Nagyon elszámolta magát a kormány, amikor nekiment az RTL Klubnak (bánják is már, és próbálják visszacsinálni), mert az a többi megszívatott céggel ellentétben felvette a kesztyűt, így semleges félből ellenfél lett. És ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy a Híradó végre normális hírműsorként működik (és a nézettségi adatok vissza is igazolták a döntés helyességét), vagy hogy reaktiválták Baló Györgyöt, és az új műsorát egy orbáni hazugság megcáfolásával promózzák, vannak finomabb módszereik is.
Évek óta tartja magát makacsul az a városi legenda(?), hogy a drága miniszterelnök urunk elmekórtani eset, és kezelés alatt is áll, méghozzá Graz-ban. Tele van a net olyan fotókkal és videókkal, amelyek sokak számára azt bizonyítják, hogy az azokon látható orbáni nyelvmunka ennek a jele.
Nem vagyok orvos, így nem kívánok ebben állást foglalni, és igazi bizonyíték híján így vannak ezzel a komoly sajtóorgánumok is, nem foglalkoznak a témával.
Mármint direktben. Csak hogy másképp is lehet.
Itt van pl. a XX. század történelmét bemutató infotainment műsor, a XXI. század (a cím logikáját soha nem értettem igazán) múlt heti adása, ezzel az ajánlószöveggel:
Kétszer is személyiségzavaros vezetője volt az országnak. A pszichiáterek látták a veszélyt, de tehetetlenek voltak. Miként tükröződött a személyiségzavar - skizofrénia és paranoia - a vezetők beszédmódjában és cselekedeteiben? Miért nem vettük észre, hogy ugyanazok az események ismétlődnek? Veszélyek és véres történelem, két elfelejtett elmeorvosi dokumentum alapján. Mire tanít a történelem a XXI. században?
Hoppá, áthallás-alert! - kapja fel a fejét a gyakorlott médiafogyasztó, és nem is csalja meg az érzéke. A jelenkorról, Orbánról egy szó se esik, csak a két alanyról: Szálasiról és Rákosiról. Viszont nincs olyan, a magyar belpolitikával kicsit is foglalkozó ember, akinek nem az ország mostani helyzete és vezetője jut az eszébe, amikor Orbán két elődjét, és rendszereiket ilyen mondatokkal mutatják be:
Tetteik tükrözték elmeállapotukat. Gyakran tagadták a nyilvánvalót. Máskor bűnbakot kerestek, és a nyugati demokráciákat szidták a nehézségekért. Vagy azokat, akik szerintük nem voltak eléggé magyarok. Politikai ellenfeleiket ellenségnek tekintették, és lejáratták őket. Elnézést soha nem kértek semmiért, mert azt hitték, mindent jól csináltak.
Makk Károly (a filmrendező, itt mint visszaemlékező riportalany) csak később ismerte meg a hungaristák néhány írását, Szálasi elképzeléseit a központosított állami oktatásról, amire persze a szocialista iskolarendszerben is ráismert. Egy tananyag, azonos könyvek, központi irányítás.
(Rákosi) nem járta végig a magyar grádicsot az alapszervezeti titkártól a pártvezérig. Az ilyenekről az életben, a politikai életben derül ki, hogy alkalmas egy politikai posztra, vagy nem. Ott van veszély, ahol ezeket a lépéseket át lehet ugrani. Ahol valaki mondjuk az iskolapadból hirtelen miniszter lesz.
Szükségük is volt ellenségre. És ha éppen nem volt, kerestek. Többnyire az amerikai és nyugati demokráciákban találták meg.
A kommunista párt egész habitusa offenzív, és hasonlít egy katonai alakulathoz. Ellenség kell, frontok vannak, az egész termin, az egész nyelve az katonai.
Az emberek csak akkor figyeltek a politikára, ha az intézkedések a húsukba vágtak.
A Fényes Szelek nemzedéke még hitt egy jobb, igazságosabb társadalomban, hisz mindenhol azt hallották, hogy most aztán tényleg jobban élünk.
Nem akarom itt most kijegyzetelni a teljes műsort, érdemes megnézni mindenkinek, aki rá tud szánni 25 percet. Tanulságos.
Még az áthallások nélkül is.
Technikai info a bejegyzést az Index2-n olvasóknak: az eredeti posztban a videó jól jelenik meg.