Az ember néha átértékel dolgokat.
Itt van pl. Pálfy G. István, aki az első médiaháború egyik főtisztje volt Híradó főszerkesztői beosztásban. A fiatalabbak kedvéért: akkor még nem voltak se kertévék, se internet, a köztévé volt "A" tévé, az elsődleges, és sokak számára egyetlen hírforrás. Az akkori Híradóból olyan "gigászok" nőttek ki, mint a manapság az ECHO TV-t erősítő Liebmann Katalin, aki a kisgazdák válasza lett egy későbbi ciklusban a Selmeczi Gabriella jelentette kihívásra (mind külső, mind szellemi értékek terén komoly riválisnak bizonyult), a tévéostrom vandáljait a Hír TV-ben hős forradalmárként aposztrofáló Császár Attila, vagy a Magyar Hírlap jelenlegi főszerkesztője, Stefka István, akinek legendásan túlzó, echte talpnyaló kormánypártisága ihlette az azóta már bevett jelzővé vált bérborz kifejezést.
A fene gondolta volna, hogy egy ilyen szupercsapat egykori vezetőjének nem tetszik a rendszer. Mármint a mostani. És ennek hangot is ad, sőt a Rákosi korszakhoz hasonlítja.
Mit mondjak, érnek még meglepetések.
Olyannyira, hogy nem csak én lepődtem meg, hanem még a riporter, Szénási Sándor is, hisz így kezdi az interjút:
– A kilencvenes évek elején én az általad is képviselt jobboldaltól féltettem az új demokráciát, amelyet már te is féltesz – ugyancsak a jobboldaltól. Ez bizarr. Valaki vagy valami nagyon megváltozott. Te, vagy pedig a jobboldal?
– Nem tartozom azok közé, akik azt mondják, hogy mindig és mindenben igazuk volt, de hadd legyek annyira önérzetes és igazságos a múlttal szemben, hogy azt mondjam: az a jobboldal nem ez a jobboldal.
Persze, lehet, hogy csak a sértettség beszél Pálfy G.-ből, hisz elképzelhető, hogy csak úgy járt, mint Sugár kollega: lehet, bejelentkezett ő is melóért, csak már nem kellett. Persze az is előfordulhat, hogy komolyan gondolja, amiket mond. Ki tudja. De bármelyik verzió is igaz (mindenkinek jobb lenne, ha az utóbbi), mindenképp elgondolkodtató, amit a jobboldali értelmiségről mond:
- ...azt írod, hogy a legfájdalmasabb számodra azoknak a jobboldali, konzervatív, amúgy feddhetetlen tisztességű embereknek a hallgatása, akik ott vannak a Fideszben vagy körülötte. Õk miért nem szólalnak meg?
– Az ember hallgat, mert fél. Hallgat, mert az egzisztenciáját félti. Hallgat, mert úgy kényelmes. Hallgat, mert tőle még nem vettek el semmit. Ezek lehetnek az első, indulatos válaszok. De ha végignézem az igazán gondolkodó jobboldali személyiségeket, egyikre sem tartom igaznak ezt a gyávaságot. Szerintem az a helyzet – ami legalább ennyire szomorú –, hogy jónak tartják azt, ami van.
– Hogy tarthatják jónak azt, aminek az ellenkezőjében hittek eddig?
– Mert annyira kiábrándultak a baloldalból, hogy szívesen ábrándultak be a Fideszbe. Azt mondják, hogy ami itt folyik, még mindig jobb, mint ami volt. Csak hát a baloldal, minden hibája ellenére, odáig sose jutott, hogy a jogállamot szétzilálja.
– Négyszemközt mit mondanak neked?
– Nemigen mondanak semmit. Ma az a helyzet, hogy ha nem akarsz valakivel életre-halálra összeveszni, jobb, ha nem erőlteted a vitát. Jobb barátságosan hallgatni. Na, ez az, ami megint csak a kora gyerekkorom felnőttvilágára emlékeztet. A kilencvenes évekkel kezdted ezt a beszélgetést. Én már szégyellem az akkori düheimet, és bánom, hogy annyira megosztottuk magunkat. Itt az eredménye. Kétféle úton jártunk, és ketten kétféleképpen tévesztettük el az utat.
Nem vitatkozva vele, én bedobnék egy újabb szempontot is:
Két kanadai pszichológus vizsgálatából különös - bár elsőre szinte érthetőnek látszó - dolog derült ki a lóverseny szerelmeseiről, a megrögzött lovisokról: közvetlenül azután, hogy fogadást kötöttek valamelyik lóra, sokkal jobban bíznak a ló nyerési esélyeiben, mint a fogadás megkötése előtt. Természetesen időközben mit sem változtak a ló esélyei. A ló ugyanaz, és ugyanazon a pályán indul, a lóversenytér is ugyanaz, a fogadók fejében azonban a fogadás megkötésének pillanatában jelentősen megnő a siker esélye. Ha belegondolunk, egy kissé rejtélyes, hogy miért. Elárulom, hogy a ló értékelésben a fogadással bekövetkező drámai változás a társadalmi befolyásolás egyik gyakran használt fegyverével függ össze. A többi hatófegyverhez hasonlóan, ez is mélyen gyökeredzik a gondolkodásunkban, nyugodt erőként irányítja cselekedeteinket. Egész egyszerűen arról van szó, hogy szeretünk úgy viselkedni, hogy újabb cselekedeteink a korábbiak következményei legyenek (és annak is tűnjenek). Ha egyszer kiválasztottunk valamit, állást foglaltunk valami mellett, személyes és interperszonális nyomás nehezedik ránk, hogy kitartsunk amellett, ami mellett elköteleztük magunkat. E nyomás hatására olyan módon reagálunk, hogy viselkedésünk igazolja korábbi döntésünket. Egyszerűen meggyőzzük magunkat arról, hogy jól választottunk, és ettől kétségkívül jobban is érezzük magunkat.
A fenti részlet Robert B. Cialdini: Hatás - A befolyásolás pszichológiája c. könyvéből származik. Igen, az elköteleződés komoly kapocs tud lenni, pláne, ha egy olyan cipollai módon szuggesztív személyiség az alanya, mint Orbán Viktor. Épp ezért nem csodálom, hogy sokan minden cikk-cakk-ja ellenére istenítik.
De lassan itt volna az ideje a kijózanodásnak.
Nem könnyű dolog ez, elismerem. Ha nem is ilyen intenzíven, de magam is átestem rajta sok baloldali és liberális sorstársammal együtt pár évvel ezelőtt, amikor kiderült, Gyurcsány nem érdemelte ki a kapott bizalmat (nem Őszödért, hanem azért, amit utána csinált, pontosabban nem csinált). Fletó kezét elengedte a korábban őt támogató réteg, és nem is nagyon hajlandó újra felemelni őt, mert az őt ért, sokszor hazug, karaktergyilkos vádakat nem figyelembe véve is érdemtelenné vált rá. A DK közvélemény-kutatásokban elért 3-4 %-a egész pontosan kijelöli az ő helyét.
Viszont ugyanerre a pontra az ország érdekében lassan el kéne jutnia az Orbánt támogató tömegeknek is. Az elköteleződés mértéke nagyobb, de a demokrácia rombolásáé is, tehát akinek ez utóbbi valaha is számított, annak most már el kellett jutnia addig, hogy kevésnek érezze azt, hogy "elmúltnyócév" és "gyurcsányahibás".
Mint az interjú mutatja, a Mellár, Chickán -féle, számokból élő közgazdászok után most már a jobboldali értelmiség más képviselői is kezdik felismerni, hogy (visszatérve Cialdini példájához) rossz lóra tettek. Már csak az kéne, hogy legyen más ló is (mind a jobb, mind a ballib oldalon).
Mert azzal sokat nem érünk, ha idővel 90% lesz a pártot választani nem tudók aránya.