik:

- Te figyelj, hisz már majdnem egy éve Orbán a miniszterelnök!
- Tényleg? Hát én nem vettem észre semmi változást...

És valóban: Sehol sincsenek a hangzatos ígéretek a mindenhova szórandó milliárdokról az egészségügytől az oktatásig, ellenben ugyanúgy nincs következetes gazdaságpolitika, mint Fletó alatt, ugyanúgy vannak megszorítások (bár pont az ellenkezőjét ígérték), és ugyanúgy kormánypárti képviselők tisztességtelen stiklijeitől hangos a sajtó, mint anno.

De a változást valahogy mégis tudatosítani kell a zemberek fejében. Lényegében erről szól az erőltetett menetben készülő új Alkotmány is (miközben nincs is alkotmányozási kényszer), hogy végre valami kézzelfoghatót is fel tudjanak mutatni, valami szimbolikusat. És bizony erről szól a köztársaság elnevezés háttérbe szorítása is, hisz a lezárandónak szánt két évtized is egy szimbolikus cselekedettel kezdődött: a Köztársaság kikiáltásával. Márpedig ami most jön, az MÁS, még akkor is, ha ugyanaz marad. MÁS, ha máshogy nem, verbálisan. Szómágiával.

A második válasz is összefoglalható egy szóval: gyurcsányfóbia.

Hisz Gyurcsány hivatkozott úton-útfélen a köztársasági eszmére. Márpedig amit ő jónak tart, az a FIDESZ számára nem lehet elfogadható. Ha Gyurcsány elkezdené dicsérni a jó magyar borokat a blogján, a teljes FIDESZ frakció kollektíven kiállna a sör mellett, az őket támogató neves borászok legnagyobb megrökönyödésére. Államformát persze nem akarnak váltani, de a verbalitásnak még ezen a szintjén is el kívánnak határolódni a kényelmetlen elődtől.

Kicsinyes bosszú, személyes sértődések, aktuálpolitikai áthallások: ezek alakítják a Magyar Köztársaság új Alkotmányát.

Szépen vagyunk.

UPDATE

Úgylátszik az a félmondat nem csak engem zavart:

Számos ponton változott az alkotmánytervezet (...) A Nemzeti Hitvallás című bevezető rész egyetlen fontos dologban különbözik a korábbi verziótól: bekerült az a mondat, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek és népcsoportok is a magyar nemzet részei.