Nem tudok elmenni amellett a hír mellett, hogy Csehországban milyen jól bevált a több-biztosítós rendszer (és persze az is eszembe jut kapásból, hogy a cseh orvosok kifejezetten üdvözölték a vizitdíj bevezetését, és a jónép se lázongott ellene). Ilyenkor az ember csak a fejét tudja a falba verni: csak mi tudunk ennyire hülyék és szűklátókörűek lenni, hogy dafke nem élünk olyan technikákkal, amelyekkel kimászhatnák a szarból?
A mai napig nem értem igazán, hogy mi a probléma azzal a szisztémával, amit az SZDSZ akart bevezetni eredetileg: A meglévő állami egészségbiztosító mellett lehetőség nyílott volna átszerződni magánbiztosítókhoz, megfelelő törvényi biztosítékok mellett (hogy ne legyen kiszolgáltatott az ügyfél), és szabadon választhatóan. Aki bizalmatlan, maradhatott volna az államinál. Nem került volna többe, de a kapitalista szemlélet, a verseny rákényszeríthette volna a szereplőket a színvonal növelésére, vagy legalább a költségek racionalizálására. És itt nem arra gondolok, hogy a gyógyítás feltételein rontottak volna, pont ellenkezőleg! Hisz ha nincs megelégedve az ügyfél, akkor átmegy a konkurenciához. De az adminisztratív vízfejektől kezdve az információáramlás hiányosságai miatt párhuzamosan többször elvégzett felesleges vizsgálatokon át a csaló orvosok leleplezéséig sok mindenen lehetett volna spórolni. És akkor idővel (persze nem egy-két hónap, hanem több év után) nálunk is lehetne ilyen híreket olvasni:
Többlettel zárták a tavalyi évet a csehországi egészségbiztosítók. Sikerült megfékezniük a kiadásokat, miközben többet áldoztak a megelőzésre.
Annyi olyan ágazat van, ami sokkal jobb színvonalon működik, mióta nem állami monopólium működteti, hanem a piac (gondoljatok csak a telefóniára), ez is lehetett volna egy ilyen terület.
De nem. Mert "az egészség nem eladó". A fenéket nem. Az orvos meg az ápoló miből él? Szolgáltat. Méghozzá az egészségügy bámulatosan gyors fejlődésének köszönhetően egyre jobban, viszont egyre drágább eszközparkkal (optimális esetben). Aki itt megpróbál egy kis racionális szemléletmódot vinni a rendszerbe, az rögtön a nemzet gyilkosává válik, aztán mehet Afrikába, hogy egy kicsit javuljon az imidzse. Pedig szerencsétlen még nem is az eredeti programjával bukott meg: annak még a gyáva koalíciós partner is keresztbe tett, így kénytelen volt kényszerkompromisszumként tigrismintázni, ami talán tényleg jobb, hogy nem jött össze, bár a mostani helyzethez képest talán még az is javulást hozott volna. De hát a népszavazás után bűnbak kellett.
Apropó népszavazás. Ki kell mondani, hogy a FIDESZ ezzel a népszavazással óriási bűnt követett el az ország ellen. Egy jó időre elvette a lehetőségét annak, hogy itt normálisan lehessen beszélni a témáról, és kiszabadította a palackból annak a szellemét ezzel a súlyos precedenssel, hogy a mindenkori kormány (tehát ők is, ha hatalomra kerülnek) bármikor lebénítható akár ellenzékből is. Márpedig olyan soha nem lesz, hogy egy hosszútávon helyes változás rövidtávon is mindenkinek jó legyen, tehát mindig lesz, aki elindítson egy népszavazást, és a jelek szerint az Alkotmánybíróságra nem lehet számítani, hiába vált rögtön a népszavazás másnapján nevetségessé az az érv, hogy nincsenek a vizitdíjnak költségvetési hatásai. De hát a rövidtávú érdek az volt, hogy a kormánynak rossz legyen. Hogy ez hosszútávon milyen problémákat okoz az országnak, az senkit se érdekel, ugye? Orbánék addig a felismerésig nem jutottak el, hogy nekik is jobb lenne, ha hagynák Gyurcsányékat, hogy végig vigyék a népszerűtlen, de szükséges intézkedéseket, és akkor egy sokkal jobb állapotban lévő ország hullana az ölükbe a következő választáskor, ugyanúgy, mint 98-ban.
Ráadásul a jobboldali érvekben tucatnyi az ellentmondás: Ha az eredményeket kell számon kérni, akkor Szlovákia a bezzegország, hát hogy lehet, hogy még a buta tótok is megelőznek minket? De arról rendszeresen elfelejtkeznek, hogy azok a "buta tótok" azért állnak mostanában olyan jól, mert egy jobboldali! kormány vezetése alatt szépen végigvitték azokat a reformokat (sőt, többet, és durvábban), mint amit Gyurcsányék is terveztek, és amelyek sajnos részben a kormány bénasága, gyávasága, de nagyobb részben az ellenzék elvtelenül populista és aljas csúsztatásokkal, alaptalan rémhírekkel teli folyamatos támadása miatt (amelyben szégyenletes módon az előjogaikat féltő és/vagy jobbos orvosok is partnerek voltak) elbuktak vagy elmaradtak. Vagy a másik: csak nevetek kínomban, amikor rendszeresen azt olvasom különböző blogok kommentjeiben, hogy ugyanazok, akik fel voltak háborodva a vizitdíjon ("Nekem nincs pénzem a vizitdíjra" tudatta pl. az egyik tévé műsorának sms falán az egyik nagytudású 240 Ft + ÁFA-ért), az öngondoskodás legnagyobb bajnokai, ha esetleg a támogatásokról van szó (főleg, ha cigán a címzett). Logikus meg majd én leszek.
Ha rámhallgat a következő kormány, újra megpróbálkozik az eredeti SZDSZ-es verzióval, mert jelenleg szerintem nincs jobb. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy az SZDSZ is benne legyen, felőlem csinálhatná a FIDESZ is, ha megy neki arcvesztés nélkül (és ismerve a szavazótáborát, menne), nekem a végeredmény, a magam és gyermekeim jövője a lényeg.
De úgyse hallgatnak rám, hisz miért is tennék. :-(
UPDATE: Tisztáznék egy félreértést, ami többször felmerült a kommentekben, bár szerintem elég világosan leírtam már fenntebb is: Én NEM amellett a konstrukció mellett korteskedem, amelyből végül a visszavont törvény lett (tehát területi felosztás, állami többség). Az egy rossz kompromisszum volt, amit a gyáva MSZP-sek erőltettek, talán nem is kár érte. Az én favoritom az SZDSZ EREDETI elképzelése, vagyis hogy több országos biztosító versenyezzen, ebből az egyik a mostani állami, a többi pedig tisztán magán, és az egész hasonlít a kötelező rendszerére, vagyis ha valaki jelentkezik egy biztosítónál, akkor annak muszáj szerződnie vele, nem lehet elutasítani (és persze abban is hasonlítana, hogy viszont szerződés nélkül nem lehet senki). Ez a megfelelő törvényekkel körülbástyázva, és meghatározva azok körét, akik után az állam fizetne (gyerekek, nyugdíjasok, segélyen lévők, stb.) biztos, hogy hosszú távon nyerő konstrukció lett volna.