Egy kurucos hozzászólás járja épp körbe a netet:
Én már alig várom, hogy kitörjön a polgárháború! Nem félni kell a polgárháborútól hanem szorgalmazni azt! Komolyan nem értem az embereket a nemzeti oldalon akik úgy nyilvánulnak meg, hoy jaj csak ki ne törjön meg nem kéne stb... Pont, hogy kell! Különben soha nem szabadulunk meg ezektől a gyilkos parazitáktól! Én annyit fogok megölni közülük amennyit csak tudok, oroszlánként vetem rájuk magamat és egyet sem fogok kímélni közülük! Ha ott is maradok az sem számít!
A komment szerzője saját önmeghatározása szerint A Magyarok Nyilai katonája, Jobbik szavazó.
A cikk, amelyhez ez az első hozzászólás, egy olvasói levél. A cikkben foglaltakkal nem kívánok részletesen foglalkozni, írójának stílusa magáért beszél, de ha a száraz tények igazak, akkor az indulat érthető, természetesen az elkövetők büntetést érdemelnek. DE (és sokadjára írom le ezt) CSAK AZ ELKÖVETŐK, nem minden cigány, és az olyan hozzászólásokra, mint a fenti idézet, nincs mentség. Az ilyen mondatok vezettek el pl. ahhoz a sorozatgyilkossághoz, amelynek elkövetői épp most állnak a bíróság előtt.
Sajnos ritkán ér el olyan eredményt a kormány, amelyre azt tudom mondani, hogy oké, ez valóban hasznos. Az, hogy az uniós elnökségünk egyik nagy dobásának szánt roma integrációs programot sikerült átvinni az Európai Bizottságon, ilyen. Persze nem tudhatjuk, hogy mennyivel lesz sikeresebb, mint az eddigi próbálkozások, de én drukkolok Járóka Líviáéknak.
Mert ilyen megoldásokra van szükség, nem polgárháborúra.