A Magyar Televízió idén ismét indul az Eurovíziós Dalfesztiválon. Tudjátok, ez az a verseny, ahol az előadott dalnál sokkal fontosabb tud lenni, hogy az előadó országa milyen népszerű a többi ország körében, és mivel minket nem vesz körbe rokon népek hada, és a szövetségeseinkkel se szokott felhőtlen lenni a kapcsolatunk (a külhoni magyarság létszáma meg kevés a szavazatok érdemi befolyásolásához), a mindenkori magyar versenyzőnek igencsak fel kell kötnie a gatyáját, ha észre akarja vétetni magát.
Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mekkora az értéke ennek a versenynek, ami korábban a pátoszos giccs és a rágógumipop jelképe volt, mostanában meg kezd átmenni az infantilis extremitások gyűjtőhelyévé, de az a tény, hogy egy olyan műsorban van lehetőség pozitív kontextusban bemutatni az országot, amit több tízmillióan néznek, mindenképp érdemessé teszi arra, hogy elinduljunk rajta.
De azért messze nem mindegy, hogy kivel és mivel. A kiválasztáskor voltak már jó döntések, meg voltak olyanok is, amelyek botrányos körülmények között születtek (itt emlékeztetnék mindenkit a 2009-es tragikomédiára). Idén egy már egyszer bevált recepthez nyúltak a magyar szervezők: lenyúltak egy kertévés felfedezettet. A 2007-es döntés, vagyis Rúzsa Magdi indítása kifejezetten jónak bizonyult. Eddig mindössze kétszer sikerült az első tízbe kerülnünk, és Magdi volt az egyik ilyen, ráadásul (bár ez kisebb publicitást kapott) megkapta a legjobb dalszerzőnek járó első díjat is a szakmai zsűritől.
Az idei képviselőnk Wolf Kati lesz az X-Faktorból, ezzel a dallal:
Mint ahogy korábban egyszer már írtam, Katinak drukkoltam anno, és naná, hogy most is fogok, hisz hazánkat fogja képviselni, de köztünk szólva: nem ez a dal fog lángoló csillagként kifényleni a mezőnyből. Ez egy tucatnóta kérem tisztelettel, akárhonnan is nézzük. Találtak egy jó hangot, hát igazán találhattak volna hozzá egy jó zeneszerzőt is, mert azt nem hiszem el, hogy nincs ilyen kishazánkban.
Persze én örülnék a legjobban, ha tévednék. Egyszóval mindezek ellenére:
HAJRÁ KATI!