Nem, nem rólam szól ez a poszt, hanem Vágó Istvánról, meg az ő tegnapi indexes interjújáról.
Hogy ő Gyurcsányban látja a megváltót továbbra is: lelke rajta. Minden korábbi tiszteletem ellenére azt kell mondanom, hogy szerintem nincs igaza, de hát van ez így, mondhatnám azt is szemtelenül, hogy a korral jár. Benkő Dániel is a Zeneakadémia tisztikereszttel kitüntetett lantprofesszorából lett vénségére ZS-kategóriás botrányhős. Más meg az ötvenes feleségét váltja fel két huszonötös pipire, mindenkin másképp jön ki a férfiklimax.
Az én vélemény a fent nevezett újdonsült párttulajdonosról ismert, így a legújabb formációja is max. annyiban érdekel, hogy mennyiben lesz akadálya egy ellenzéki együttműködésnek a pártelnök megosztó személyisége okán.
Ami miatt mégis foglalkozom Vágóval, az két idézet az interjúból. Az elsővel nagyon nem értek egyet, a másodikkal meg nagyon igen.
De félreértés ne essék, nem kell ennek az oldalnak mindenáron győzni 2014-ben, vigyék csak el a balhét most ők, hozzák helyre most ők azt, amit elszúrtak, nem kell megint a másik oldalnak az ő szennyesüket kimosni. Sőt, talán az sem baj, ha a Jobbik nyer legközelebb, mert ennek az országnak, úgy tűnik, megint meg kell tapasztalnia, mit hozhat a szélsőjobb, hogy utána fel tudjon állni, és meg tudjon tisztulni.
Soha nem tudtam azonosulni a "Minél rosszabb, annál jobb" elvvel, mert kifejezetten károsnak tartom. Én még ennek a ciklusnak (minden rossz érzésem ellenére) ezekkel a mondatokkal vágtam neki:
Normális ember csak egyet kívánhat, még akkor is, ha egyébként nem szimpatizál a leendő kormánnyal, és továbbra is kritikusan figyeli minden megmozdulásukat: legyen sikeres, hisz a kormány sikere valahol az ország sikere is egyben.
Szóval Vágó fenti mondatai mélységes csalódást keltettek bennem. Az alábbiakat viszont akár én is írhattam volna:
Amit ők (a FIDESZ) a választójogi rendszerrel csinálnak, az elvezethet egy diktatúrához. De tegyük fel, hogy nem ők győznek a következő választáson – legyen az jövőre, vagy 2014-ben -, akkor én a helyükben tartanék attól, hogy a saját gyakorlatuk visszaszáll a fejükre, és mondjuk a Mol-részvények eltőzsdézéséért börtönbe fognak kerülni. Félek attól, hogy ők modellt építenek ki most arra, hogy egy választás után hogy kell eljárni az előző rezsimmel szemben. De most komolyan, Orbánék a sukorói tárgyalásokhoz képest miket követtek már el? Vagy tényleg vádolni lehet egy miniszterelnököt azzal, hogy egy várost lángba borító zavargás alatt telefonon tartja a kapcsolatot a rendőrséggel? De itt egy másik példa: írtak egy új Alkotmányt, de ha a következő választáson valaki más megint kétharmadot szerez, akkor megint új Alkotmány lesz? Hogy gondolják ezt? Milyen ország lesz ez?
Valóban. Milyen? Lesz -e akkora akaratereje a jelenlegi ellenzéknek egy esetleges győzelem után (akár egy mostani parlamenti pártról volna szó, akár egy még meg sem alakultról), hogy visszatérjen a demokratikus hatalomgyakorláshoz, és ne mindenáron a bosszú vezérelje, mint most a FIDESZ-t? Meg fognak -e elégedni azzal, hogy Orbán kibukott a hatalomból, és nem fognak -e ők is antidemokratikus eszközökkel arra törekedni, hogy mindenáron börtönben lássák hibás politikai döntéseiért? Pláne úgy, hogy a megörökölt infrastruktúra is erre fogja csábítani őket (és itt most a kormánypártiakat arra kérem, ne jöjjenek Kellerrel, 2002-ben nem volt cél, hogy politikust, pláne Orbánt börtönbe lássanak, és legfőképpen nem alakították át az igazságszolgáltatás rendszerét ennek érdekében).
Szóval vannak kételyeim. A jelszavak most (szerencsére) nem erre utalnak, sőt pont az ellenkezőjére.
Remélem ez így is marad.
