Egyre jobban nehezíti a dolgomat a forrásomul szolgáló újság. A cikksorozat eredetileg a nyomtatott verzióban jelenik meg, és csak néhány nappal később kerül fel az online kiadásba. Én onnan szoktam másolni, mert azért ennyit gépelni nem vagyok hajlandó :-) Viszont mostanában rászoktak arra, hogy nem egyben, hanem külön-külön írásként teszik fel a különböző megcáfolt állításokat, több nap eltéréssel, úgy kell összevadászni. Ha ez így folytatódik, lehet, hogy elunom, és (legalábbis itt, ezen a blogon) véget ér a sorozat. Kár lenne, mert tényleg fontosnak tartom, hogy ezek a tények minél több nyilvánosságot kapjanak.
No lássuk:
Azt állítja a Magyar Nemzetben
két, közgazdászként feltüntetett szerző – Istók Ede és Soós Csaba –, hogy el kellene venni a Magyarországon működő bankok profitját. Mint írják, a kereskedelmi bankok esetében ez tavaly elérhette a 700-800 milliárd forintot. „Nem akarunk tippeket adni a majdani kormánynak, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy hasonló méretű megszorításokat vezetnének be a napvilágot látott szakértői elképzelések. Egyszerű összevezetéssel lehetne elintézni a dolgot, ha – ahogyan korábban követeltük – megalakulna a Magyar Bank. Nem lenne szükséges újabb terheket rakni az aktív rétegekre, csak a profitot kellene visszaforgatni a gazdaságba! Akik ellene tesznek a Magyar Banknak, a magyar nép ellen szándékosan, aljas indokból elkövetett bűncselekményt követnek el! Korunk fegyvere a pénz. Leginkább újra divatba jövő formája pedig a készpénz. És ha az emberek úgy döntenek, hogy kézhez veszik, akkor ennek a nemzetrontó rezsimnek órái vannak hátra.”Ezzel szemben a tény az,
hogy amennyiben az emberek valóban úgy döntenének, hogy „kézhez veszik” a készpénzt, akkor nemcsak a nemzetrontó, de bármelyik rezsimnek is vége lesz. Volt már ilyen próbálkozás a történelemben, jó néhányan sikeresen uszították erre a népet, ám természetesen az emberek sosem vehették kézhez a készpénzt, mert ha véletlenül a zsebükbe került volna, mindjárt el is értéktelenedett. Akik pedig ezzel szédítették őket, szigorú diktatúrát vezettek be, és parancsba adták nekik, hogy mihez nyúlhatnak, és mihez nem. Lett is belőle zsidó vagyon széthordása, vagy családi házra, földre is kiterjedő brutális államosítás. A mostani, közgazdászokhoz méltó „követelés” nemzeti jellegét tekintve inkább a nemzetiszocializmushoz látszik közelíteni. De hogy egy pillanatra a konkrétumoknál is időzzem: annak a bizonyos 600-700 milliárd forintos bankprofitnak a legnagyobb tétele éppenséggel egy magyar banké, az OTP-é. Vajon akkor tőle is el fogják kobozni a nyereséget, annak ellenére, hogy magyar? De ha elkobozzák, majd beleteszik egy még magyarabb bankba, akkor attól vajon miért is nem kell megszorítás? Netán abból fogják kipótolni a költségvetési hiányt, hogy ne az emberektől kelljen? Mert ha igen, a következő évben megint ott lesz a hiány, viszont nem lesz profit, amellyel betömhetnék a lyukat. Ráadásul nem marad pénz banki tevékenységre, se magyarra, se nem magyarra, amit magyarul totális pénzügyi csődnek neveznek. Azt a vállalkozások és az emberek csődje fogja követni, akiknek és amelyeknek se hitelük, se bankbetétjük, se pénzük nem lesz. Ilyen egyszerűen gondolkoznak egy úgynevezett polgári napilap szerzői.
Hát ha ilyen közgazdászok fogják alakítani a FIDESZ gazdasági programját, akkor talán még a Gyurcsányt is vissza fogja sírni a nép egy idő után :-)
Azt állítja Balsai István,
a Fidesz országgyűlési képviselője, hogy a többségében veszteséges vagy egyáltalán nem nyereségorientált magyar nagyvállalatok vezetői 60-80 millió forintot keresnek évente, és ehhez járul még a 80 százalékos prémium. Sajtótájékoztatóján Balsai példaként a MÁV Zrt.-t hozta fel, amelynek vezérigazgatója 78,6 millió, prémiummal együtt 145-150 millió forintos évi fizetéssel rendelkezik.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem rendelkezik. Havi bruttó fizetése ugyanis 3,42 millió forint, amit lehet ugyan soknak nevezni, de évente 78,6 millió helyett csak 41 millió 60 ezerre jön ki. Ennek a 80 százaléka prémiumként valóban kiadható ugyan, de abból sem lesz sosem 145-150 millió, legföljebb, ha megszorozzuk kettővel.
Mi több – azaz kevesebb –, a vezérigazgató Gyurcsány volt miniszterelnök felszólítására le is mondott erről a javadalmazásról, úgyhogy maradt neki a havi kétmilliónál kevesebb nettó. Az sem kevés persze, de valószínűleg már nincs is fényévnyire egy felettébb aktív országgyűlési képviselő jövedelmétől.
És bár valószínűleg már a feledés homálya borítja, az Orbán-kormány távozása után a MÁV akkori vezetői 30, 50 és 70 milliós végkielégítést kaptak, a Magyar Fejlesztési Bank vezetője meg pereskedés után 90 milliót. Járai Zsigmond, a Nemzeti Bank elnöke pedig 2004-ben 46 milliós nettó fizetésről számolt be vagyonbevallásában.
Végül ami Balsai képviselőnek azt a megjegyzését illeti, hogy az állami cégek többségükben veszteségesek, nos, a legjobban kereső vezetők vállalataira ez bizony többnyire nem áll. Mert nyereséges a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Posta, a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Villamos Művek Zrt., a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. vagy a Magyar Export-Import Bank Zrt. Is. A többi stimmel.
Azt nem értettem egyébként soha, hogy miért kell még akkor is hamis adatokkal felturbózni, hazugságokkal megspékelni a vádjaikat, ha egyébként az alapsztori felvetésével is kényelmetlen helyzetbe lehetne hozni a megvádolta(ka)t. Az ilyenek teszik teljesen hiteltenné még azt a kritikát is, amiben esetleg igazuk is van (a totális koholmányokról nem is beszélve).
Azt állítja a Magyar Hírlapban
a lehallgatási botránnyal hírbe hozott UD Zrt. biztonsági cég volt tulajdonosa, Horváth József, hogy vállalkozása az oroszoknak állt az útjában, akik a közelmúltban Mol-részvényeket vettek. „A nyílt diplomáciában szokatlan lenne, ha egy ekkora értékű vásárlást nem egyeztettek volna, például amikor a bukott kormányfő éppen a Szurgutnyeftyegaz székhelyén találkozott Putyinnal.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy a bukott kormányfő (ez esetben nem Orbán, hanem Gyurcsány) sosem találkozott Putyinnal a Szurgutnyeftyegaz székhelyén, vagyis Szurgutban. Találkozott vele többször is, ez kétségtelen, de ha azt akarták volna megbeszélni, hogy az orosz olajvállalat hogyan férkőzzön be a Molba, erre bárhol módjuk nyílhatott, nem kellett volna ezért külön elmenniük Szurgutba. A Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgató-helyettesét talán az tévesztette meg, hogy Gyurcsány és Putyin 2007 nyarán Mordvinföldön tárgyalt, Szaranszkban, a finnugor népek fesztiválja alkalmából, a Szurgutnyeftyegaz székhelye pedig Hanti- és Manysiföldön van, ahol szintén élnek rokon, finnugor népek. A két föld közötti távolság azonban ezer kilométerekben mérhető, bár telefonon nyilván a mordvinföldi Szaranszkból is azonnal föl lehetett volna hívni Szurgutot. Mint ahogy Moszkvából vagy Budapestről is. Ezzel az erővel nem lehetne azt feltételezni, hogy egy finnugor olajmulti formálódik?
Amilyen trükkös az a bukott kormányfő és erős barátja, Putyin, aki valójában csak egy hazafias biztonsági céget akart eltávolíttatni a Mol közeléből!
A Magyar Hírlap olvasótábora valószínűleg azért nem gondolt a finnugor olajmulti teóriára, mert többségük mesének tartja a funnugor rokonságot :-)
