Most, amikor Kósa és Szijjártó rémhírterjesztő, felelőtlenül közveszélyes mondatai a nemlétező államcsődről lassan már nem csak a forintot, hanem a zlotyit meg dollárt megrengetik, egy kicsit elsikkadni látszik az a momentum, hogy a honvédség rapid lefejezésének részeként a katonai elhárítás helyettes vezetőjévé az UD Zrt. egyik korábbi vezetőjét, a karrierjét a III/III-as ügyosztály tartótisztjeként leendő SZDSZ-es és MDF-esek megfigyelésével kezdő, viszont katonai tapasztalatokkal nem rendelkező Horváth Józsefet nevezik ki.

A hozzá kapcsolódó megfigyelési ügy idején a Magyar Nemzeti Polipról Karácsony Ágnes írt cikksorozatot (1. 2. 3. 4.). Egy-két részlet:

Állítólag véletlenül került Fidesz-közelbe, még a Horn-kormány idején. Ugyanis az NBH őt delegálta egy „nemzetbiztonsági koordinációs tanácsba”, ahol megismerkedett Szabó Gáborral, aki meg a hírszerzést, tehát az Információs Hivatalt képviselte a testületben. Összebarátkoztak. Szabóra talán már kevesen emlékeznek: édesapja a „kékfényes” Szabó László volt, ő maga pedig Kövér László barátja. Később kabinetfőnöke is lett a fideszes „titokminiszternek”. És nem utolsósorban: amikor a Fidesz hatalomra került, vélhetően Szabó Gábor egyengette Horváth útját az NBH műveleti főigazgató-helyettesi posztjáig.

Mindenesetre senki sem csodálkozott a Cégnél azon, hogy Horváth századosból hirtelen dandártábornok lett. Kellett a magas rang a „védelmi pozícióhoz”. Csakhogy Horváth „túl gyorsan nőtt túl nagyra”, összezavarta a hatalom, „még egy villanyszerelőt is képes volt leparancsolni a létráról, ha nem öltönyben madzagolt”.

Másfelől – NBH-s szaknyelven szólva – „kiszorította” a Cégtől azokat, akikről úgy gondolta, másként gondolkodnak. S bár beszélgetőtársaink hajlanak arra, hogy az Orbán Viktor által kirobbantott ’98-as „megfigyelési botrány” mozgatói mögött is a Szabó– Horváth-féle kört sejtsék, mi azért kerülnénk ezt az utat.

„Kövér László mindig fontosnak tartotta a barátságokat. Minden esetben lesöpörte, amikor valaki Horváth Józsit támadta III/III-as múltja miatt. Tényleg a bizalmasa lehetett. Akkor sem hagyta cserben Józsit, amikor a 2002-es hatalomváltáskor nyugdíjazták az NBH-nál, és távoznia kellett onnan. Kapóra jött Tóth Jani cége, ahova Józsi betársult. Kövér vélhetően odacselezte őket az OTP-hez biztonságvédelmi cégként.”

De mi derülhet ki pusztán azokból a hanganyagokból, amelyeket Répássyék a sajtó elé tártak?

Kövér egyik alkalommal a Polgárok Házába hívja Horváthot, bemondja a Visi Imre utcai címet. Horváth ezen meglepődik. Zavarát jól hallható felnevetés kíséri: „Jó, tudom.” Miről árulkodik ez egy szakértő szerint? „Horváth csodálkozó nevetése kifejezheti: számára nem ismeretlen a helyszín. Nem is érti, miért diktálja neki Kövér a címet” – mondja Kálmán László nyelvész.

Máskor Kövér a Szentkirályi utcába invitálja Horváthot, mire ő megkérdi: „Újra visszaköltöztél?” Párbeszédükből akkor vonható le bármiféle következtetés, ha tudjuk: a Fidesz 2006 nyarán költözött át a Szentkirályi utcából a Polgárok Házába, s onnan vissza idén augusztusban. Vagyis az UD Zrt. vezetője – feltehetőleg – már korábban is látogathatta Kövér Lászlót „a Szentkirályiban”. Hogy mindez csak spekuláció? Meglehet.

De pörgessünk le egy harmadik felvételt is. Kövér „kerestél” felütéssel visszahívja Horváthot, aki időpontot kér régi főnökétől, hogy „pár dologról referáljon neki”. „Józsi, örömmel, egy probléma van, kint vagyok Erdélyben. [...] Kampányolok.” Mivel az NBH januártól augusztusig hallgatta le az UD vezetőinek telefonjait, könnyű „belőni” a dialógus időpontját. A romániai önkormányzati választás idejére eshetett, májusra. Kövér az ottani Magyar Polgári Párt mellett kampányolt.

Nyilván lényegesebb kérdés: miről akart „referálni”, vagyis jelenteni Kövérnek az UD vezetője?

Végül is ezzel a kinevezéssel valószínűleg nem változik semmi. Horváth eddig is Kövérnek jelentett, és valószínűleg ezután is neki fog.