Na ez lesz az a bejegyzés, ami 100%, hogy nem fog Index címlapra kerülni, hacsak nem csakazértis alapon :-) Ugyanis annyira elvitte a show-t Gyurcsány és társulata, hogy a jobboldal köpni-nyelni nem tudott, így sokat hazudni és csúsztatni sem. Így két valódi csúsztatás mellé, hogy ki egyen a karakterszám, bekerült két olyan állítás cáfolata is, amelyek két olyan online újságban (az egyik az Index) jelent meg, amelyek jobboldaliságát ugyan kész tényként kezelik egyesek, de azért én nem raknék egyenlőségjelet közéjük sé mondjuk Magyar Hírlap közé. Mivel Gyuri bácsi itt két címadásba köt bele, amelyek ugye a mai újságírás rákfenéi, és inkább oka a szenzációhajhászás, a kattintásvadászat, mint a politikai állásfoglalás, szóval tudjuk be ezt az anyaghiánynak. De előbb akkor az igazi cáfolatok:
Azt állítja Németh Zsolt,
a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke a tervezett Déli Áramlat gázvezetékkel és az ugyancsak tervezett Nabucco vezetékkel kapcsolatban, hogy „Magyarország szervezhet akárhány Nabucco-konferenciát, aki egy fenékkel akar két lovat megülni, az pórul fog járni”. Németh ezzel arra utalt, hogy a közelmúltban Gyurcsány Ferenc megállapodást írt alá Moszkvában a Déli Áramlat megépítéséről.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a Nabuccót elsősorban támogató Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára, Matthew Bryza a Népszabadságnak adott nyilatkozatában kijelentette: „Nem lehetetlen egy fenékkel két lovat megülni, csak nagyon nehéz.” Majd másutt: „Tetszik ez a magyar mondás. Azt hiszem, számos európai vezető törekszik rá, hogy mindkettőt megtehesse: vagyis egyfelől elmélyítse országa orosz energiakapcsolatait, másfelől viszont diverzifikáljon, és csökkentse függőségét Oroszországtól... A magyar miniszterelnök akarhat egyszerre két lovat is megülni – ahogyan a görög, osztrák, bolgár és talán a török vezetők is.” És megint másutt: „Fontos ugyanakkor, hogy politikailag kiálljunk a Nabucco mellett. Emlékeztetnék, hogy Gyurcsány miniszterelnök fantasztikus konferenciát hozott tető alá januárban Budapesten. Még sosem láttam erről olyan fokú kreatív gondolkodást, mint ez alkalommal.” Lám, a konferencia még Németh Zsoltot is mekkora nyelvi kreativitásra serkentette.
Kényes kérdés ez: úgy megoldani a más forrás kiépítését, és hogy azért a jelenlegivel is jóba legyünk, legalább addig, amíg az új beszerzési útvonal ki nem épül. Márpedig utóbbiról még mindig csak a szájalás megy. Ennél még tényleg jobb az is, ha ugyanattól, de két útvonalon kapjuk meg a szükséges gázmennyiséget. Egy újabb ukrán gázvita esetén már ez is megoldás lenne. Félmegoldás, de még mindig több, mint a távoli jövőbe vesző Nabucco (amit persze ettől még jó lenne végre egyszer megcsinálni, csak épp ez nem igazán rajtunk múlik).
Azt állítja Varga Mihály,
a Fidesz alelnöke, hogy a Gyurcsány-kormány távozásával 300-400 milliárd forintot tudna megspórolni az ország. Ennyi pluszt jelentene egy új kormány hitelessége, a kamatfelárakban ugyanis ennyit kell a hiteltelen kormány miatt az országnak (többlet-) adósságszolgálatra kifizetnie.
Ezzel szemben a tény az,
hogy ilyen felárra bizonyíték egyszerűen nem létezik. Írországban, a nagy európai gazdasági csoda országában például már 2008-ban 2,5 százalékkal esett vissza a GDP, és idén valószínűleg 6,5 százalékkal fog. Gyorsan nő viszont az eladósodás, és az ír államkötvényeket csak dupla akkora hozammal tudják eladni, mint a németeket, pedig Írországban is euró van. Az ellenzék mégsem állítja, hogy a miniszterelnök távozásával olcsóbban lehetne pénzhez jutni. A pénzpiac ugyanis az ország gazdasági helyzetét és kilátásait árazza, tehát a befektetett pénz esélyeit. A magyar államkötvényeket például azért nem vásárolják a pénzügyi világválság kitörése óta (vagy csak nagy felárral), mert az utóbbi években Magyarország túlköltekezett, és a nagy jóléti kiadásokat hitelekből fedezte. Mire pedig a Gyurcsány-kormány normális méretűre szorította le a költségvetési hiányt, beütött a világválság, és a hitelezők biztonságosabb országokba menekülnek. Lehet azt mondani, hogy hiteltelenné vált a gazdaságpolitika, amely ilyen helyzetet eredményezett, és ez igaz is, ám hitelesnek és eredményesnek tűnő gazdaságpolitikához, amelyet (esetleg!) díjazna a pénzpiac, konkrét program kell. Abból lehetne számolni. Orbán Viktor nevére senki nem vesz olcsóbban magyar kötvényt, legfeljebb a programjára. Olyat viszont még nem láttunk. A nagy semmire senki nem ad 300-400 milliárdot, azaz nem vesz olcsóbban magyar kötvényt. Arra a valamire pedig, amit Orbán rendszeresen emleget – hogy tudniillik az emberek terhére nem szabad válságot kezelni, ugyanakkor radikálisan csökkenteni kell a vállalkozások terheit (vagyis összességében megint a költségvetés hiánya nőne brutálisan) –, nemhogy nem adnak pénzt, hanem inkább elvesznek. A magam részéről nem merném megsaccolni, hány milliárdot.
Na ez tényleg színtiszta hülyeség volt Varga Mihály részéről. Pedig ha egy kicsit elfeledkezik magáról, akkor tud ő értelmeseket is mondani.
Azt állítja a Világgazdaság
online kiadása egyik írásának címében, hogy „Magyarország ismét a CNN címoldalán – az ország a tönk szélén”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy az amerikai hírtelevízió internetes portálja sem a címoldalán, sem másutt nem azt írta Magyarországról, hogy a tönk szélén áll, hanem csupán közölte, hogy a miniszterelnök bejelentette lemondását. A VG beszámolójából aztán közvetve kiderül, hogy bár a CNN a tönkről és széléről egyáltalán nem beszélt, a Wall Street Journal európai kiadásában valóban szerepelt egy ilyen mondat, bár ott sem a címben. Mellesleg az angol kifejezés – in dire straits – nem egészen azt jelenti, hogy a tönk szélén, hanem inkább azt, hogy veszélyes vagy szorult helyzetben, mivel szó szerint egy szűk szorosra utal. De ezen nem veszünk össze. A VG online durván félrevezető címén igen.
Azt állítja az Index
internetes hírportál, hogy a New York Times szerint Gyurcsány lemondása „valószínűleg csak trükk”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a New York Times ilyesmit nem írt. A lap tudósítója csupán arról számolt be, hogy Gyurcsány bejelentése „meglepte még a tapasztalt politikai megfigyelőket is, akik igyekeznek megállapítani, hogy valódi lemondásról vagy olyan trükkről van-e szó, amelynek az a célja, hogy egy népszerűtlen politikus válság idején megerősítse pozícióját”.
Mint ahogy ebben a mondatban sem foglalt állást a New York Times, úgy a következőkben sem. Állást csak az Index foglalt. A New York Times mögé bújva.
Ezt a kettőt most a téma rokonsága miatt kivételesen egybevettem, észrevételeimet meg már leírtam fentebb, szóval folyt. köv. jövő héten, remélhetőleg erősebb anyaggal (azért attól sajnos nem kell félni, hogy hosszútávú lesz a téma hiány).
