Az előző évi Táncdalfesztivál sikerén felbuzdulva 1967-ben rendezték meg az első és (országos szinten egyben utolsó) Polbeat Fesztivált. A mintát az akkor népszerű amerikai protest songok jelentették, amelyek jellemzően az amerikai politikát kritizálták. Az adaptációt a kezdeményező, a magyar pártvezetés egy az egyben képzelte el, így a magyar protest songok is az amerikai politikát kritizálták.
Naná, majd a magyart, alig 10 évvel 56 után...
A rendezvény lényegében sikeresnek volt mondható. Olyan, ma is ismerős nevek bukkantak fel itt, mint az akkor még zenésznek, és nem írónak készülő Vámos Miklós a Gerilla együttes tagjaként, vagy Máté Péter, aki ki tudja milyen megfontolásból gitáron adta elő a Néger zongorista dalát:
Persze azért ez egy eléggé felülről nyomatott kezdeményezés volt, így nem is volt hosszú távon népszerű. Szerettek volna folytatást is szervezni, de az már érdektelenségbe fulladt. Ritka kivételektől eltekintve nem is volt túl sok próbálkozás a későbbiekben a politika és a populáris zene direkt összekapcsolására (szubkulturális szinten persze igen, a PiCsa-tól a nemzeti rockzenekarokig terjedő spektrumban, de azok megmaradtak marginális szinten).
Épp ezért figyeltem fel arra, hogy az elmúlt 1-2 hónapban hirtelen több olyan dal is megjelent, amely (visszatérve az eredeti, nem pártállami jelentéshez), igazi protest songnak mondhatóak, erősen politizáló mondanivalóval.
Hát ha vannak ilyenek, akkor rendezzünk nekik fesztivált! Íme a négy induló, akikre a poszt végén szavazni is lehet.
DopeMan: Magyarországon születtem
A szobordöntő balladája alcímű dal elkövetője tipikusan az a figura, akiről a fene gondolta pár éve, hogy érdekli a közélet, mégis, a kormányváltást követően egyre inkább aktivizálta magát, és szókimondó szövegeivel állandó fellépője lett az ellenzéki tüntetéseknek (borzolva a jobboldali idegeket), sőt, még az ideiglenes államfői paródiaposztért is sikerrel indult.
A versenyben induló nóta tele van popkulturális utalásokkal: meglovagolja a zombi-reneszánszt (Békemenet - Walking Dead párhuzam), a nem túl cizellált, erősen mártírtudatú szöveg ("betiltottak", "miattam indul a Békemenet") pedig tele van Bruce Springsteen és Kistehén parafrázisokkal. A klip maga elég összecsapott, amatőr, de ha ennek ellenére tetszik, akor hajrá: lehet szavazni.
Bëlga: Gyarmat
Szintén a Békemenetet veszi célba a Bëlga, de a hagyományaikhoz híven jóval szofisztikáltabban és szórakoztatóbban: némileg a Nemzeti Hip-Hop-hoz hasonlóan zseniálisan figurázzák ki a jobbos paneleket, a kormányzati papagájkommandó által sulykolt szlogeneket.
A klip már jóval direktebb, nem tudom, hogy melyik a kevésbé hízelgőbb a kormánypárti közönség számára: a Dopeman-féle zombizás, vagy az, hogy itt primitív ősemberként ábrázolják őket.
Mondjuk nem lehet azt mondani, hogy egyiknek sincs semmi alapja :-)
Kozmosz: Az Okosak Földje
Ki ne emlékezne a Schmitt Pál köszöntése című dalra, amellyel a Kozmosz 2010-ben berobbant a köztudatba? A legújabb szerzeményük szövege is kitűnik szellemességével, de az Okosak Földje már nem csak egy irányban kritikus, hanem a teljes magyar közéletről van nem túl hízelgő véleménye.
Az erős mondanivalóhoz erős látvány is dukál, a steampunk képi világ egyértelműen az egyik legjobb az indulók közt. Azt hiszem nem árulok el a titkot, ha azt mondom: nekem ez tetszik a legjobban (de ez persze ne befolyásoljon senkit a szavazásban, az enyém is csak egy voks a sok közül).
Animal Cannibals - Minden változik
Egy kicsit kilóg ez a dal a sorból, hisz az Animal Cannibals nem politizál annyira direktben, mint a többi induló, mégis úgy gondolom, hogy itt a helye, mert azok számára is élvezhető módon foglalták össze az elmúlt 30 évet a szovjet megszállástól a jelenkori politika-túladagolásig, akiknek (hozzám hasonlóan) nem "csorog rap a vérében".
Egy meghallgatást mindenképp megér, aztán tessék eldönteni, hogy megér -e egy szavazatot is.
No, hát akkor tessék, lehet nyomni a vote gombot: