A Kettős Mérce akciója (amelyhez másfél héttel ezelőtti posztom után talán nem meglepő, hogy csatlakozom) egy régi, nekem címzett kommentet juttat az eszembe.

2009 márciusában Tom Bobb (akinek - természetesen mindmáig működő - blogjában általában két fő témája van, a cigányok és holokauszt-relativizálás) ezt írta nekem:

Magyarországon nincsen szólásszabadság, és nincsenek olyan jogok, melyekkel nemtetszésünket, politikai meggyőződésünket hangot adhatnánk. Ez tény.

(...)

Nem akarok jós lenni, de fél éven belül a te blogod még üzemelni fog, az enyém nem. A te blogodon éltetni fogod a diktatúrát, az én blogom nem frissül, eltűnik.
Te "szabad" embernek fogod mondani magad, én vagy elhagyom az országot, vagy elhallgattatnak.

Jót mosolyogtam ezen, hisz az égvilágon semmi alapja nem volt a rettegésnek: se törvény nem volt az ellenzéki, akár szélsőséges hangok elhallgattatására, se  komoly akarat (még a kurucot se sikerült elhallgattatniuk, pedig nem csak a gyűlöletkeltésük adott volna rá okot). Diktatúrát kiabált boldog-boldogtalan, a legmocskosabb jelzőkkel illették az ország vezetőit a legnagyobb nyilvánosság előtt, és nem esett le nekik, hogy pont ezt nem tehetnék többek között, ha valóban diktatúra lett volna akkoriban.

De nem volt az, a "demokratikusan választott, ámde a hatalomtól átitatott, őrült diktátor", ahogy Tom  Gyurcsányt nevezte, alig pár héttel később simán lemondott a posztjáról, és pártja alig egy év múlva épphogy meg tudta tartani második helyét a rendes idejében megtartott választáson, messze lemaradva a kétharmados győzelmet arató korábbi ellenzéktől.

Akkor eszembe se jutott, hogy azzal vágjak vissza: inkább nekem kéne tartanom az elkerülhetetlennek látszó kormányváltástól, mert nekem van nagyobb esélyem a betiltásra. Tartottam a FIDESZ kétharmadától, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy olyan lépéseket fog tenni, mint amilyeneknek most tanúi vagyunk. Végig abban reménykedtem még a választás első fordulója után is (az előző Orbán kormány alatt tapasztaltakból és a józan észből kiindulva), hogy oké, mindent megtesznek a hatalomra jutásért, és ha sikerül, akkor mindent el is foglalnak, megy majd az izmozás, a szájkarate, az elszámoltatás, retorikailag ömleni fog a pátoszos giccs, de a háttérben összességében józanak maradnak, mind a gazdaság, mind a demokrácia szempontjából.

Hát nem úgy tűnik, hogy ez bejött volna.

Majdnem minden, amit az elmúlt hónapokban tettek, arról tanúskodik, hogy a nyolc év ellenzékiség teljesen taccsra tette a józan ítélőképességüket. Ami pl. a nyugdíjakkal történik, az annyira képtelen dolog számomra, hogy el se tudtam volna ilyet képzelni korábban.

És lényegében ilyen a médiatörvény-tervezet is.

Minden eddigi kormányzat manipulálta kisebb-nagyobb mértékben a sajtót, leginkább a pozitív megkülönböztetés eszközével (bár volt példa negatív túlkapásokra is, lásd a Magyar Nemzet Szilvássy miniszter után kutakodó újságíróinak nemzetbiztonsági zaklatását, vagy Juszt lapjának hamis vádakkal tönkretételét az előző Orbán kormány által), de arra eddig senki sem vetemedett, hogy törvényi szinten korlátozza a sajtószabadságot, márpedig most épp ez van folyamatban, olyan, bármire ráhúzható gumiparagrafusok meghozatalával, amelyekkel szinte bármilyen sajtóterméket bármikor ellehetetleníttethetnek vagy betilthatnak.

Most még úgy néz ki (a dolgok jelen állása szerint), hogy az ilyen blogok, mint az enyém, nincsenek veszélyben. Még. Ha mégis, akkor mi, bloggerek könnyen átköltözünk egy külföldi szerverre, ha akarunk. De egy komplett szerkesztőségnek megélhetést adó nyomtatott újságnál vagy rádiónál ez már nem ilyen egyszerű. Nem vagyunk újságírók, de azért annyira nem is áll tőlük távol a tevékenységünk, így mint sajtószabadságban hívő magyar állampolgár, aki a vélemények háborítatlan sokszínűségét a demokrácia egyik legfontosabb alappillérjének tartja, természetes, hogy szolidaritást vállalok velük.

Mi nem azért írunk, mert ezzel pénzt keresnénk, a célunk csupán az, hogy hallassuk a hangunkat. Hallassuk, mert hiszünk a véleményben, annak szabadságában és a véleménycsere fontosságában. A parlament előtt álló médiaalkotmány ellenben nem tágítja, hanem csökkenti a szólásszabadság kereteit, mind direkt, mind indirekt módon nyomást gyakorol a médiára. Nekünk ez nem tetszik, ezért nemet mondunk a médiaalkotmányra!

Ha egyetértesz, csatlakozz Facebook-oldalunkhoz!

Várunk minden blogot, médiumot, civil szervezetet, hogy csatlakozzon a mozgalmunkhoz, rakja ki honlapjára ezt a felhívást és a linkjét rakja fel Facebook-oldalunkra.