150 éve indult be az a vasútvonal, ami a Balatont és az Adriát köti össze a magyar fővárossal, hisz a magyar nyaralóknak nem csak most ez a két kedvenc célpontja, hanem már akkor is az volt. Ennek kapcsán a balatoni vasútállomásokon kisebb kiállítás látható. Az alábbi korabeli plakátot is ott fotóztam:

Keltezést nem találtam, így nem tudom, hogy mikor készült, a vonal átadásakor vagy csak évtizedekkel később, de mindegy is: ami leolvasható róla, az nem túl hízelgő a MÁV számára egyik esetben sem.

Budapest-Siófok csak 110 perc, olvasható rajta, ami nekem gyanúsan kevésnek tűnt. Megkérdeztem hát Elvirát, hogy mennyi a menetidő most, és beigazolódott a sejtésem.

A Budapestről induló közel 30 vonatból mindössze 4 teszi meg ezt a 115 km-es utat gyorsabban, mint anno a képen látható gőzös, és a leggyorsabb is mindössze 10 perccel nyerné meg a képzeletbeli versenyt, a több mint száz évvel ezelőtti vetélytárssal szemben. A jellemző menetidő bizony még mindig a plakáton láthatóval azonos (+- 5 perc), de a vonatok harmadán több, mint két órát kell zötykölődni az Ezüstpartig, vagyis jóval rosszabb a helyzet, mint a Monarchia idejében (összehasonlításképp: az osztrák vasútnál egy hasonló - sőt, valamivel nagyobb - táv legyűréséhez mindössze 71 percet kell feláldoznunk az életünkből).

Csak látszólagosan jobb a helyzet, ha a másik adatot nézzük. Balatonfüred 170 perc. Ez a mai viszonyok között szinte mindig megvan gyorsabban, akár 20 perccel is.

Már ha egyenesen odatartunk.

Ugyanis a plakáton az szerepel, hogy Siófokon át, vagyis egy min. 40 km-es kerülővel, és vélhetőleg átszállással. Ezt a mai viszonyokra elég nehéz lenne átültetni, mert Siófok és Füred között jelenleg nincs közvetlen vasúti összeköttetés (közbevetve: Miért nincs? Miért nem lehet körbevonatozni a Balatont?), de sejthető, hogy virtuális versenyünkben így már valószínűleg Ferenc József kortársa nyerne újfent.

A vasúti technika természetesen sokat fejlődött az elmúlt 100 évben, csak valahogy mi kimaradtunk belőle. És most nem a 300 km/h körüli sebességgel száguldó vonatokra célzok, melyek egyikén, a francia TGV-n már közel 20 évvel ezelőtt volt alkalmam utazni, hanem az olyan hétköznapi példákra, mint a fentebbi osztrák. Persze már nálunk is csak a nosztalgiavonatokat húzza gőzös, meg néhány kisebb helyet kivéve már mindenhol számítógép nyomja a jegyet, de összességében mintha inkább visszafele fejlődtünk volna.

Pedig valaha ezen a téren (is) a világ élvonalához tartoztunk.