Sokadszorra csodálkozom rá arra, hogy kívülről, független szemmel, mennyivel pontosabb látleletet lehet alkotni országunkról, és hogy ez a kép egyre negatívabb. És nem, nem csak a Gyurcsányék ténykedése miatt, sőt, egyre inkább nem amiatt. Egy demokratikusan megválasztott kormányfő, aki (még ha később is, mint ahogy egyesek szerették volna, de) magától lemondott minden hatalomról, és kvázi egyik napról a másikra úgy eltűnt, mintha itt se lett volna (bár mondjuk egykori elődjével szemben ő legalább bejár a parlamentbe gombot nyomogatni a leghátsó sorban), bármennyire is bénázott esetleg, nem igazán rontja hosszútávon az ország hírnevét, ilyen bármelyik demokráciában megeshet. De ha az terjed el, hogy ez egy olyan ország, ahol a szélsőjobb egyre akadálytalanabbul nyer teret, ahol lassan már életveszélyes dolog egyes kisebbségekhez tartozni, és hogy ez ellen nincs összefogás a demokratikus erők között, hát ez már komolyabb bélyeget nyom a homlokunkra, olyat, amivel akár ki is iratkozhatunk a demokratikus országok közül.
És ez szégyen. Így azt a cikket, ami rávett ennek a posztnak a megírására, kivételesen nem vesézem ki, nem idézgetek belőle kommentárok kíséretében, csak belinkelem.
Tessék elolvasni az egészet, és mélyedjen magába mindenki, hogy mégis hol ronthattuk el? A jó hírünk, ami a rendszerváltást követően kialakult rólunk nyugaton, és főleg Németországban, az hova lett?