A gyereknek ma tanításmentes napja volt, így egyértelmű, hogy megragadtuk a lehetőséget, amit a TV2 a Facebook-on ajánlott fel: elmentünk megnézni a Megasztár első élőadásának főpróbáját.
A kiscsaj még sose járt tévéfelvételen, így nagyon izgult. Azt hittük, jó buli lesz.
Hát majdnem.
Délelőtt 10-re kellett kimenni Káposztás-külsőre. Ott is voltunk a megbeszélt időben többszázad magunkkal, és elkezdtünk várni. Aztán ugyanazzal a lendülettel folytattuk vagy egy órán át kint, a stúdió épülete előtt, minden információ nélkül. Senkinek nem jutott eszébe, hogy közölje, mi is a csúszás oka, és legfőképp, hogy meddig fog tartani. Még jó, hogy legalább szép idő volt.
11 után már majdnem feladtam, mert konkrét kérdésre se tudtak választ adni a futtában elkapott helyi erők, amikor végre elkezdtek beengedni minket. Úgy 2-300-an voltunk, egy nagyobb színházban már csak félháznak számítottunk volna, mégis, vagy 50 percbe tellett, míg a kaputól eljutottunk a helyünkig. Hogy miért? Mert pl. nem jutott eszükbe az előző órában, hogy közöljék, műanyag palackot, táskát, miegymást bevinni tilos (attól tehát meg kellet szabadulni, ruhatár, vagy vissza a több száz méterre álló autóhoz), és csak kis csoportokban, jó nagy időközökben mehetett be a közönség. Egy kissé túlzásba vitték a biztonságot.
Valamivel több, mint három órát tudtunk erre a programra rászánni, így elég érzékenyen érintett minket, hogy kevesebb, mint a felét tudtuk csak azzal tölteni, amiért végül is odamentünk. Én elfogadom, hogy egy ilyen bonyolult technikai és logisztikai projektnél, mint egy élő tévéshow, lehetnek okok a csúszásra, nem is ezzel volt nekem bajom, hanem azzal, hogy a közönséggel vagy nem törődött senki (amíg vártunk), vagy túl sokat is, mindenkit potenciális rendzavaróként kezelve (a beeresztésnél). Nagyobb rugalmassággal és odafigyeléssel simán elérhették volna, hogy kevesebbet kelljen álldogálnunk, és hogy ne tűnjön el a rajongók lelkesedése. így viszont maradt a rossz szájíz, és a fejetlenség érzete.
De legalább az jó volt, amikor már végre bent ülhettünk, és nagy nehezen elkezdődött a próba. A látványra most már nem igazán lehet panasz. Mint ahogy a képeken is látható, nyoma sem volt a selejtezők vidéki kultúrház feelingjének. Az a cég, amelyik az intelligens lámpákat szállította, jó félévet fog zárni, az ziher.
Az új Csillagdal is bejött. Kicsit sablonos, de legalább dögös, pláne az eddigi négy széria győzteseinek az előadásában. Még tizedszerre se volt unalmas, és ez jó jel. A döcögős szervezés ellenére kezdem úgy érezni, hogy be fog jönni a jóslatom színvonalra vonatkozó fele.
Ui: Már javában bennejártunk a próbában, amikor Tilla bejelentette, hogy fotózni, videózni tilos (érdekes módon a biztonsági őröknek csak a műanyag palackokra terjedt ki a figyelme, erre nem, pedig jól láthatóan vittem be a fényképezőgépet). Utána már nem is fotóztam, de előtte igen. Gondolkodtam rajta, hogy ezeket a képeket közzé tegyem -e, de úgy döntöttem, hogy nincs semmi titkos infó rajta, már a Csillagdal is hallható volt már rádióban, szóval ezúttal bevállalom a kalózkodást, nem hinném, hogy ártanék vele.
