Képzeljük el, hogy az ország miniszterelnöke ellen eljárás indul azon a címen, hogy a hivatalos e-mail címéről (ferenc.gyurcsany@meh.hu) hazaír egy olyan e-mail-t, hogy "Klárikám, ma este meló után beülök sörözni valahova a KisGállal, nem tudom, mikor jövök, csók neked meg a gyerekeknek". Vagy mert kiderült, a privát címéről (fleto@gmail.com?) invitálja titkos tárgyalásra Fodor Gábort, hogy valahogy visszacsábítsa őt és pártját a koalába. Abszurdul hangzik, nem? Egy friss hír szerint az USA-ban nem az.

Próbálom ezt elképzelni hazai viszonyok között. A nagy dérrel-dúrral beharangozott üvegzsebprogram is nagyjából-egészéből kudarcba fulladt, pedig ott csak a megkötött hivatalos szerződéseket kellett volna nyilvánossá tenni. Kedvenc politikusaink még a költségtérítésükkel se akarnak elszámolni mert "nem életszerű mindenről számlát kérni" (de engem meg megbüntetne az APEH, ha a bolttól 10 méterre már nincs meg blokk), hát még hogy tiltakoznának a levelezésük nyilvánossága ellen? Már aki egyáltalán használja, hisz pl. köztudomású, hogy az ellenzék vezérlő csillaga mennyire irtózik a nettől, és általában a számítógéptől.

De tegyük a szívünkre a kezünket: ki az, aki még sose küldött privát üzenetet a céges címéről? Persze, használjon erre az ember ingyenmélt, ha van rá a lehetősége, de biztos, hogy ez a legnagyobb probléma? Néha azt kell hinnem, a nagy vízen túl sokszor rosszabbul állnak a szabadságjogok terén, mint nálunk...