Az év elején két, cigányokhoz kapcsolható bűnügy is országos visszhangot kapott. Az egyikben gyilkosok voltak, a másikban áldozatok. Az egyikben az egész ország ellenük fordult, a másikban meg... Nos, nagyon sokan akkor is, és ez igen sokat elmond a cigányság megítéléséről.
Mind a két esetnek van utóélete.
Az elsőről alig pár hónap alatt film készült. Hogy milyen? Ezt írta a filmkritikus:
A Szíven szúrt ország roham tempóban elkészített, beszélőfejes riportfilm egy rendkívül kínos jelenettel. Ilyet minden héten látni a kereskedelmi tévékben öt-nyolc percben. Mit akart Kálomista elérni ezzel? Emléket állítani? Nem. Felpiszkálni a figyelmet és politizálni? Inkább.
A Cozma-gyilkosság az ő elbeszélésében egy magyarság ellen a cigányok által elkövetett tett volt, nem rendkívüli, hanem szokásos. Kálomista újra ügyet akart csinálni belőle, és ilyen szempontból Michael Moore-os úton jár, viszont sokkal kevesebb forgatás és utánajárás után született meg a Szíven szúrt ország, és elsősorban az érzelmekre hat a sok síró csapattárssal, rajongókkal és az apával, míg filmként nincs rendesen összerakva. Közben készül a második rész, ami a nyomozati szakaszt mutatja majd meg.
Már a cím is aggasztó. A nemzettestet ért támadásról lenne itt szó, tényleg? Cozmát azért ölték meg, mert a cigányok ilyenek? Minden cigány csak gyilkolni tud? Kálomista szerint fontosabb az ügy szempontjából, hogy cigányok voltak az elkövetők, mint hogy bűnözők.
Készült volna dokumentumfilm akkor is, ha egy magyar szúr? Ez a legfontosabb kérdés.
Az általam vastag betűvel kiemelt részben van a lényeg: Minden jóérzésű ember elítéli a gyilkosokat. Ráadásul ha egy országosan ismert példakép az áldozat, egy világklasszis, akkor az nem csak a közvetlen rokonok, ismerősök számára fájdalmas. Mint kiderült, a gyilkosok egy maffia tagjai voltak, akiknek már rég börtönben volna a helyük, és lehet, ha a rendőrség korábban kevésbé korrupt, és hanyag alaposabb lett volna, erre a tragédiára se került volna sor. Ezek tények, ezen nincs is vita. De az számomra elfogadhatatlan továbbra is, hogy az egyes gazfickók tettét kivetítsük minden hasonló bőrszínű emberre. Az meg különösen szomorú számomra, hogy ebben a bűnbakképzésben rengeteg pénzzel és munkával általam egyébként kedvelt és tisztelt emberek is részt vesznek.
A második eset utóélete, amikor a cigányok nem elkövetők, hanem áldozatok voltak, még elkeserítőbb képet mutat rólunk. Mert ha a gyilkosok iránti megvetésünket és indulatunkat másokra is kivetítjük, az nem helyes, de azért még némileg érthető, és megmagyarázható reakció. De hogy egy kisgyerek és édesapja brutális megölése kapcsán is csak a nemzetiségükhöz tapadt negatív sztereotípiák kerülnek szinte csak elő, és alig akad olyasvalaki, aki ne tenne hozzá egy "de..." szócskát a gyilkosok elítélése mellé (ha egyáltalán elítéli őket)...
A rendőrség egyik esetben sem volt a helyzet magaslatán. A Cozma ügyben is sok hibát vétettek, de ott legalább megvannak a tettesek, lehet tudni, hogy nem fogják megúszni. A tatárszentgyörgyi esetben viszont egy ideig még azt se akarták a hatóságok elismerni, hogy gyilkosság történt.
A helyszínelés során vétett eljárási hibákról, szabálytalanságokról, hanyagságokról, a hatóságok kelletlenkedő hozzáállásáról a TASZ készített más szervezetekkel összefogva árnyékjelentést néhány napja. A 12 oldalas irományt sietősek vagy olvasni nem szeretők számára jól összefoglalja az alábbi riport:
A jelentést készítő civil szervezetek ajánlásai a hatóságok felé:
1. A hatóságok több tekintetben jogszabálysértő eljárása után elvárjuk, hogy az ügy kapcsán utólag indított fegyelmi eljárások eredményei kerüljenek nyilvánosságra, a hatóságok tegyék egyértelművé, hogy milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy az elkövetett rendkívül súlyos szakmai és eljárási hibák okait feltárják, és megvalósítóit felelősségre vonják. Nyújtsanak továbbá információt arra vonatkozóan is, hogy az elrendelt egyéb intézkedések (pl.: továbbképzés szervezése a mentésirányítóknak a bejelentőkkel való hatékonyabb kommunikáció érdekében, kötelező képzés a halottvizsgálatot végzőknek) tekintetében milyen lépések történtek.
2. Elvárjuk, hogy a lakosság érdemi és tényszerű tájékoztatást kapjon az eset körülményeiről, a lehetséges elkövetői körről. A rendőrség alakítson ki egy világos elkövetői profilt és azt hozza nyilvánosságra annak érdekében, hogy a lakosságot is be tudja vonni az elkövetők mihamarabbi kézrekerítésébe.
3. Elvárjuk, hogy a nyomozás során a rendőrség ne zárja ki, hanem vegye figyelembe a rasszista, roma ellenes indíték valószínűségét. A rendőrség ismerje meg és a nyomozás során használja a rasszista indíttatású bűncselekmények felderítéséhez kapcsolódó nemzetközi alapelveket, protokollokat, jó tapasztalatokat, melyek összefoglalását a Jelentés melléklete tartalmazza. Elvárjuk, hogy a rendőrség, a nemzetközi alapelvek alapján a rasszista indíttatású bűncselekmények vizsgálatára megfelelő eljárásrendet dolgozzon ki, és azt nyomozásai során alkalmazza.
Mit lehet még ehhez hozzátenni? Talán azt, hogy olvassa el mindenki a jelentés mellékletét a rasszista indíttatású bűncselekményekhez kapcsolódó nemzetközi alapelvekről, jó tapasztalatokról (utolsó két oldal), hogy lássuk, lehetne ezt az ügyet másképp is kezelni...
