Visszatérni látszik a FIDESZ nagyotmondó kedve. Legyünk hát résen. Elsőként kedvenc vesszőparipám lesz, szó, amelynek cáfolatáról már töbször szóltam, utoljára ma.
Azt állítja az Orbán Viktor vezette Fidesz több politikusa,
hogy a kormányfőjelölés módja illegitim. A Fidesz szóvivője, Szijjártó Péter szerint „illegitim az a kormány, amely nem választói felhatalmazáson alapul”, Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője pedig azt mondta, hogy egy előrehozott választáson a választópolgárok szavazata adna legitimitást az új kormánynak.Ezzel szemben a tény az,
hogy 1993. december 21-én, a Boross-kormány megalakulásakor Orbán Viktor nem beszélt illegitimitásról a parlamentben, hanem azt mondta: „Mi nem szavazunk bizalmat Boross Péternek és kormányának, de ha az önök akaratából ez a kormány hivatalba lép, készek leszünk az együttműködésre. Ezzel kívánjuk segíteni a magyar parlamentáris demokráciát abban, hogy rendezetten érkezzünk el a következő választásokig, hogy a lehető legkevesebb szükségtelen teher háramoljék a következő kormányra. Az országnak meggyőződésünk szerint az az érdeke, hogy a most hivatalba lépő kormánykoalíció kitölthesse teljes mandátumát. Politikai sikerekben ínséges időkben ez sem kevés.”
Nocsak, nocsak. Pedig a Fidesz elnöke ebben az 1993-as beszédében az általános helyzetet nagyjából ugyanúgy értékelte, mint a mostanit: „Ma egy megtépázott tekintélyű, támogatását vesztett, éppenhogy koalíció kér bizalmat néhány hónapra, hogy aztán lelépjen a színről... A választásokig hátralévő 4-5 hónap alatt érdemi fordulatot végrehajtani nem lehet. De kárt okozni, azt lehet, és lehet súlyosbítani az országot gyötrő bajokat.” Hogy milyeneket? Idézzünk még egy-két érdekes apróságot Orbán Viktortól. Íme: „Az ország gazdasági teljesítőképessége vészesen zsugorodni kezdett, és a nemzeti össztermék három esztendő alatt több mint 20 százalékkal csökkent. Ezalatt a költségvetési hiány mértéke 1,4 milliárd forintról jövőre a legjobb esetben is legalább 330 milliárd forintig fog emelkedni.
És történik mindez úgy, hogy a kormány nem valamely nagy ívű gazdaságpolitikai cél elérése érdekében finanszírozta egy elhibázott gazdaságpolitika mindennapos kiadásait... A kormány elmulasztotta megkezdeni az egészségügyi és a nyugdíjrendszer átalakítását... látnia kellett volna, hogy az ellenzék, de annak legalábbis egy része az ország hosszú távú érdekeitől vezettetve készen állt arra, hogy az elkerülhetetlen, népszerűtlen döntésekért való felelősség egy részében is osztozzon, hiszen nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb meg kell kezdenie valakinek egy új egészségügyi és nyugdíjrendszer alapjainak a megvetését... A kormány elmulasztotta a bankok gyors privatizációját. Ezzel sikerült elérni, hogy a három évvel ezelőtt még jó pénzért eladható bankok mai állapotukban már senkinek sem kellenek.”
Olvasgassunk néha Orbán összegyűjtött műveiből!
A 2002-es kampány üde színfoltja volt az a sorozat, amelyben parodisták segítségével szembesítették az SZDSZ rendezvényein a régi Orbánt az akkorival. Nem csináltak mást, csak ugyanarra a kérdésre vettek egy korábbi meg egy új idézetet tőle, nem vettek el belőle, nem adtak hozzá. Hát ezt azt hiszem bármikor el lehet vele játszani.
Pont jól jön ki, hogy a következőt pont ma tudom csak kirakni:
Azt állítja a Fidesz
friss, EP-választási kampánykiadványában, hogy „Bajnai egy sötét gazdasági ügyben is érintett: az általa akkor vezetett Wallis Rt. vitte csődbe a Hajdú-Bét mezőgazdasági vállalatot, a csőd miatt több száz libatermelő ment tönkre, többen öngyilkosok lettek”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a Hajdú-Bét, az ország egyik legnagyobb baromfifeldolgozója a Wallistól függetlenül már 1998-ban, az orosz válság miatt került a csőd szélére. Akkor szállt be tulajdonosként, négymilliárd forint tőkejuttatással a Wallis Rt., amelynek később, 2000-től Bajnai Gordon lett a vezérigazgatója. Abban az évben és 2001-ben a Hajdú-Bét ismét nyereséges lett, 2003-ban azonban az egész ágazat válságba került, a madárinfluenza és a túltermelés miatt a víziszárnyas-piac összeomlott, a cég nem tudott fizetni beszállítóinak, a libatenyésztőknek. A cég vagyonát értékesítve végül a sok milliárdot hitelező bankok követeléseit kielégítették, de a Wallis befektetése is elúszott. A kistermelőket a kormány csak részben kártalanította, és elterjedt a hír, hogy egy reménytelen helyzetbe került termelő öngyilkos lett. Bajnai politikai színre lépése óta azonban a nagyüzemi hangulatkeltésben sorozatosan több öngyilkost emlegetnek, méghozzá személyesen őt hibáztatva a nehezen dokumentálható tragédiákért. Mindenesetre egy dolog biztos: 2000-ben, a rendszerváltás utáni leggyorsabb gazdasági növekedés évében Magyarországon 3269-en követtek el öngyilkosságot, 2004-ben csak 2550-en, 2008-ban pedig még ennél is kevesebben. De ennek természetesen a Hajdú-Béthez és Bajnaihoz semmi köze.
Egy újabb jobboldali urban legend, jereváni rádió módra.
