Azon dolgozunk, hogy a jövő évtől kezdve első osztálytól felmenő rendszerben a gyerekek térítésmentesen kapjanak tankönyvet – mondta Hoffmann Rózsa.
Csengő muzsika ez azok fülének, akik mindent a zsebükön keresztül néznek, és valljuk be, valóban elég nagy tétel egy átlagcsalád büdzséjében egy iskolakezdés, pláne, ha több gyerek is van, ezt saját tapasztalatból is tudom.
Akkor meg mi a gond ezzel? Már persze azon kívül, hogy nem épp a recesszió a legalkalmasabb egy ilyen intézkedés bevezetésére, hisz többmilliárdos kiadásról lehet szó (pláne, hogy még a tornafelszerelést is ingyen adnák). De hosszútávon van egy nagyobb probléma is.
Az új Nemzeti Alaptantervet igen sok kritika érte, sőt szakmai részről gyakorlatilag csak az. Még Pokorni Zoltán (ex-FIDESZ elnök, ex-miniszter, az oktatási bizottság elnöke) is fenntartásainak adott hangot. A kritikák többsége az avíttas szemléletre és a megkötöttségre irányult, arra, hogy még a szocializmus második felében is nagyobb volt a tanárok döntési szabadsága, mint amilyen majd ezentúl lesz.
És az ingyen tankönyv is erre erősítene rá. Ugyanis lenne rá egy húszasom, hogy ez az akció nem arról szólna, hogy a szülő tankönyvvásárlási támogatást kap, hanem arról, hogy konkrétan a tanköny-csomagot nyomják a kezébe.
Mindenkinek ugyanazt, ugyanazokból a könyvekből, amelyeknek a szerzőit természetesen gondos minisztériumi válogatják ki.
A tanárok meg csak ezeket használhatják, ha akarják, ha nem. Elvennék tőlük a választás szabadságát. Eddig megvolt az a lehetőség, hogy a forgalomban lévő hivatalos tankönyvek közül a tanár határozhassa meg, melyeket használjanak a tanítványai, melynek a szellemisége, metodikája az, amelyet ő leginkább tud használni a munkája során. De próbáljon meg ezek után előírni mást, ami plusz pénzébe kerülne a szülőknek, miközben ott az ingyenes alternatíva... Befellegzik valószínűleg az kisebb tankönykiadóknak is, hisz a kánonba valószínűleg egy kiadó termékei kerülnek majd csak be, és az eddigi tapasztalatok alapján van tippem a tulajdonosi körre is...
A köztévé számára a végső döfést az jelentette, amikor Megyóék megszüntették az előfizetési díjat. Az is népszerű volt, mert hát ki nem örül az ingyenebédnek, csak épp ezzel végképp eltűnt a lehetősége annak, hogy akár egy kicsinykét is függetlenné válljon a mindenkori kormányzattól, hisz az finanszírozza a költségek 100%-át. Az eredmény látható volt az elmúlt 10 évben.
A szociálisan rászoruló családok iskolakezdési támogatása szükséges, és most is működik. Ennek mértéke akár még vita tárgya is lehet. De hogy a milliárdosok gyerekei is ingyentankönyvet kapjanak, alanyi jogon? A teljes ingyenesség populizmusa két dolgot hozhat: kétes értékű népszerűséget rövid távon és teljes kontrollt a jövendő nemzedékek nevelése felett hosszútávon.
Félek, ez utóbbi a cél.