Mindig is zavart, hogy a jobboldal rendre kisajátítja a nemzeti jelképeinket, és hogy azok emiatt a ballib oldal egy részének számára ellenszenvesekké válnak.
Ez a két, egymást erősítő tendencia sajnos mostanában turbófokozatra kapcsolt: Először csak az önkormányzatokba bejutott jobbikosok erőszakoltak ki úton-útfélen rovásírásos helységnévtáblákat, mostanában meg a FIDESZ-es potentátok avatnak turul szobrokat szakmányban, miniszterelnöki szinten kommentálva ezt olyan zavaros gondolatmenettel, ami korábban csak a szélsőjobbra volt jellemző, és művészi minőségre való tekintet nélkül, így nem véletlen, hogy a turul újfent céltáblává vált.
A kritika, ami ezeket a kormányzati aktusokat éri, jogos, egyértelmű, hogy a a politikai középtől és a józan észtől egyre inkább elszakadó Orbán ezekkel a szélről akar új szavazókat szerezni, ugyanakkor nem kéne átesni a ló túloldalára. Így egy turulos kulcstartó büszke tulajdonosaként örömmel olvastam kerületem LMP-s önkormányzati képviselőjének, Tóth Balázsnak a millás élménybeszámolóját, mert az én gondolataimat is megfogalmazta:
Most nem térnék ki a beszédekre, Dunát lehet már rekeszteni az ezeket elemző írásokkal. Egy mozzanatot emelnék csak ki, mely rendre visszaköszönt szinte valamennyi megszólalásban – Orbán Viktort és a turulmadarat teljesen összeláncolták a megszólalók.
Zavarban voltam. Egyrészt elhangzott, hogy az Orbán-rezsimet csak középről, az egymással összefogni képes bal- és jobboldali szavazók összefogásával lehet leváltani. Másrészt elővettek egy, a nemzeti érzelmű magyaroknak fontos jelképet, őstörténetünk egy részét, amelyet Orbán hatalmával kötöttek össze.
Nem tudom, hány kerecsensólyom kapott infarktust ennek hallatára, remélem egy sem. Azt viszont tudom, hogy nemzeti érzelmű, jobboldali embereket így nem lehet a mérsékelt közép táborába csalogatni. Egyszer azt mondják, hogy fel kell számolni a megosztottságot, másszor pedig belemennek a játékba, egy újabb megosztó jelkép felmutatásába. Ilyen volt az árpádsávos zászló is.
Nem arról van szó, hogy nem lehet Orbán Viktor orra alá dörgölni a turulmadárral kapcsolatos lázálmokat. Én magam is jót nevettem, amikor az egyik felszólaló azt mondta, hogy Orbán csak azt tekinti igazi magyarnak, aki vissza tudja vezetni családfáját a turultojásig. De ha már minden szónok beszédében visszaköszön ez a kép, akkor ott gond van.
Ráadásul nem is volt korrekt a hozzáállás. Szó sem volt róla ugyanis, hogy a turulnak ott van a méltó helye az őstörténelmünkben, hagyományainkban, kultúránkban – csak és kizárólag az Orbán-vonalat hozták fel és kritizálták. Még egyszer mondom, szerintem is joggal lehet ekézni a kedves vezető ezen legújabb – a jobboldal jobboldali széle felé tett – gesztusát. Szerintem is gyomorforgató, ahogy az egykori kommunista apparatcsikokból ősmagyar sámán-keresztény mélymagyarok válnak. De ha nem válogatják meg jobban a szavaikat, ha nem ügyelnek a politikai korrektség máskor oly fontos szem előtt tartására a jobboldaliak esetében is, akkor halálra van ítélve az Orbán Viktor szekeréről leszállni óhajtó nemzeti érzelmű honfitársaink megszólításának lehetősége.
Nem tudok mit hozzátenni ehhez.