Tavaly novemberben az LMP hatalmas lehetőséget szalasztott el.
Megtehették volna, hogy ők kezdenek el elsőként tárgyalni az E14-el, így helyzeti előnyre tehettek volna szert, már belülről, egy nagyobb szövetség részeként - nem feltétlenül abban feloldódva, hanem megtartva akár az önálló identitást is - alakíthattak volna az arculaton, és kihasználva az október 23-ai erős kezdés lendületét közösen erősebbek lehettek volna az MSZP-nél, így az alakuló ellenzéki szövetségben az utóbbinak jóval kisebb szerep jutott volna.
Nem így történt, és ez végül is egyetlen ember sértődöttségére vezethető vissza.
Én tisztelem Schiffer András jogvédői tevékenységét, elvi alapon még el is fogadom az érvelését arról, hogy szükség volna egy harmadik pólusra, azt meg pláne megértem, hogy nem szereti a szocikat (mert hiába indult el a változás útján az MSZP, hiába tesz a vezetése szimpatikus lépéseket is, ha közben még mindig nem vonult vissza néhány az elmúlt évek emblematikus alakjai közül, és a végeken olyan ordenáréságokat engednek meg maguknak a talpasok, mint pl. a miskolci románozás).
Csak hogy ezzel a hozzáállással itt és most egy dolgot lehet csupán elérni: Orbánék újraválasztását.
Ugyanis a játékszabályokat nem Schiffer hozza, hanem a FIDESZ, és ahhoz muszáj alkalmazkodni. Márpedig az egyfordulóssá tett választás logikája lehetetlenné teszi azt, hogy egy oldalon több kisebb alakulat induljon, mert nincs lehetőség arra, hogy két forduló között taktikázzanak, és így biztosítsák be a győzelemet, vagy hogy egyenesen megfordítsák az eredményt, ahogy a FIDESZ tette 98-ban, Torgyánnal összefogva. Egy sansz van, ezzel kell élni, mert nem lesz több! Ezt nem figyelembe venni, és elutasítani a kompromisszumnak még a lehetőségét is, nem elvhűség, hanem sértett konokság. Más lenne persze a szitu, ha az LMP-nek a 2010-es választási eredmény nem csúcspont lett volna, hanem az emelkedés kezdete, de hát nem így történt, nem sikerült még a padlóra küldött szocikat se legyűrni népszerűségben, nem sikerült elhitetni magukról, hogy ők kormányképesek lehetnének, a FIDESZ valódi alternatívája (és ez nem kis részben annak köszönhető, hogy nem tudtak egy konkrét személyt felmutatni, aki Orbán kihívója lehetne). Lehet persze sajnálni, hogy nem így történt, de nem tudomásul venni, és konokan abban bízni, hogy egy év alatt biztos összejön az, ami közel három év alatt nem, hát...
Mert mit értek el ezzel a fene nagy (bár indokolatlan) önbizalommal? Az MSZP jó érzékkel lecsapta a labdát, és most már ők a kezdeményezők, ők próbálják diktálni a feltételeket, és az E14-el való tárgyalásokon pedig feltűntek olyanok is, akiket Bajnaiék eleinte még lepöccintettek (DK meg a kis Schmuk, brrr), a fideszesek meg - némi megkönnyebbüléssel - röhögnek a markukba. Kedves András, ez most jobb? Továbbra is jó ötletnek tűnik erőltetni a különállást, és ezzel pont azok szerepét erősíteni, akiket nem szeretsz, és pont azt a célt veszélyeztetni, amit elvileg te is el akarsz érni?
A hétvégén újabb kongresszust tart az LMP. Az utóbbi napok hírei alapján egyre valószínűbb, hogy lassan olyan szintű az az egyet nem értés a Schiffer-szárny és a Bajnaiékat nem élből elutasító Párbeszéd Magyarországért Platform között, hogy szinte kizárt, hogy megússzák pártszakadás nélkül. Pedig felmérések szerint az LMP szavazók többsége is elfogadná partnernek az E14-et, felismerve azt, amit Schifferék ezek szerint nem. Jávor Benedekék, úgy néz ki mindenképp nyitnak. Sokkal rosszabb pozícióból, mint ahogy novemberben tehették volna, késve, de talán még nem megkésve.
Kár, hogy ennek ekkora ára lesz.
Természetesen szükség van hiteles és végrehajtható programra. Nem lehet öncél Orbánék elzavarása (azt már 2010-ben láthattuk, hogy mire vezet az, ha csupán egyetlen választási programpont van, a gyurcsánytakarodj, de semmi néven nevezett terv nincs a továbbiakra). De ha helyre akarjuk állítani a gazdaságot, ha helyre akarjuk állítani a megtépázott, és egyre szűkülő szabadságjogokat, ha helyre akarjuk állítani az ország hírnevét, akkor bizony ez a minimálfeltétel, amit teljesíteni kell. Ha valaki egyenlőségjelet tesz Gyurcsány és Bajnai közé, ha valaki nem hallja meg azokat a kritikus és önkritikus mondatokat, amelyek mind azt jelezik, hogy az E14 se akar egy az egyben visszatérni a 2010 előtti politikához, és az MSZP, ha lassan is, csikorogva is, néha visszalendülve is, de épp megújul (a szoci pártvezetésében jelenleg jóval kevesebb volt MSZMP tag van van, mint az Orbán-kormányban, hahó), ha valaki még tárgyalni se hajlandó, és így még az esélyt se adja meg saját magának, hogy befolyása legyen a dolgok menetére, az ennek a minimálfeltételnek a teljesülését veszélyezteti.
És ennyit nem ér meg a hajthatatlan kőszobor szerepében tetszelgés, mert a szobrokat (főleg a Parlament környékén) a mostani hatalom simán félretolja, ha útban van neki.
