Furán jön ki, hogy egy liberális blogger rövid pályafutása alatt már másodszor idéz pozitív jeleggel a Heti Válaszból, de hát ez az egyetlen vállalható jobboldali újság, amiben értelmes dolgok is megjelennek, amikkel ha nem is szoktam többségében egyetérteni, de legalább vitára alkalmasak.

Stumpf András mai jegyzete témájában a tegnapi posztomhoz kapcsolódik, mégse emiatt idézek belőle, hanem azért, mert ennek kapcsán nagyon fontos igazságokat mondott ki, olyanokat, amilyeneket én még jobboldali szájából nem hallottam, sőt, egyik jobbos barátommal hosszú vitákat is folytattam ebben a témakörben.

Íme hát:

Rühelltem, amikor 2002-ben a Fidesz kampányjelvénnyé fokozta le a kokárdát. Ízléstelen ötlet volt. Ha már önpecsételésre akarták buzdítani a szavazóbázist, lehetett volna a pecsét bármi, piros-fehér-zöld szívecske, vagy mondjuk Orbán Viktor az én miniszterelnökömös kitűző - a kokárda viszont mást jelképez. Nem egy pártot. Egy nemzetet. Annak sem a hétköznapjait, hanem ünnepét, egy bizonyos napon. Egy nemzetét, amelynek az egyik akkor épp a fele ki nem állhatta Orbán Viktort, és mivel a kokárda két héten át azt jelentette, hogy „én a Fideszre szavazok", ezért 2003-ban már március 15-én sem tűzte a kabátjára. Nehogy még azt higgyék róla. A baloldali főemberek persze elejét vehették volna ennek, ha akarják. Vagy a balos „civil" szervezetek. Az ízléstelen ötletet látva nem sápítozniuk kellett volna, hogy „a Fidesz kisajátítja a kokárdát". Hanem mozgalmat szervezni, hogy aki a baloldalra szavaz, az is hagyja magán a választásokig. És a kokárda megmenekült volna.

Megjegyzés: Volt erre kisérlet, Kovács László hirdetett ilyen mozgalmat, és tüntetőleg ő is hordta a kokárdát. Mindkét oldalon körberöhögték. Egyébként is, nem ez volt a jó megoldás. Nem is kellett volna eleve pártjelvénnyé alacsonyítani.

Persze ennek folyományaként igaz ez a kiindulópontra, a Tarka Magyarra is:

Lehet, hogy a Tarka Magyaron rengeteg olyan figura is lesz, akit hiteltelennek tartok, sok olyan lilagőz tolerálliberál, akivel szinte semmiben sem értek egyet. Ez viszont nem gátolhat meg abban, hogy kinyilvánítsam én is, amiben éppen egyetértünk: nem fogadom el azt a gyakorlatot, amikor maszkos elmebetegek jegyirodát molotov-koktéloznak, felvonulókat dobálnak kővel, vagy színházi előadásokat támadnak meg, mint most vasárnap, mert szerintük nemzetgyalázó az előadás. Egyébként, még ha az is lenne: az a helyzet, hogy bárkinek joga van nemzetet gyalázni. Aki így tesz, az mondjuk biztos, hogy nem lesz a haverom. A rózsaszín bibliával felvonulva provokáló meleg gyerek sem. Megírom róla, ha épp úgy tartja kedvem, hogy bunkó kis köcsög. Vagy bojkottra hívom fel az embereket a színház ellen, ha nagyon zavar, ami ott megy. Persze leginkább nem megyek oda. Mindenesetre a fentiekhez jogom van, ahogy bárkinek. Ahhoz nincs, hogy ha valami nem tetszik, odamenjek szétverni. Merthogy békésen felvonulni is joga van bárkinek. A melegeknek is, meg a Magyar Gárdának is - mind a kettőnek (most olvasom, hogy szétszakadtak).

Újabb megjegyzés: bár a békés felvonuláshoz valóban joga van a Gárdának is, azért én nem tennék egyenlőségjelet a melegek valóban békés, tolerenciát kérő, senkinek sem ártó (és ártani nem akaró) emberjogi megmozdulása, és a Gárda kirekesztő ideológiájú, rossz emlékeket idéző megjelenésű vonulásai közé, amelyek deklaráltan egy népcsoport megfélemlítése céljából szerveződnek a legtöbbször.

Fedor, a lilagőz tolerálliberál*

*Ezt istenbizony használni fogom :-)