A jobboldali megmondóemberek ezen a héten se hagytak minket könnyen megcáfolható hazugságok és csúsztatások nélkül (forrásunk változatlan). Íme:
Azt állítja a fidesz.hu honlap
és azon belül Országbíró Zoltán, a Lakástulajdonosok Országos Érdekvédelmi Szövetségének vezetője, hogy „a korrupció Magyarországon az afrikai országok szintjén mozog”.Ezzel szemben a tény az,
hogy a korrupciót világszerte figyelő nemzetközi szervezet, a Transparency International legutóbbi jelentésében Magyarország az országok között a 47. helyen áll (a legkevésbé korrupt az első). Ennél jobb térségünkből csak Szlovénia és Csehország, az utóbbi minimálisan, a 45. helyen, míg Szlovákia például az 55., Lengyelország az 58., Horvátország a 62., Románia a 70., Bulgária a 72. Csak miheztartás végett: mögöttünk van Olaszország (Szlovákiával együtt az 55.) és Görögország (az 57.) is. Ukrajna a 134., Oroszország a 147., az afrikai országok pedig nagyjából a 80. és a 180. hely között szóródnak.
Azt szokták erre mondani, hogy jó, jó, de az elmúlt években fokozatosan csúsztunk vissza a rangsorban. Hogyne. 2002-ben például valóban a 33.-ak voltunk, csakhogy akkor még nem 180 országot vizsgáltak, hanem 102-t, ugyanakkor az úgynevezett korrupciós indexünk rosszabb volt (4,9), mint a mostani 5,1. 2006-ban a 41. helyre csúsztunk vissza még jobb mutatóval, 5,2-vel, 2007-ben 39.-ek voltunk 5,3-mal (ugyanannyival, mint 2001-ben). Vagyis az elmúlt nyolc évben nagyjából ugyanazon a szinten voltunk és vagyunk. Ez nem jó, de egyáltalán nem afrikai. És még csak nem is átlag kelet-európai. A vad túlzás azonban valóban afrikainak hat.
Persze ehhez nem árt hozzátenni, hogy a szubjektív érzetünknek ez a mostani helyzet is sok, és nem vigasztal gondolom senkit, hogy nem lett rosszabb a helyzet az Orbán kormány óta, ha egyszer nem is lett jobb... Eddig csak a FIDESZ tudott felmutani lecsukott polgármestert, de az MSZP a jelek szerint hamarosan ebben is felzárkózik :-)
Azt állítja Cser-Palkovics András,
a Fidesz helyettes szóvivője és nyomában sokan mások, hogy „az MSZP eddig hatvanhétszer szavazta le a Fidesz kisebb parlamentre vonatkozó indítványának napirendre vételét az Országgyűlésben”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy Répássy Róbert fideszes képviselő és két kereszténydemokrata társa önálló képviselői indítványt terjesztett elő még 2006. június 16-án, de nem a kisebb parlamentről, hanem az alkotmány módosításáról. Ebben többek között úgy változtatnák meg a 19. §-t, hogy az Országgyűlés a 71. § (3) bekezdése szerinti törvény alapján megválasztott legfeljebb kétszáz képviselőből áll.
Ügyes. Nincs javaslat új választójogi törvényről, arról sincs semmi közelebbi, hogy a kétszáznál kisebb létszám mennyi legyen, mondjuk 199 vagy esetleg csak 99, hogy listás választásokat tartsanak-e, vagy egyéni választókerületekre alapozottat, esetleg fönntartsák-e a jelenlegi vegyes rendszert, és ha igen, milyen arányokban. Vagyis semmi, csak egy gumicsont, az is hanyagul ráhajítva az alkotmányra, amelyben egyébként jelenleg nem szerepel a 386 fős országgyűlési létszám. Ezt a javaslatot a kormánytöbbség valóban hatvanhétszer nem vette napirendre, amúgy teljes joggal, hiszen ha ennek megfelelően változtatták volna meg az alkotmányt, akkor onnantól alkotmánysértésben lett volna mindenki.
Ám a helyzet nem ilyen egyszerű. Hanem ennél is egyszerűbb. 2008. október 7-én ugyanis mégis megkezdték az általános vitát a javaslatról. És ki más emelkedett először szólásra, mint a napirend előadója, Répássy Róbert. Imigyen: „Mindenki előtt szeretném kifejezni örömünket, amiért ez a két évvel ezelőtt benyújtott országgyűlési indítvány, képviselői indítvány végre napirendre kerülhetett.”
Ha ez igaz – márpedig szerepel az országgyűlési jegyzőkönyvben –, akkor a Fidesz szóvivője csak egyetlen esetben adhatta ki mostani közleményét a napirendre vételt állandóan elutasító galád MSZP-ről. Akkor, ha az egész Fidesz-frakció átaludta az általános vitát (amely éppen arról szólt, hogy ez így nem fog menni). Szegény Répássy vajon minek örült annyira, ha még a sajátjai sem figyeltek rá?
Na így kell eladni a szépen hangzó nagy semmit. Mit mondjak, tényleg ügyes.
Azt állítja Jobbágyi Gábor
jogászprofesszor (akit a gyengébbek kedvéért egyetemi tanárként is megjelöl a Magyar Nemzet című lap), hogy a csak listás választás (amelyet Gyurcsány javasolt) antidemokratikus lenne. „Természetesen a párteliteknek rendkívül kedvező a listás szavazás, mert így nem teszik ki magukat egy választási bukás veszélyének. Emlékezzünk csak: az agyonsztárolt, legnépszerűbb politikusnak kikiáltott Dávid Ibolya legutóbb 11 százalékot kapott választókerületében, megbukott az MSZP által támogatott pártelnök, Kóka János, akárcsak Horn Gyula 1990-ben. Boross Péter soha nem tette ki magát egyéni választókerületi kellemetlenségeknek, mégis mindnyájan meghatározó politikusok az elmúlt évek magyar közéletében. Ez csak néhány kellemetlen példa a sok közül!”
Hát ha csupán néhány, akkor szaporítsuk legalább eggyel. Orbán Viktor mikor is nyert képviselői mandátumot egyéni választókerületben? Sosem. 1990-ben és ’94-ben próbálkozott, de vesztett, a következő három választáson pedig már nem tette ki magát semmilyen kellemetlenségnek.
Jobbágyi professzor egyébként cikkében másra sem emlékszik egészen pontosan (mellesleg Kövér László hasonló kijelentése után szabadon): „1994-ben a jobboldali pártokra körülbelül 60 százalék szavazott, mégis az MSZP–SZDSZ-koalíciónak lett kétharmados többsége az Országgyűlésben.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy az MSZP listája az első fordulóban 31,27, az SZDSZ-é pedig 18,62 százalékot kapott. Az ugyebár együtt mintegy 50 százalék. Ezen felül azonban sem a Munkáspárt, sem az Agrárszövetség nem volt jobboldalinak minősíthető, márpedig nekik is jutott majdnem 6 százalék. Ha tehát az öszszes többi pártot jobboldalinak veszszük (bár a Fidesz akkor még az SZDSZ-szel volt szövetségben), akkor is csak 44 százalékuk volt. Hogy ebből milyen számtani művelettel lesz 60? Emlékezetkieséssel.
Orbán Viktor példáját már én is bedobtam korábban egy vitában, de most a személyeskedéstől függetlenül: miért lenne antidemokratikus a tisztán listás választási rendszer? Nem akarom én itt letenni egyik verzió mellett sem a garast, de pl. azt senki nem mondhatja, hogy Olaszországban nincs demokrácia, pedig tudtommal ott sincsenek egyéni körzetek, és akkor ott van még (igaz elég speciális esetként) az EU Parlament is.
Az meg lassan már a vicc kategória, hogy milyen erővel próbálják átszínezni a közelmúlt történéseit narancsárnyalatúra, emlékezhettek, a múlt héten is volt egy hasonló sztori. És akkor még ők vádolják a másik oldalt bolsevik mentalitással. És akkor ez mi?
Folyt. köv. a jövő héten.
