A Stockholm-szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnénk, hogy gyűlölniük kellene őket. Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a rab figyelmet, néha előforduló felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, az élet-halál ura felette. 

Az benne volt a pakliban, hogy a FIDESZ győz. Látható volt, hogy bár nem lehetetlen a kormányváltás, azért ennek van nagyobb esélye. Azzal szembesülni viszont, hogy Orbánék a kétharmad szélén billegnek, mégis egy kicsit mellbevágó volt. 

A FIDESZ-nek minden számítása bevált. 

Érdemes volt magukra szabni a választási rendszert, hisz egy olyan eredménnyel, ami Orbán tegnap esti hazugságával szemben egyáltalán nem példa nélküli Európában, és annyi szavazattal, amelynél többel már kétszer is kikapott, és ami majd 800.000-el kevesebb szavazatot jelent a négy évvel ezelőttinél, majdnem sikerült megtartani a korábbi parlamenti arányukat. 

Érdemes volt maguk alá gyűrnie a médiát, hisz el tudták érni, hogy a kampány a kontrollálatlan és hamis sikerpropagandáról, valamint egy volt szoci pár száz milliójáról szóljon a saját hasonló (Rogán, Papcsák, stb.) és pláne a több léptékkel nagyobb méretű (KÖZGÉP, Garancsi, Mészáros, trafikok, Paks, stb.) korrupciós botrányai helyett. Olyan ügyek, amelyek egy normális országban egyesével is a végét jelentenék egy kormánynak, teljesen leperegtek róluk, mert az ország jelentős részéhez ezek el se jutottak, vagy ha igen, csak erősen torzítva.

Érdemes volt hamisgyöngyöket szórni a nép közé, elnevezve azt rezsicsökkentésnek, mert a dolgokat csak a lyukas zsebén keresztül néző többség számára elfedte azt, hogy a gazdaság terén gyakorlatilag minden szinten rosszabbul teljesítettek, mint az országot állítólag tönkretevő elődeik.

Ezek persze csak a FIDESZ szemszögéből nézve számítanak jó húzásnak. Normális szemszögből nézve ezek aljas eszközök, nem lehet követendő példa senki számára.

De mindezek ellenére ehhez a győzelemhez azért kellett a másik fél is.

Hogy nem vált be a Kormányváltó összefogás, az nem kérdés. Eleve félszívvel támogattam őket a legkisebb rossz elve mentén, de a tegnap történtek megerősítettek abban, hogy nem ebben az összeállításban, nem ezzel a belső arányokkal, és legfőképp nem ezzel a csapatkapitánnyal kellett volna kifutni az amúgy is az ellenfél felé lejtő pályára. Voltak egók, amelyek szükségtelenül nagyok voltak, és voltak, amelyek szükségtelenül kicsik, és ezek összeségében a végeredmény szempontjából végzetesnek bizonyultak. Ez nem jelenti azt, hogy rossz lett volna Mesterházy  miniszterelnöknek. De azt igen, hogy lett volna nála alkalmasabb, aki integrálóbb, hitelesebb lehetett volna jelöltként. Persze Bajnai is elkövette a maga hibáját azzal, hogy nem állt bele kellő időben és kellő eréllyel a maga ambíciói mögé, elerodálva ezzel a felé áradó bizalmat, és lehetőséget teremtve arra, hogy az MSZP legyen a vezető erő, hatalmas támadási felületet adva ezzel a FIDESZ számára. 

Ha a demokratikus oldal teljes kampánya olyan lett volna, mint az utolsó egy hét, akkor lett volna esély a nyerésre. Addigra összecsiszolódtak, és megtalálták azokat az ügyeket, amelyekkel talán fel lehetett volna rázni a közvéleményt, de ezek már nem tudták kifutni magukat. Elcsúsztak, elkéstek, így nem sikerült megtörni a fásultságot, a félelmet. 2002-ben 70% felett volt a szavazók aránya, és ezzel akkor sikerült is elkergetni a FIDESZ-t. Most viszont nem sikerült szavazóurnákhoz csábítani az elégedetleneket, mert nem sikerült megfelelő alternatívát nyújtani.

Orbánék folytathatják. Marad tehát a Hoffman Rózsáék által szétvert oktatási rendszer a porig alázott tanári karral; marad a state capture, vagyis az, hogy minden új törvény a fideszes hátország gazdagodását szolgálja; marad a kelet felé sodródás, az orosz függőség, marad a diktatúrák kegyeinek keresése; marad, sőt minden bizonnyal erősödik a demokrácia leépítése; marad a totálisan sikertelen gazdasági unortodoxia.

Magyarország népe vasárnap reggel még Közép-Európában ébredt fel, de este már Kelet-Európában aludt el. 24 évvel a rendszerváltás után visszajutottunk megint majdnem ugyanoda, egyetlen nagy különbséggel: ehhez most nem kellett megszálló külső erő, ezt most magunknak intéztük el.

És ez igazi tragédia.