Ferenc pápa minapi megengedő hangvételű megnyilatkozása a melegekről újra fókuszba helyezte az egyház homoszexualitáshoz való viszonyát. A homofóbok régi érve ugyanis, hogy a melegek nem alkothatnak igazi családot, hisz az egyház szerint annak egyetlen funkciója a fajfentartás (hogy ez miért vonatkozna az ateistákra és a más, esetleg megengedőbb vallásokban hívőkre, arra nincs válasz). 

De miért olyan biztosak abban, hogy ez mindig is így volt? Mert, ahogy a nyest.hu ismeretterjesztő portál híréből is kiderül, bizony volt olyan időszak, amikor egyáltalán nem számított ritkának az egyházi melegesküvő sem:

Bár a melegházasság nagyon modern ötletnek tűnik, John Boswell, a Yale egyik katolikus tudósa már csaknem két évtizeddel ezelőtt azzal sokkolta a világot, hogy bizonyította: a korai keresztény egyház szentesítette az egyneműek házasságát. Boswell jogi és egyházi dokumentumok tanulmányozása közben több tucat olyan szertartás írásos nyomára bukkant, melynek során két férfi kötötte össze az életét – a heteroszexuális párok házasságkötéséhez hasonló módon. (...) 

Boswell úgy vélte, hogy az egyház nézetei csak a 13. században változtak meg a házasságról. Ekkor alakult ki az a nézet, hogy a házasság elsődleges célja a szaporodás, és ez jelentette a melegházasságok végét. Az egyháztudósok és -hivatalnokok mindent megtettek azért, hogy eltüntessék a melegházasságok nyomait. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a mai tudósokat megtéveszti a házasság mai fogalma, és gyakran nem ismerik fel az eléjük kerülő 1800 éves iratokban a melegházasságok dokumentumait. Az oklevelek általában „fivérek" egyesítéséről beszélnek – így írták le az a melegkapcsolatokban élőket az ókori Rómában, ahol ez az életforma teljesen elfogadott volt. A házasság még ezer évvel ezelőtt sem a szaporodásról, hanem a vagyonmegosztásról szólt.

A keresztény szentek közül homoszexuális kapcsolatot sejthetünk Polyeuctus és Nearchus, Perpetua és Felicitas, illetve Sergius és Bacchus között. 7. századi ikonjukat Boswell a melegházasság dokumentuumaként értelmezi: a két szent esküvőjén Jézus jelenik meg tanúként.

A legfőbb bizonyíték arra, hogy ezek a szövetségkötések házasságkötésnek tekinthetők, az, hogy a szertartások leírásai nagyon hasonlóak a heteroszexuális házasságkötések leírásaira. Ezek az őskereszténységben néhány ima elmondásából álltak, a 12. századra viszont komplex szertartásokká fejlődtek: a helyszínt gyertyákkal díszítették, a két fél az evangéliumokra helyezte kezét, jobb kezuket egymásba fonták, a kezeiket a papi stólával kötötték össze, elhangzott a miatyánk, áldoztak és csókkal zárták az eseményt – időnként meg is kerülték az oltárt. Boswell külön fejezetben hasonlítja össze az azonos neműek szertartásait a heteroszexuális házasságkötési ceremóniák leírásaival: a könyv mellékletévben ezekből mintegy száz oldalnyit publikál is.
Az akkori melegházasságok elsősorban abban különböztek a maiaktól, hogy akkoriban az emberek nem láttak bennük semmi különöset. A homoszexualitás nem volt megszilárdult tabu.

Hogy mi ebből a tanulság? Csupán annyi, hogy egyrészt értelmetlen pár száz éves tradíciókat több ezer évesnek beállítani, másrészt meg még értelmetlenebb középkori erkölcsöket megkövetelni a XXI. században, hisz az erkölcs - mint minden - bizony folyamatosan változik mind időben, mind térben.

Szóval kedves homofób barátom, ha erre hivatkozol, akkor az elvek szintjén semmivel se vagy jobb a dubaji hatóságoknál, akik házasságtörésért börtönbe küldtek egy norvég nőt, aki azért fordult a rendőrséghez, mert megerőszakolták.

Nézz magadba: Ennyire barbár lennél? Hát ugye, hogy nem :-)