Kaptam egy levelet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól. Egy csúsztatásokkal teli, cinikus hangvételű levelet.

Rögtön az első bekezdésben ezzel nyitnak:

Ön is, mint minden magánnyugdíj-pénztári tag, szabadon eldöntheti, hogy miképp alapozza meg a jövőbeni nyugdíjellátását.

Szabadon, persze. Csak épp a maradást minden lehetséges adminisztratív eszközzel megnehezítik (miközben a valóban aktív cselekvéshez, vagyis az átlépéshez semmit nem kell tennem), ráadásul ha maradok, akkor összességében ugyanannyit vonnak el tőlem, de csak a töredéke megy valóban a nyugdíjamra, a többsége meg belehullik a nagy, közös semmibe.

Az első húzás ebből zseniális (már az ő szemszögükből nézve), a második meg kimondottan aljas.

Zseniális, mert az emberek nemtörődömségére, lustaságára, hozzá nem értésére, hivatali ügyintézéstől való tartózkodására épít. Fico is megpróbálkozott anno a nyugdíjpénztárak visszaállamosításával, de ő (Orbánhoz képest) egy korrekt demokrata volt, nem trükközött ilyesmivel, ott annak kellett aktívan cselekednie, aki változtatni akart a helyzetén.

És nem trükközött Fico azzal sem, hogy nem nyilvánította szinte társadalomromboló, destruktív bűnözőnek azt, aki mégis a magánnyugdíjpénztár-tag kívánt maradni, és nem büntette azzal, hogy elvette a majdani nyugdíja nagy részét.

Ha ez a kitétel nem volna, vagyis ha az lenne (valóban szabad) választás kérdése, hogy az összes nyugdíjelőlegem egy magánnyugdíjpénztárba menjen -e az eddigi vegyes rendszer helyett, egy percig sem gondolkodnék. De ez az (újra csak azt tudom mondani, hogy) aljas, és hitem szerint teljesen alkotmányellenes lépés, miszerint ugyanannyi pénzt vonnak le utánam, mint az állami nyugdíjpénztártagok után, de csak a töredéke mehet valóban a nyugdíjamra, lehet, hogy a sarokba szorít. Mert nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő, mikor lesz kormányváltás, ami reményt ad ennek az igazságtalan rendszernek a helyretételére, ha egyáltalán hajlandó lesz az új (akár szoci, akár másmilyen színű) kormány ehhez hozzányúlni.

Elvileg persze van segítségem a döntésben, hisz a levélhez egy GYIK is jár, vagyis kérdésekbe szedve próbálnak információt nyújtani, de ez inkább kampány az átlépés mellett, mint korrekt információ-forrás, tele ilyen, és ehhez hasonló megfogalmazásokkal:

Amennyiben Ön megtartja magánnyugdíjpénztári tagságát, lényegesen rosszabul jár.

Naná, tettek róla, hogy így legyen.

A pénztártagság fenntartása minden életkorban és bármely jövedelmi szint felett mellett kockázatos, és nagy valószínűséggel kedvezőtlen döntés.

Ez nem igaz. A nyugdíj közelében járó magas jövedelműek számára jobb maradni.

- Érdemes -e az öröklés lehetősége miatt a pénztártagság fenntartását választanom?

- Nem.

Miért is? Eddig megjelölhettem, hogy melyik hozzátartozóm örökölheti meg a pénzem (tehát akár a gyerekem is lehetett a kedvezményezett) , és egy összegben is felvehette azt, ha ahhoz volt kedve, most viszont csak az özvegyem kaphatja meg a pénzt (ha túlélt), és csak járadék vagy nyugdíj formájában.

Szóval gondolkodom még egy kicsit ezen. Addig is csak azt tudom ajánlani minden sorstársamnak: lehetőleg ne csak ez a levél legyen az egyetlen mankója a döntésben, mert ha csak erre támaszkodik - amilyen féloldalas - még orra is bukhat.