Orbán Viktor már korábban célzott arra: „ha az IMF visszajön, én el...”

- írta alig két napja a Népszabóság FIDESZ-es forrásokra hivatkozva, hisz...

...az IMF visszatérése esetén manifesztálódna, hogy a sajátosan magyar szabadságharcos gazdaságpolitika megbukott. És „egy IMF-hitelre szoruló ország IMF-diktátumos” megszorításon alapuló politikáját a miniszterelnök valószínűleg nem szeretné végrehajtani.

Hát most visszajött az IMF:

A nemzetgazdasági tárca csütörtök délután bejelentette: Magyarország új együttműködést kezd az IMF-fel. A minisztérium kommunikációja szerint ez más típusú lesz, mint az eddigi megállapodás volt. A befektetők megnyugvással fogadták a hírt: erősödik a forint és drágult az OTP.

Persze ez valószínűleg csak egy készenléti keret lesz, de hát ez egyáltalán nem új forma, ez volt már 2010-ben is, és ennek a meghosszabbítását utasították el anno gazdasági szabadságharc címén, amiről már az elején lehetett látni, hogy elenyésző az esély a sikerre, és lényegében csak rövidtávú haszna lehet belőle - na nem az országnak, csak Orbánnak, belpolitikai téren. 

Ha ez az új kapcsolatfelvétel arcvesztéssel jár miniszterelnökünknek, akkor azt kell, hogy mondjam, csak magának köszönheti. Saját magát hajszolta ilyen helyzetbe a jobbkezével együtt. Senki nem kényszerítette rá. Hogy Matolcsynak ezek után vissza kell mennie mezei Ország Gyűlési képviselőnek, mert a gombnyomogatás talán még menne neki, az evidens. De mi lesz a főnökkel?

Ha a fenti pletyka igaz, megértem, hogy inkább lelépne, bár nem nagyon hiszek benne, szerintem nem bírná a hatalom-elvonási tüneteket, de tegyük fel, hogy mégis, csak a játék kedvéért. A kérdés egyelőre merőben elméleti, nem állítom, hogy ez lesz, ugyanakkor a jelen helyzetben kizárni se lehet egyértelműen, így muszáj elgondolkodni azon, hogy ki lehetne az utódja.

Az új választás kizárt. Persze lehetne  szemébe vágni a FIDESZ-nek az ennek szükségességét bizonygató mondataikat az előző ciklus hasonló szitujából, de hát ami akkor se volt igaz, most lesz az, és arra is láttunk nem egy példát az elmúlt másfél évben, hogy homlokegyenest mást csinálnak Orbánék, mint amit ellenzékben követeltek.

A FIDESZ-t ismerve egy olyan miniszterelnök-jelölt keresős kutyakomédiának sincs esélye, mint amilyet a szocik műveltek Gyurcsány utódját kutatva. Ha Orbán mégis meglépné azt, ami még pár hete is a sci-fi kategóriába tartozott (és még most is nehezen hihető), biztosak lehetünk benne, hogy már az utódját kijelölve tenné ezt meg.

Na de ki lenne az?

Navracsics Tibor

Mivel nem új választásról volna szó, hanem csak a vezércseréről, mint 2004-ben és 2009-ben a szociknál, természetszerűleg adja magát, hogy a helyettes lépjen előre egyet (van persze másik helyettes is, Semjén bácsi, de ennyire csak nem akarna Orbán kiszúrni az országgal). Bár az utóbbi évek parlamenti bozótharcaiban sokat kopott az eleganciája és a hitelessége, ennek ellenére még a jobb lehetőségek közé tartozna az ő országlása.

Bod Péter Ákos

Ez elmondható a Nemzeti Bank volt elnökéről is, aki egyrészt már volt Orbán helyett miniszterelnök-jelölt a 2006-os kampányban, még ha csak pár napig is, másrészt meg mégiscsak egy józan közgazdász, akivel egy szakértői, vagy legalább egy ilyen imázsú kormány is alakulhatna, és ez most ránk férne.

Járai Zsigmond

Bod Péter Ákos light. De nagyon light.

Lázár János

Tökéletes Orbán epigonnak tűnik első látásra, de ha néha elfelejtkezik magáról, meglepően normális, sőt, liberális is tud lenni (na ezzel most jól elástam), szóval bár az elmúlt évben volt néhány nehezen megbocsájtható húzása, nem lehet kizárni, hogy úgy járna vele Orbán, mint anno Grósz Károly a maga kijelölt utódjával.

Kövér László

A fenti urak valószínűleg nem igazán lennének elfogadhatóak a vérmesebb jobboldaliak számára. Bezzeg az Országgyűlés elnöke! Lenne az országban csend, rend, fegyelem! Ráadásul ő az egyetlen ember a pártban, aki ellent mer mondani Orbánnak, így hiába régi harcostárs, valószínűleg kisebb lenne az előd befolyása, mint mások esetében.

_____

Az eddig felsoroltak akár még egy komoly találgatás alanyai is lehetnének, de hát kérdés, hogy kinek lenne igazán esélye pótolni Orbánt, aki nélkül eddig megállt az élet, ha nem ért rá valami miatt, elég csak október 23-ára gondolnunk. Unortodox időket élünk, szükség van tehát unortodox jelöltekre is.

Kaya Ibrahim

Amikor a FIDESZ-közeli cégek a kilencvenes évek elején becsődöltek, lepasszolták egy fiktív vásárlónak. Nem teljesen kizárt, hogy ezt a már jó bevált módszert megismételjék nagyban is. Persze nem tudom, hogy mi lenne, ha Magyarország egy németországi török vendégmunkás tulajdonába kerülne, de ez a cégeknél se zavarta Orbánékat.

Steve Jobs

Azt hiszem bár elég sok konfliktusa lenne a vezetési stílusa miatt, de végeredményben mindenki kibékülne azzal, ha Jobs ugyanazt kihozná kishazánkból, mint amit az Apple-ből kihozott. Alma itt is van rengeteg, a szürkeállományunk is általában büszkeség tárgya szokott lenni, szóval az alapok jók. Kis nehézséget persze jelentene, hogy a zseniális cégvezér jelenleg épp halott, de hát a TV2 éjfél után tele van olyan bolondokkal fantasztikus képességekkel rendelkező honfitársainkkal, akiknek nem jelentene gondot a túlvilági kapcsolattartás, szóval ez nem lenne leküzdhetetlen akadály.

Kvasztics Fedor

Végül de nem utolsósorban ajánlom magamat. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy van már kész miniszterelnöki programom, ami első bemutatásakor nagy sikert aratott. Akkor végül is más került az ország élére, valami Bajnai, vagy kicsoda, de természetesen a hazámért bármikor hajlandó vagyok meghozni azt az áldozatot, hogy ezt a bármikor bevethető és garantáltan sikerre ítélt programot végrehajtsam.

Tessék választani!

UPDATE

Több kommentelő felvetésére: A komolyan vehető jelöltek közé azért nem írtam nem jobboldali jelöltet, mert a feltételezésnek az a kiindulópontja, mint ahogy az a posztban is leírtam, hogy csak kormányfőcseréről lenne szó, mint anno Gyurcsány vagy Bajnai esetében, nem új választásról.