Komolyan mondom, a legnagyobb jóindulattal ültem le tegnap este a tévé elé, és egyáltalán nem azért, hogy fikázhassam egy kicsit az Eurovíziót és Philipet, de ami az M1-en folyt a jobb sorsra érdemes Gundi vezényletével, az többszörösen is kiérdemelte a botrányos jelzőt.
Ott volt mindjárt maga a közvetítés.
Én aláírom, hogy egy élőadásba becsúszhat egy-egy baki, de amit a köztévén tegnap műveltek, azon a végén már csak röhögni tudtunk kínunkban. Hol a zsűri hangja ment el (szegény Wolf Katinak emellett még a pontmutogató tablet kezelése is erős kihívást jelentett), hol a műsorvezetőké, hol a vokálból nem lehetett hallani semmit, hol meg kellett ismételni egy előadást, mert az első próbálkozásnál gerjedt a mikrofon, és egyébként is, ki találta ki, hogy a zsűri a fellépők háta mögött üljön, szóval gyalázatos volt az egész, úgy ahogy van. Úgy látszik a köztévé politikai alapú kirúgásai miatti általános színvonalesése már a műszaki gárdát is elérte, vagy nem tudom. Boldogult ifjúkoromban én dolgoztam technikusként rendezvényeken, hát a pofám lesült volna, ha ilyeneket műveltünk volna.
Aki nem látta, de szeretne némi fogalmat alkotni a tegnapi este lebonyolításáról, annak merem ajánlani ezt a régi szilveszteri paródiát. Bár másról szól, hűen visszaadja a történteket:
És akkor eddig a tartalomról még nem is beszéltem. Pedig arról is van mit.
Az egy dolog, hogy volt egy-két nagyon gagyi dal, bár nem értem, hogy miért kellett ezeket beválogatni, aztán meg zsűrizés címén jól lealázni (az előválogatást is ugyanez a négy zsűritag végezte, nem érhette őket meglepetésként, hogy mit hallanak). Az embernek óhatatlanul az jutott az eszébe, hogy ha a 200 jelentkezőből ez volt a legjobb 20, akkor milyen volt a többi? Azt hiszem ez sok mindent elárul a Dalfesztivál presztízséről.
Sokkal rosszabb volt, hogy azok is csalódást keltettek, akik miatt egyáltalán úgy döntöttem, hogy megnézem a műsort (nem hallgattam meg előre a neten a számokat, itt találkoztam velük először). Csalódás volt pl. Pély Barna próbálkozása az etno rock területén, pedig a műfajt szeretem, és abszolút dalfesztivál-kompatibilis produkció lett volna. Ha jó lett volna. De nem lett az.
Tóth Gabi nótája, amit a szintén egykori megasztáros Szabó Leslie írt, a Bors szerint lopás. Ezt nem tudom megítélni, nem ismerem a forrásként megjelölt dalt. Viszont ami nagyon megdöbbentett, hogy Caramel is, hát hogy is mondjam, az illendőnél nagyobb ihletet merített egy másik számból, pedig ha van valaki a mai magyar popzenei mezőnyben, aki tud nagyon jó dalokat írni saját kútfőből, akkor ő az (nem igazán a kedvenc műfajom amiben ő utazik, de pl. a Lélekdonor mindenképp elismerést érdemel). Ehhez képest azt kell mondanom, hogy a tegnap esti dala bizony egy nagyon erős utánérzése a Dirty Diana-nak, a verse, a refrén, a gitárszóló, minden. Nem akartam elhinni, hogy ez csak nekem tűnik fel, de a zsűriből egyedül Csiszárnak volt egy olyan kikacsintós megjegyzése, hogy azért látszik, hogy Caramel nagy tisztelője Michael Jacksonnak...
Íme a két dal, erősítsetek vagy cáfoljatok meg, jól hallottam-e, vagy csak képzelődöm:
Visszanézve az Eurovíziós szerepléseink történetét, azt kell, hogy mondjam, csak akkor sikerült botrány nélkül megúszni, amikor nem nyilvánosan, a közönséget bevonva próbálták megtalálni hazánk képviselőjét, hanem egyszerűen csak valamilyen kritérium alapján kijelölték (lásd. pl. Rúzsa Magdi, Wolf Kati). Valahogy a köztévének politikai kurzustól függetlenül nem megy ez showműsorba ágyazott keresgélés.
Talán a jövőben nem kéne erőltetni...
