Kéne egy jó helyszín - mondta Petőfi Vasvárinak március 14-én este. Sándor biztos volt benne, hogy nagy tömegre számíthatnak másnap, hisz már az oktrojált alkotmány elleni tiltakozás is nagy tömegeket megmozgatott, és a Pilvaxban kitett Képeskönyvükben meghirdetett demonstrációjukat rengetegen visszaigazolták kézjegyükkel az ismerőseik közül. Számos barátjuk nyilvánossá tett naplóbejegyzésben állt ki mellettük, és önként terjesztették Irinyi két nappal korábban készült 12 pontos összefoglalóját a követeléseikről. Pedig a fene gondolta volna, hogy a gazdasági gondok közepette népszerű lehet lenni a sajtó szabadságának vagy a törvény előtti egyenlőség igényével, meg hogy legyen a császári holdudvartól független Nemzeti Bank, valamint hogy végre felelősek legyenek a minisztériumok Buda-Pesten, és ne pökhendien beképzelt futóbolondok álljanak az élükön.

Valóban, de hova menjünk, Sanyi? - kérdezte Vasvári. - A Helytartótanács ki akar szúrni velünk, és minden szóba jöhető helyet lefoglalt előre, nehogy a belvárosban gyűljünk össze, amit mindenki könnyen elér.

- A nagyméltóságú Helytartótanács úgy látszik reszketni méltóztatik. De mióta akadály számunkra egy ilyen szánalmasan kisszerű próbálkozás? A francia forradalmárokat megállította bármi is, amikor a Bastille ellen indultak? Miért kell hagyományos helyszínekben gondolkodnunk? Rendben, a Nemzeti Múzeum kimarad, azt meghagyjuk a császár bértapsoncainak. A Nemzeti Színházba se megyünk, legalább nem találkozunk a Laborfalvival, őt úgyse bírom, mióta ráakaszkodott Móricra. De ki mondta, hogy Pest-Budán kívül nincs élet? Mehetnénk mondjuk Engelsfeldbe. Nincs messze, és az ottani polgármester a környéken az egyetlen, aki nyíltan szimpatizál velünk.

- Sándor, hagyjuk már ezeket a sváb neveket! Hívjuk inkább Angyalföldnek.

- Felőlem... A lényeg az, hogy a Váci út jó tágas, elférünk ott több tízezren, hogy szót emeljünk a sajtószabadságért.

- Vagy akár egymillióan is...

- Na jó, a költői túlzásokat inkább hagyd meg nekem Pali, az az én reszortom, neked nem áll jól. Mondjuk mozgósító jelszónak azért nem rossz, lehet, át kéne neveznünk a Pilvax kört. No de vissza a helyszínkereséshez! Ha a Váci út valami miatt nem jöhet számításba, akkor menjünk a Városligetbe. Van ott egy nagy rét, elég tágas. Ki tudja, talán még divatba is hoznánk azt a helyet a holnapi bulival, és később a fiatalok nem csak gyűlésekre járnának oda, hanem még szórakozni is.

- Persze, sőt, mindjárt fel is húznak ott egy koncerttermet, és rögtön el is nevezik rólad...

- Jól van na, nem kell rögtön gúnyolódni, csak mert meglódult a fantáziám. Végül is költő lennék, vagy mi a szösz. No de száz szónak is egy a vége, ha nem a belvárosban, akkor a Váci úton, ha nem a Váci úton, akkor a Városligetben, ha nem a Városligetben, akkor valahol máshol, de biztos, hogy találunk megfelelő helyszínt. Az a lényeg, hogy ilyen piti kekeckedéssel csak egy valamit érhet el a Helytartótanács.

- Mit?

- Hogy még többen vonuljunk az utcára ellenük.