A blogajánlóból jutottam el egy nálam közismertebb blogger írására. Nem tudom megállni, hogy ne másoljak be ide két bekezdést tőle, mert nagyjából ez jutott nekem is eszembe a hétvégén, csak én akkor lusta voltam ezt megírni (bár a témáról már szót ejtettem a múlt héten).

Globális pénzügyi csúcstalálkozóra készülnek a világ legfejlettebb államai, és a jelentősebb fejlődő országok vezetői. Erről állapodott meg Washingtonban George Bush Nicolas Sarkozyvel, az Európai Unió soros elnökével és Barroso bizottsági elnökkel.

Akár kajánkodhatnék is, hogy ezzel a csúccsal a szóban forgó elnökök „nyilvánvalóan” csak el kívánják mosni a felelősséget, és epés megjegyzésekkel élhetnék, hogy az amerikai és egyik-másik európai pénzügyi szabályozás, illetve azok elégtelensége vezetett oda bennünket, ahol most tartunk, és ilyen helyzetben nem csúcsot kell összehívni. Meg egyébként is, egy ilyen csúcsnak mi is a nemzetközi jogi státusza? Ott van, kérem szépen az ENSZ, ott vannak a szakosított szervezetek, a globális pénzügyi intézmények, miért nem ott beszélik meg, amit meg kell beszélni, mi értelme ezért csúcsot összehívni? Mert kérem szépen a világ nem így működik – mondhatnánk, egyfajta furcsa logikát követve. Hogyan is működik? Nem úgy működik, hogy időnként a nemzetek képviselői, vagy országosan a pártok, a munkavállalók és a munkáltatók képviselői leülnek és beszélnek egymással?  Persze, ha valaki nem akar eljönni tárgyalni, akkor mindig találhat hozzá ürügyet.

Gondolom a "seggnyaló" lesz a legenyhébb minősítés, amit kapni fogok ezért az idézetért, de mit csináljak, ha tényleg ez a véleményem :-)