Ha a két legnagyobb párt közül az egyikről megjelenik valami kínos, leleplező anyag, akkor mennyi idő telik el az ellencsapásig? Ez az utóbbi hetek játéka.
A Kubatov videóra a válasz igen hamar megérkezett, vicces fénytörésbe állítva Lendvai Ildikó felháborodását, most pedig az angyalfold.blog.hu-nak köszönhetően Szanyi kapitány, a szólásszabadság bajnoka került némi önellentmondásba. Tiborunk (aki az első fordulóban az utolsó pillanatig az első helyen állt, és csak akkor csúszott vissza pár száz szavazattal, amikor a végén hozzáadták a kampánycsend-hosszabbító szavazókör adatait is) napok óta azon háborog, hogy hát milyen demokrácia már az, ahol az átjelentkezők dönthetik el egy mandátum sorsát, és jobbikos, fideszes ármányt sejtet a háttérben. Bár ez utóbbiban valószínűleg nincs igaza, pechesnek azért lehet mondani, így az ember már majdnem megsajnálja, de ez a kicsi együttérzés pillanatok alatt elillan, amikor meghallgatja, hogy miket mondott ő (még az első forduló előtt) a kampánycsapatának, utasításként:
Mindenkit, akit csak ismerünk nem csak szavazásra kell buzdítanunk … hanem azt kell mondani mindenkinek, hogy szóljon a testvérének, a rokonának, a barátainak, hogy még Budapesten belül is, hogyha teheti kérje át magát a XIII. kerületbe, feltéve, hogy MSZP szavazóról beszélünk. Annyit kell mondani, hogy aki teheti ne Zuglóban, ne Ferencvárosban, ne Karcagon, ne Zalaegerszegen, hanem a XIII. kerületben szavazzon, főleg ha megbízható ismerősről van szó. Tehát nem általában szólógatunk, hanem akiről feltételezzük, hogy van az ismeretségi körében szintén baloldali szavazó.
És akkor még csodálkozik valaki, hogy milliós nagyságrendben pártoltak el a szavazók tőlük, és hogy körberöhögik őket, ha magukat tartják a demokrácia egyetlen védőjének kishazánkban.
Totális erkölcsi és személyi megújulás. Ez az egy út van az MSZP előtt, vagy hamarosan az SZDSZ sorsára jut.
